Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Dr. Anghi Csaba:A 100 éves Állatkert

Pálmaházának felépítése. Ez a konstrukció méltán alkalmas volt arra, hogy az intézmény most már nemcsak állat-, hanem növénykert is legyen. Űj volt a rendkívül ízléses kivitelű Akvárium is, azután a Nagy tóba emelt bungalow, ahol a trópusi díszhalak, a terrárium nyertek elhelyezést. Sajnos, ezt a nagyon megfelelő és ízléses épületet Nadler lebontotta. Helyette a Pálmaházból vett el két oldalszárnyat és az Akvárium feletti félköríves, üvegboltozatos részt. Ez a megoldás a trópusi díszhalak és a terrárium részére abiológikus volt; azonfelül a Pálmaház növényzetét is szűkebb helyre szorította. A létesítmények között az oroszlánok, medvék, jegesmedvék, fókák külső barlangja, illetve elhelyezése, hamburgi mintára készült, és formára — szűk terjedelmétől eltekintve — ma is korszerű. Csak éppen nem alkalmas állatok tartására a barlang belső férőhelye: beton, nyirkosság, sötétség jellemzik. Ezen a későbbi aszfaltpadozat és alsó fűtés sem sokat segített. Rendkívül tetszetősek voltak a Nagy és Kis sziklahegyek. De sajnos — karbantartásuk nagyon költséges. Lendl különleges érdeme volt, hogy még napjainkban is egyedüli megoldásként, az állatokat rendszertanilag, állatosztályonként csoportosította: emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek. Ez még a jelenlegi külföldi állatkertekkel szemben is magasfokú fejlődést jelentett. Igen nagy érdeme az is, hogy az Állatkert természetvédelmi hivatását is hangsúlyozta. Bemutatott olyan fajokat, amelyek a pusztulás szélén állottak, kiemelve ennek a problémának a hazai jelentőségét. Sőt! Nem „átallott" olyan „eretnek" zoológiai felfogást vallani, hogy a gazdaságilag már nem jelentős háziállatokat is bemutassa, mint a magyar fauna tagjait! Az ő nyomán mutatják be az ilyen fajokat ma a külföldi állatkertek is! Ezt a hagyományt most is ápoljuk és bemutatjuk a szürke magyar marhát, a pödrött szarvú rackajuhot, a magyar pásztorkutyákat, a hucul ló két változatát: a tach- és a tarpán-hucult. Természetesen a hazai madár-fauna pusztuló értékei, a gázló, partfutó madarak, hüllők, halak is kiállításra kerültek és kerülnek ma is. Az ő elgondolása volt az is, hogy az intézménynek legyen takarmánytermelő gazdasága. Ott termelnék a szükséges állati és növényi eredetű takarmányokat, függetlenítve az Állatkertet a piactól. Sajnos, ez a koncepció sem akkor, sem a felszabadulás után nem valósult meg. Hiányát ma is érezzük, az állatállomány emiatt vált kizárólag a piac függvényévé, — ami biológiailag éppen olyan káros, mint az abiológikus tartózkodási helyek. A felszabadulás után A háború alatt az intézménynek több légitámadást és Budapest ostromát is ki kellett állnia. Az épületek közül használható állapotban csak a Vastagbőrűek háza, a Nagyszikla barlangja, a Madárház maradt. Teljesen rombadőlt a Bölényház, a Zsiráfház, a Pálmaház, minden más épület és a sziklák is rendkívül megrongálódtak. így az épületek helyreállítása is több évre terjedt, nem is szólva arról, hogy a sziklák teljesen különálló javítási programot igényelnek. Egyes épületek részbeni modernizálására is sor került. így a Rágcsálóház, Afrika-ház, Nagyragadozók, Majomház, Madárház, Vastagbőrűek háza, Pálmaház és Akvárium, Barlangmozi bizonyos mértékben korszerűsödött. Mint új épületet, a Madártelelőt kell megemlítenünk, amely egyúttal kiállítási célokat is szolgál. A felszabadulást követően az intézmény 1956. tavaszáig igyekezett a helyreállított házakat, kifutókat fokozatosan benépesíteni. 1965-ben — a sziklák kivételével — az öszszes háborús romok eltűntek, az állatházak, kifutók eddig nem tapasztalt változatos állatállománnyal gazdagodtak. Amióta az intézmény tudományos státuszt kapott, megindult a tervszerű kutatómunka és 1958-tól kezdve a széles körű szervezett biológiai ismeretterjesztés is. Ennek fő vonásai: a részletes magyarázó táblák, az évenként kiadott ismeretterjesztő füzetek és útmutatók, a szakmai kiállítások, ismeretterjesztő előadások a Barlangmoziban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal karöltve, valamint a fővárosban és az ország különböző városaiban, a mind több és több vidéki állatkert szakmai patronálása és kihelyezett állatokkal való ellátása. Intenzíven bekapcsolódott az intézmény a mezőgazdasági kiállításokba is. Fokozódott az állatcsereakció és újra megindult a nemzetközi zoobiológiai tudományos élettel való szakmai érintkezés, tapasztalatcsere. Az Állat- és Növénykert tehát most ünnepli 100 éves fennállását. Ez az évforduló nemcsak az intézménynek, nemcsak a fővárosnak, hanem az ország egész biológiai kultúrájának jelentős dátuma. A külföldi kapcsolatok nyomán pedig nemzetközi rangra is emelkedik. A Fővárosi Tanács VB. is méltóképpen emlékezik meg a jubileumról. Szeptember 26. és október 3-a között ünnepi programra hív meg hazai és külföldi tudósokat, akik közül többen előadást is tartanak. Szeptember 28-án és 29-én négy szekcióban kerülnek sorra az előadások. A szekciók a következők: 1. Zoológiai és természetvédelmi (19 előadás), 2. Tenyésztésbiológiai (23 előadás), 3. Állategészségügyi (13 előadás), 4. Botanikai és kertészeti (4 előadás). A bejelentett témák előadásainak megoszlása: 31 magyar, 14 német, 6 lengyel, 3 szovjetunióbeli, 3 romániai, 1 csehszlovákiai, 1 svájci. Erre az alkalomra megjelenik „A 100 éves Állatkert" című kiadvány és az Ismeretterjesztő füzetek sorozatában a 25. számú, amely az intézmény tudományos dolgozóinak kutató munkáját ismerteti orosz és német nyelven. A jubileumok alkalmából szokásos, hogy az állatkertek megajándékozzák egymást. A mi Állatkertünk eddig az alábbi ajándékokat kapta: 4 európai bölényt az Országos Erdészeti Főigazgatóságtól, 3 őstulkot Bécs városától, 2 tejút (óriásgyík) Halbritter tullni állatnagykereskedőtől, úton van egy kodiak (órjás) medve Kölnből, Askania Novából (Szovjetunió) pedig egy pár przevalski őslovat küldenek. 19