Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - dr. Halász Zoltán: Világmárka a kőbányai gyógyszer

Az egyik idegen nyelvű prospektusban, amely E Kőbányai Gyógyszergyár tervékenységét ismer­teti, térképvázlat szemlélteti a gyár exportját. Fi­nom hajszálvonalak ágaznak szét Budapestről a szélrózsa minden irányába, behálózzák az egész földgolyót: a térképhez fűzött szöveg szerint het­vennél több országba szállítják a Kőbányai Gyógy­szergyár készítményeit, szám szerint több mint százféle gyógyszert. A magyar gyógyszeripar fejlettsége, nemzetkö­zi tekintélye közismert. Itthon valamivel kevésbé, mint külföldön, (legutóbb például a brit sajtó egyik jelentékeny orgánumában, a Sunday Times­ban jelent meg két cikk is, amely magától-értető­dő tényként idézte a magyar gyógyszeripar jelen­létét és élvonalbeli rangját a világpiacon) de itt­hon is eléggé ismert ahhoz, hogy gyógyszeripa­runk a legsikeresebb exportáló iparágként éljen az újságolvasó ember tudatában. Kevésbé köztu­dott azonban — sőt csaknem ismeretlen — az óri­ási szellemi erőkifejtés, amely e siker alapja. A gyógyszerkutatás amerikai statisztikája szerint egyetlen originális új szer létrehozásához átlago­san jooo vegyület előállítása és sokoldalú megvizs­gálása szükséges. Hogy ez a gyakorlatban milyen erőfeszítést jelent, azt egy másik adat érzékelteti: eszerint egyetlen új gyógyszer létrehozásához össze­sen 260 kutatóév szükséges. Vagyis a kutatásban, s a kipróbálásban résztvevő vegyészek, mikrobiológu­sok, farmakológusok, orvosok és más szakemberek összesített munkaideje egyetlen új gyógyszer eseté­ben több mint negyed évezredre nyúlik. Mint említettük, a Kőbányai Gyógyszergyár több mint százféle készítményét exportálják a vi­lág minden részébe. Vajon hány évezredet tenne ki azoknak a tudósoknak, szakembereknek és mun­katársaiknak n unkaideje, akik a készítmények kutatását végezték és gyártástechnológiáját kidol­gozták ? A Sas-patikától a kőbányai ipartelepig A kőbányái gyógyszer világkarrierjének egyik fontos összetevője kétségkívül az emberöltők tá­volába visszanyúló tradíció. Egyrészt tudományos tradíció, amelynek szálai voltaképpen túlterjed­nek a gyár keretein azokig a magyar és külföldi tudósokig, akik századunk elején alapvető ered­ményeket értek el az élettan és a kórélettan terü­letén, tisztázták, hogy mily szerveknek milyen funkciójuk van a szervezetben, mely anyagok sza­bályozzák az anyagcserét, s mely szervek terme­lik e szabályozó anyagokat. Felismeréseik alapján alakult ki az orvostudományban az ún. organote­rápiás irányzat, amely különféle szervekből kivont hatóanyagokkal igyekezett a szervezet gyógyulá­sát elősegíteni. Másrészt fontos eleme a Kőbányai Gyógyszerárugyár tradíciójának az a zseniális kez­deményezés is, amely néhai való dr. Richter Ge­deontól, az Üllői-úti Sas-patika gyógyszerészétől származott, aki a gyakorlati, gyógyszerészeti meg­valósítás útjára terelte a tudományos kutatás ered­ményeit, s létrehozta a Tonogen suprarenale elne­vezésű gyógyszert. 1902-ben került forgalomba Richter Gedeon első szerv-kivonata — a gyár ma is forgalomban levő, világszerte használt adrena­lin-készítményeinek őse. Nem sokkal később ezt egy másik hormonkészítmény, a Glanduitrin kö­vette. Az elkövetkező esztendők során a Richter Ge­deon-alapította kőbányai üzem laboratóriumából újabb és újabb gyógyszerek kerültek forgalomba, betegek százezrei számára hozva enyhülést. Ké­szítményeinek sokasága vált fogalommá itthon és külföldön: hormonkészítmények, szívbetegségek ellen használatos digitális-készítmények, számos olyan gyógyszer, amelynek létezése szinte magá­tól-értetődő napjainkban is, mint a Kalmopirin vagy a Hyperol. Budapest világszerte ismert márkáinak egyike volt a kőbányai gyógyszer már a most élő nemze­dék apáinak életében is — mégsem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a legnagyobb fejlődés a gyár életé­ben a felszabadulás óta, pontosabban a legutóbbi évtizedben következett be. A Gyömrői út mentén húzódó