Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Erdélyi József: Örömök (vers)

kiszolgálás még jobb. Ez mindig egy mosollyal és egy furcsa fejhajlással jön. Ilyesmivel manapság egész Európában csak Budapesten találkozhatunk. A magyar konyha és vendéglátás mellett Budapest újjáépítése is tág teret kap a nyugati sajtó hasábjain. Beszámolnak az aluljáró- és metró-építkezésekről, s általában dicsérőleg írnak új lakótelepeinkről, de kárhoztatják a régi épületek elhanyagoltságát és azt a tényt, hogy a renoválásoknál nem élünk bátran az üde színek adta lehetőségekkel. Az Esquire Magazin szerint a magyar főváros XIX. századbeli építményeivel leginkább Párizshoz és Bécshez hasonlítható. — Mindenütt megtaláljuk itt — írja — a fin de siécle formanyelvét, továbbá a széles boulevardokat, sőt a metrót is, amely azonban csak egy rövid szakaszon működik. Az építmények egy része igen jó állapotban van, a járókelők öltözéke alig különbözik az egyéb nyugati fővárosokban látottaktól, igen sok házat renováltak, az utcákon bőven alkalmaznak neon-világítást, így a nyugati turista szinte egy pillanatra sem veszi észre, hogy más jellegű világban tartózkodik. Budapest igen kedves és stílusos város. Az új építmények legtöbbje a külső kerületekben épült, úgyhogy a város szíve megtartotta azt a patinás külsőt, amit modern épületekkel aligha lehetne, elérni. A magyar főváros építészetével foglalkozó cikkekben olyan vélemények is napvilágot látnak, hogy sok, vadonatúj iroda és lakás mellett mintha egy kicsit szégyellnénk a múlt idők építészeti alkotásait, pedig — írják — a szecesszió stílusában épült házak is számottevő kecsességet és méltóságot kölcsönöznek a városképnek. A New York Herald Tribune az előtt a tény előtt hajtja meg az elismerés zászlaját, hogy a Várnegyed újjáépítése jó ütemben halad a befejezés felé. — Egy népköztársaság helyreállítja a volt királyi palotát! — kiált fel a lap riportere, s hozzáfűzi, hogy a Vár, Budapestnek ez a közismert jelképe, a lap becslése szerint, mintegy hatvan millió dollárjába kerül az országnak. A tudósítás nyomán Hans Habe, a nyáron Budapesten járt magyar származású író a düsseldorfi Neue Rhein Zeitung egyik számában cikket ír a Várról. Lírai hangvételű írásában groteszk kedvességgel vegyíti az idegenforgalmi bemutatást a Várnegyed históriájával. Megemlékezik a csokoládé illatú Ruszwurmról, majd az egykori Várszínházról, ahol Beethoven hangversenyezett, s amelyet a zseniális Kempelen Farkas épített, akinek sakk-automatája korának minden híres játékosát megverte, köztük I. Napoleont is. Sétája során Mátyás királyt idézve megáll Szép Ilonka szobra előtt, végigmegy a Halászbástyán, cigányzenét hallgat a Fortuna utcában, yalban felszolgáltak, egy csodálatos íz-költemény (darált dióval, krémmel, csokoládé-szósszal), az valami abszolút csodálatos volt. Nem tudtam ellentállní, hogy magyar barátaimnak meg ne húzzam a fülét ezért a „polgári elhajlásért". — Micsoda egy vidám város Budapest! — lelkendezik oldalakon át — mennyi cigányzenés étterem és mennyi éjszakai mulató, ahol úgy látszik, soha nincsen záróra!. . . Pesti barátaink elvittek bennünket a budai dombok közé, a Hármashatárhegyi vendéglőbe, ahol pazarul ettünk, miközben gyönyörködtünk a város szikrázó fényeiben, amelyeket mint sötét szalag a Duna osztott ketté ... A hotelek meglepően jók. Mi a Royal-ban laktunk, mely mindazzal rendelkezik, amit az ember egy első osztályú hoteltől elvár, akár Zürichben, Párizsban vagy Rómában. Sőt, úgy gondolom: a Angol vendég érkezik a Royal szállóba Budapest egyik vonzóereje a jó konyha Külföldi fiatalok a Római-fürdői campingtáborban