Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Erdélyi József: Örömök (vers)

Akülföldi sajtó olvasása közben manapság gyakrabban találkozunk Budapest nevével, mint pár évvel ezelőtt. A magyar főváros turisztikai cikktéma lett. A múlt esztendőben majdnem másfélmillió külföldi látogató fordult meg fővárosunkban, s azoknak az újságíróknak a száma is több százra tehető, akik a nagy világlapoknak Budapestről küldtek tudósításokat. A kép, amit az olvasók e cikkek közvetítésével viszonyainkról kialakíthattak, rendkívül tarka. E városriportok, úti beszámolók látszólag ugyan száz meg száz oldalról elemezik és jellemzik Budapestet, végeredményükben azonban mégis csak a felületet érintő szuperlativuszokban és tetszetős közhelyekben adnak hírt rólunk elismerő, rokonszenvet ébresztő tónusban. BU DAPEST a nyugati sajtó tükrében — Budapest ezerarcú város (ville aux mille visages) — írja például a montreali La Presse — ahol a történelem, a gyógyvizek, a cigányzene, a műemlékek, a romantika, a gyönyörű fekvés, a kitűnő konyha és a vig kedély egyaránt jelen vannak. Százhuszonhárom forrásból napi hetven millió liter gyógyvíz tör a felszínre. Egyedülálló jelenség ez! Budapest a világ első gyógyfürdő-városa . . . A Halászbástyáról megnyíló panoráma pedig egyszerűen felejthetetlen . . . Nona Brown, a New York Times hasábjain szintén ódákat zeng Budapest fekvéséről: — Ha választhatunk a Budapestre érkezés módjai között, akkor feltétlenül a Sirály szárnyashajóval jöjjünk a Dunán, egyszerűen azért, mert Budapest nyújtja a világ egyik leglenyűgözőbb vízparti látványát (Budapest offers one of the most dramatic waterfronts in the world). Ennél szebb érkezést a magyar fővárosba el sem lehet képzelni. Ugyanez a nézet tükröződik lie Bindseil cikkében is, a Wiesbadener Tageblatt hasábjain. A szerző az „Ismét Piroskára gondolunk" címsor után így folytatja: — Budapestnek nem kell szégyenkeznie Bécs előtt. A Duna itt olyan partokat mos, amely fél Európát átszelő útja során a legszebb várost tükrözi vizében. Gyakori udvariasság Budapesttel kapcsolatban, hogy — a zene városa (The City of music). így gondol sok ember Budapestre — magyarázza meg bővebben tudósításának címét Bill Fletcher, a Vancouver Sun hasábjain, majd így folytatja: — Ez a város Liszt, Bartók, Kodály hazája. Alig keresi fel turista anélkül, hogy részt ne venne nívós koncertjei valamelyikén . . . Budapest lakossága büszke lehet rá, erősen művészetkedvelő, rendkívül tehetséges és így méltán törekedhet arra, hogy a XX. század viszonyai között illő helyet kapjon a Nap alatt. Az amerikai sajtó, különösen az utazási magazinok, ételeinket és italainkat dicsérik, minduntalan emlegetik a vendéglátóipar olcsó árait. — Csak egy példa — argumentálnak a tőlük megszokott prakticizmussal —, Budapest legelőkelőbb cukrászdájában annyi tortát, süteményt, tejszínhabot, feketekávét stb. ódnak egy dollárért, amennyit egy személy alig tud elfogyasztani. Tökéletesen igazat kell adnunk Richard Josephnek, ő a Chicago Tribune hasábjain ezt írja: — Budapesten soha nincs az ember messze az ételek témájától. Saját állítását megerősíti, mert rögtön leír egy Gellért szállóbeli reggelit, olyan túlzó jelzőkkel, amilyeneket csak a hősi eposzokban találhatunk. Úgy tűnik, a Pretoria News munkatársának is hasonló élményei lehettek Budapesten, mert így lelkesedik: A legnagyobb attrakció mindenekelőtt: a halászlé, a paprikás csirke és a túróscsusza. Feltétlenül kóstoljuk meg mindhármat! Ha semmi más nem lenne ebben a városban, egyedül ezért is érdemes volna felkeresni. Magyar Papszódia című cikkében azt írja továbbá a messziről jött derék tollforgató, hogy a margitszigeti romok között szinte érezte a középkor királynőinek illatát, Budán pedig látni vélte Gül Babát, a „rózsák atyját", II. Szulejmán táncoló dervisét, majd merész fordulattal gasztronómiai ismeretekkel traktálja olvasóit, ily módon: — Budapest az egyetlen hely a világon, ahol olyan gulyás kapható, mely megérdemli a hírnevét. Más fővárosok hasonló készítményei mind hamisítványok. Bill Cormacknzk, a Travel World munkatársának süteményeink nyerték meg tetszését. így ír erről a témáról: — A magyarok diadala: cukrász készítményeik, azok olvadó gyönyörűsége. Kellemesek a szájpadlásnak és könnyen emészthetők. Nem hiszem, hogy valaha is ízleltem volna ilyen kitűnő édességeket. Az a sütemény, vagy minek nevezzem, amit egy este a Ro-21 „Amelyből ry'ncs kettő a világon..."