Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Nagy Rudolf — Tóth Ferenc: A Rákóczi út —Nagykörút keresztezésének korszerűsítése

A Rákóczi út—Nagykörút kereszteződésének forgalma néhány hónappal ezelőtt (Rózsa László felvétele) NAGY RUDOLF —TÓTH FERENC A Rákóczi út—Nagykörút keresztezésének korszerűsítése A nagyvárosokban egyre súlyosbodó forgalmi nehézségekkel kell számolni és enyhítésükre megalapozott intézkedéseket szükséges tenni. A nagyvárosi közlekedés gyors növekedését több tényező befolyásolja. Ezek közül elsősorban a városi lakosság ugrásszerű növekedését említjük meg. Budapest lélekszámának alakulását például az alábbi táblázat szemlélteti: 1810 1850 1900 1950 1965 várható 1980 60 000 fő 100 000 fő 730 000 fő *1 700 000 fő *1 966 000 fő *2 250 000 fő * Az adatok Nagy-Budapest területére vonatkoznak. Az 1965- és 1980-as adatok az ún. éjszakai lakosszámot adják meg. A nappali népesség a környékről bejáró mintegy 200 000 fővel megnövekszik. A közlekedési szükségletet fokozza a nagyvárosokban a munkahelyek számának erőteljes növekedése. Mint ismeretes Budapestre települt az ország összes iparának több mint fele. A tömegközlekedési igényeken felül igen nagy súllyal jelentkezik a nagyvárosok közlekedési problémáiban a gépjárművek számának ugrásszerű növekedése. A növekedő közlekedési nehézségek végső fokon abban gyökereznek, hogy a közlekedési felület kínálata nem tud lépést tartani az igényekkel. A rendelkezésre álló útfelület mennyiségét a megnövekedett gyalogosforgalom mellett csökkentik a parkoló járművek is. A közlekedés javítása, megoldása során az erőket a meglevő közlekedési felület ésszerű kihasználására, továbbá a városépítészeti lehetőségek határain belül a közlekedési felületek növelésére kell fordítani. A közúti forgalom növekedése elsősorban a hálózat legkisebb átbocsátó képességű pontjain a keresztezésekben, elágazásokban, csatlakozásokban okoz gondot. A megállóhelyek értelemszerűen a közutak keresztezéseiben, elágazásaiban nyernek elhelyezést. Így az átszálló utasok a peronszigetek és a járda közötti útfelületeken további mértékben csökkentik a járművek áthaladási lehetőségét és a gyalogosok is egyre nehezebben tudnak az utakon keresztül haladni. A baleseti veszély ugrásszerűen növekszik. Mint ismeretes, a fővárosunkban épülő földalatti vasút állomásainak felszíni kijáratai is a főváros úthálózatának legfontosabb csomópontjaira vezetnek. A közúthálózat ezen érintett pontjaiban lökésszerűen jelentkező nagyszámú le- felszálló utas tovább rontaná a csomópontban a forgalmi helyzetet mind a tömegközlekedés, a gépjárművek, mind a gyalogosok szempontjából. Ilyen meggondolások alapján került sor a Rákóczi út—Kiskörút keresztezésében korábban megépített ún. Astoria gyalogos aluljáróhoz hasonlóan a Rákóczi út—Nagykörút keresztezésének komplex forgalmi vizsgálatára. Történelmi előzmények A holocén korban a mai Nagykörút helyén a Duna egyik mellékága folyt. A későbbi időben egy mesterségesen fenntartott árok maradt meg belőle. Reitter Ferenc 1862-ben hajózható csatornává akarta kiépíteni. Azonban 1871-ben, valószínűleg a bécsi városrendezési elvek hatására, létrejött a Körút kiépítését elrendelő XLII. tc. Az útvonalat 1896. augusztus 31-én adják át a forgalomnak, a Nagykörút házai 1872 — 1906 között épültek fel. A Rákóczi út—Kerepesi út sokszáz éves múltra visszatekintő útvonal. Az egykori Hatvani kaputól (Kossuth Lajos utca — Kiskörút torkolata) a Rókus kórház felé tölcséresedő beépítés vonala a városrendezési tevékenységet megelőző időben alakult ki. Ezen beépítési vonalat tartotta meg és fejlesztette tovább a Közmunka Tanács, amikor a mai Blaha Lujza teret kialakító szabályozási vonalával a Népszínház utca déli oldalát kötötte össze a Rákóczi út déli oldalával, a mai Gyulai Pál utca sarkával. (Ezen szabályozásnak megfelelően épült a Corvin Áruház és a Népszabadság székháza is. Egyetlen épület áll még a szabályozás útjában, nevezetesen a Rókus kórház, melynek lebontását a Közmunka Tanács már 1876. évi jelentésében szükségesnek tartotta.) Pest második lóvasúti vonala a Rákóczi úton épült. A Rottenbiller utca —Damjanich utcán keresztül vezetett a Városligetbe (1869). A Nagykörúton már első lépésben villamosvasút épült. A Nyugati pu. —Rákóczi út szakaszát 1890. március 6-án, a Rákóczi út—Üllői úti részt ugyanezen év augusztus 7-én nyitották meg. 1893-ban nyílt a Rókus kórház—Népszínház utca — Űjköztemetői vonal. Az egykori Rákóczi úti lóvasút megszűnik, helyette 1897-től kezdve villamosvasút közlekedett. 1911-ben épül az Akácfa utca —Rókus kórházi vonal, mely a 30-as években megszűnt. A Corvin Áruház körüli hurokvágányt a II. világháború után felváltotta a Népszínház utcai végállomás. A Rákóczi úti vágányokat 1930-ban helyezték középre, míg a Nagykörúti vágányok középrehelyezésére csak a II. világháború után került sor.