Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - F. Tóth Rózsa: A régi pesti városfal

A régi pesti városfal egyik helyreállított részlete a Múzeum körút II. sz. ház udvarában Poet a

honfoglalástól kezdve jelentős révtelepülés, kereskedő-I Cul város volt. Első virágkorát a XII. század végén, a XIII. század elején élte. Egyes vélemények szerint már ezt, a Belvárosi templom körüli római Castrum mellett kialakult Duna-parti települést is körülvette városfal. Ennek nyomait azonban ez ideig nem lehetett teljes biztonsággal kimutatni. A kora középkori Pest várost a tatárjárás pusztította el 1241-ben. Az életben maradt pesti polgárok legnagyobb része ezután elhagyta otthonát és a Duna túlsó partjára, a IV. Béla király által alapított új Budavárba költözött. Az áttelepült pestiek régi lakóhelyük kiváltságait, privilégiumait is magukkal vitték. A kipusztított, felégetett, elhagyott régi Pest igen lassan tért magához a rohamosan fejlődő új királyi székhely, Buda árnyékában. Két évszázadig tartott, amíg az elővárosok sorából, újra önálló város rangjára emelkedett. A XV. században előbb önálló tanácsú város lett, majd 1468—1471 között szabad királyi város. A városfal építésének pontos időpontjáról nem maradt ránk híradás. Bizonyos, hogy még 1444-ben nem állott. Felépítésének idejét a legnagyobb biztonsággal az 1468-71-es évek tájára tehetjük, hiszen a középkorban szabad királyi város nemigen volt elképzelhető városfal nélkül. E korszakra jellemző a városfal fennmaradt szakaszának formai kiképzése is. A XVII—XVIII. századi térképekről, ábrázolásokról, leírásokból tudjuk, hogy a pesti erődítésnek három kapuja, 2 egész és 8 félrondellája volt. A három kapu a főútvonalak irányában északon (Váci kapu), keleten (Hatvani kapu) és a délkeleti oldalon (Kecskeméti kapu) törte át a pártázatos, lőrésekkel ellátott városfalat. Az említett rondellák, félkör alakú erődítmények közül két nagyobb méretűt a Kecskeméti és a Hatvani kapu védelmére építettek. A pesti városfal — az ostromok rongálásától eltekintve — túlélte a török uralmat, a törököknek is szükségük volt rá, sőt tovább is fejlesztették. A kapuk előtti nagy rondellák a XVIII. század közepéig álltak, a falak, kaputornyok a XVIII. század végéig, a XIX. század elejéig őrizték a város biztonságát. A pesti tanács vigyázott is rájuk, hiszen a kuruc háborúk, a XVIII. századi nagy járványok idején újra meg újra elrendelték tatarozásukat. De az erődítés fenntartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. A jelenlegi Váci utca elején (akkor Lipót utca) állott Váci kaputornyot 1778—1795 között bontották le, a Kecskeméti kapu pedig 1794-ben tűnt el a forgalom útjából. Ugyanekkor fokozatosan házakkal vették körül a városfal külső oldalát is. A körbeépítéskor legtöbbször nem bontották le a falat, hanem a mai Bástya utca, Tolbuhin körút, Múzeum körút, Tanács körút, Deák Ferenc utca stb. Belváros felé eső házsorainak tűzfalaként használták fel. Legtovább a Hatvani kapu díszítette Pest városát. 1808-ban végül is így írt róla a helytartótanács Nádasdy királyi biztosnak: „A Hatvani kapu az egyedüli, amely a régi városkapuk közül még fennáll s nem csupán a Hatvani utca felőli kilátást zárja el, hanem vásárok idején életveszélyes tolongást okoz". Ezzel megpecsételődött a kapu sorsa, még ez évben lebontották. Szerencsére nagyon kedves, hangulatos, a kaput belülről, a Hatvani utca felől ábrázoló színes ábrázolás maradt fenn róla. Varschág lakab munkája 1836-ból, (ezt a cégéren szereplő festményt a 2. számunkban közöltük) amikor a kaput már lebontották, de mintájául egy azóta elveszett, 40 évvel korábbi rajz szolgált. A helyszín azóta alaposan megváltozott, a képen mindössze két támpont segít abban, hogy a Hatvani kaput képzeletben a mai Kossuth Lajos utca végére elhelyezzük. Az egyik: a kép jobb oldalán látható „Ungar Gasse", Magyar Pest város XVIII. századi alaprajza a városfallal HATVANI KAPU Kiegészített XV III. századi rajz a Kecskeméti kapuról