hatalmas épületcsoportból, amely labora­tóriumok, üzemépületek, raktárak és adminiszt­rációs épületek sokaságát foglalja magában, csu­pán elenyésző töredék a másfél-két évtized előtti üzem-mag. Valóságos városrész épült köréje azó­ta : új laboratóriumok, kémiai üzemek, biokémiai csarnok, fermentációs üzem, új raktárak létesültek a gyár fejlesztése során. A gyógyszerkutatás korunkban olyan hatalmas iramban fejlődik, hogy a világszínvonalon való megmaradáshoz is hallatlan erőkifejtés szükséges. Hát még újabb eredmények eléréséhez! A Kőbá­nyai Gyógyszergyár például azért exportálhatja ma is sikerrel a világ minden részébe az „úttörő" készítményeket, amelyekkel hat évtizeddel koráb­ban első sikereit elérte, mert az eredetileg állati szervekből kivont hormon-gyógyszerek nagy ré­szét szintétikus úton állítja elő, más részét pedig, amelyet jelenleg is szervekből vonnak ki, oly mó­don dolgozza fel, hogy csupán a tiszta hatóanyag kerül a gyógyszerbe, s ezáltal annak minősége a korábbinak sokszorosára javult, hatása pedig biz­tossá vált. Hasonló fejlődés következett be a növényi ere­detű gyógyszerek esetében is, amelyeknél koráb­ban a csapadékmennyiség változása, a napfény­tartam, a talaj minősége és a változó technológia okozott kiszámíthatatlan minőség-ingadozásokat. Olyan, bonyolult szerkezetű fehérje-jellegű hor­monokat, amelyek néhány éve még laboratóriumi méretekben sem voltak előállíthatók — jelenleg ipari méretekben szintétikus úton állítanak elő... A gyár laboratóriumaiban több mint 300 dol­gozó foglalkozik a kutató munkával. Munkájukat persze nem elszigetelten, hanem a magyar műsza­ki-tudományos élet eleven közegében végzik, egye­temi tanszékek, kutatóintézetek sokaságával ko­operálva. Lélegzetelállító feladat és felelősség —ha az emberarcok millióira gondolunk, amelyek fáj­dalom-enyhülést, s gyógyulást várva tekintenek a gyógyszerek kutatói és gyártói felé. Eredmények, remények, gondok A gyógyszergyártás nyilvánvalóan kétarcú fel­adat: ipari-gazdasági tevékenység is, humánus misszió is. A Kőbányai Gyógyszergyár jó ered­ménnyel teljesíti mindkettőt. Kielégíti a hazai — közismerten igen magas — gyógyszerigény reá-eső hányadát, s termelésének több, mint há­romnegyedét exportálja. (A gyógyszer hazai adott­ságaink közt a legkedvezőbb „összetételű" export­cikk : értékéhez képest elenyésző a benne foglalt nyers anyag, s igen sok a munkabér). A Kőbányán készü­lő gyógyszerek egész sora világszerte ismert, és elismert: a gyulladásos megbetegedések ellen használatos Prednisolon, a légzőközpontra ható Spiractin, a különböző életveszélyes állapotokban használatos Depersolon, a szívgyógyszerek egész sora, mint az Isolanid, a Digoxin, az Acedoxin, az értágító Mydeton. A fejlődő országokban kivívott bizalom jele, hogy nemcsak gyógyszert vásárol­nak immár — hanem számos ország a magyar gyógyszeriparra támaszkodva teremti meg saját gyógyszeriparát. A komplett gyárberendezésekhez — amelyeket a magyar gépipar állít elő részük­re — magyar kutatók, technológusok szolgáltat­ják a nélkülözhetetlenül szükséges „know how"-t, a kutatási és gyártási tapasztalatot. A gyógyszerkutatás jelentős eredményeket ho­zott korunkban; számos betegség terápiája meg­oldódott, vagy megoldódóban van. Néhány évti­zeddel ezelőtt még orvosolhatatlan, vagy alig or­vosolható betegségek gyógyíthatóvá váltak — a tuberkulózistól a tüdőgyulladásig. A fejlődés so­rán azonban egyre újabb problémák is felmerül­nek: éppen a gyógyítás eredményei, az emberi élet meghosszabbodása következtében súlyosbodó gondot okoznak a keringési bántalmak, a központi idegrendszer megbetegedései, a rák. A kutató munka amely nem egy betegség gyógyítását elér­hető közelségbe hozta néhány évtized során, re­mélhetően előbb-utóbb eredményt hoz majd egyik-másik téren a belátható jövőben. A kőbá­nyai laboratóriumokban folyó szorgos, szívós ku­tató munka is az elkövetkező korok új eredmé­nyeit érleli. Halász Zoltán VILÁGMÁRKA a kőbányai gyógyszer

Next

/
Thumbnails
Contents