Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Granasztói Pál: Budapest és más európai fővárosok

A következő s legközelebbi főváros Prága, amivel az egybevetés kínálkozik. Kizárólag igen hasonló fekvése miatt. Mert egyébként Prága nemcsak Budapestnél összehasonlíthatatlanul gazdagabb történeti emlékekben, városrészekben, hanem a legtöbb más fővárosnál is. Ennek fő eredete egyrészt az, hogy a középkor végén a legjelentősebb s legnagyobb méretű európai városok egyike volt. A másik pedig a Habsburgok itteni székhelye időszakából az olykor még a bécsieket is felülmúló méretű, gazdagságú barokk főúri építkezések, paloták. S mindez a szerencsésebb történelmi sors révén s a gondozás folytán is megkapó épségben! Ezzel nem vetekedhetünk tehát. S még a Moldva-parti látkép intimitásával, kecsességével, történeti emlékekben való gazdagságával sem. Mégis, talán éppen ez az igen hasonló látkép ébreszthet bennünket Budapest látképének egyik nagy értékére; a tágasságra, mely mégsem széteső és léptéktelen, a változatosságra, a táj és az emberi művek egybeforrottságára, egybehangzóan nagyszabású dimenzióira. Prága sokkal gazdagabb emlékekben, de zártabb, kisszerűbb, — Budapest ^okkal szegényebb ezekben, de tágasabb, nagyobbszabású, szinte valami bőkezűség, nagyszívűség érződik benne. Ieningrád a művelt európai emberek köztudatában alig ismert, s nálunk sem akadt még a lehetőségek ellenére elég ismerője, értékelője. (A szak-J irodalomban persze, főként Brinckmann, nálunk Pogány Frigyes munkássága nyomán, kellőképpen értékelt.) Ezért első megpillantásra — egy nyári csodálatos alkonyatkor — még számomra is olyan megkapó, mondhatnám megrendítő volt, hogy erről, egyik legnagyobb városélményemről, mindeddig semmilyen formában nem tudtam számot adni, ezt még magamban érlelnem, objektiválnom kell. Aligha vitás, hogy Róma és Párizs mellett Leningrád a harmadik legszebb európai történeti nagyváros, s e három egyben három alaptípust is képvisel: Róma az évezredes rétegezettség, Leningrád az egyidejű, egységes fogantatás, kiépülés egymással szembenálló típusát, Párizs pedig a kettő szintézisét, a legmagasabb urabanisztikai fokon.6

Leningrád klasszicista egysége, mely még gazdagodott a 19. századi korszerűbb kiépüléssel, a parkokkal, fasorokkal, sajátos s megkapó csatornái, hidjai, de mindenekelőtt központi tér és középület együttese, oda irányuló sugárútjai, ezekkel egységet alkotó Néva-partjai egészükben olyan fokán állnak a városépítészeti szépségnek, értéknek, amihez képest — s ezt ott szinte fájdalmasan éreztem — Budapest nemcsak szegény és kisszerű, hanem talmi is. A hasonlítás mégis indokolt, s végül is nem árt Budapestnek, mert értékének egy eddig nem említett tényezőjéhez vezet. Minden folyammenti nagyváros közül talán Leningrád Néva-parti látképe vethető egybe leginkább a budapesti látképpel, éppen a folyam dimenziói, s kétoldali egyenértékű kiépültsége, az egybeláthatás miatt. Leningrádé még tágasabb is —, olyasféle dimenziójú egészében, mint nálunk a szétterülő Duna-parti kép a Margit-híd alatt. Amióta ott jártam s a Kossuth-híd lebontásával itt az eredeti tágas kép, a nagy víztükör helyreállt, ezt látva mindig Leningrád jut eszembe. Máshoz nem is hasonlítható. Tehát ott a dimenziók • V. ö. szerzőtől: „Város és építészet" (Budapest, i960). nagyobbak, a hidak mind a mi Margit-hídunk léptékében vannak, s mind ehhez hasonló, ún. felsőpályás híd is, ami a város horizontalitását fokozza. Az egész Néva-parti együttes klasszicista palotasoraival, középületeivel, a hátrább emelkedő hangsúlyokkal (Izsák-templom, Admiralitás) nagyobbszabású s főként építészetileg egységesebb, értékesebb, mint a budapesti. Nálunk — ha jóval szerényebben is, talán leginkább a volt Duna-parti szállodasor s az Akadémia — Parlament közötti parti házsor emlékeztet a leningrádi jellegre. Ámde, miként Prága egy másik vonatkozásban, úgy Leningrád is mond közvetve valamit Budapestről. Leningrád nagyszabású, fenséges, szinte hideg fenségű építészeti egységét, tágasságát fokozza az, hogy a Néva mindkét partja sík. Budapest építészetileg egyenetlenebb, éppenséggel most, a szállodasor eltűnése óta, viszont alig kevésbé tágas, és az összehasonlítás folytán előtérbe kerül Budapestnek talán legnagyobb attrakciója; a két part megkapó táji s ennek megfelelően városépítészeti kontrasztja: — a hegy-völgy es, változatos, városképében is tornyos, szakadozott budai oldal, s szemben a sík, városképében is horizontális, egyenletes pesti oldal. A budai, bár tágas, mégis intim, szinte bukolikus táj, egyedül a Gellérthegy mutat benne némi komorságot — a pesti viszont éppen ezáltal is, hogy hegytetőkről, kilátópontokról áttekinthető — a párás messzeségbe vesző háztengerével, határtalanságával szinte majesztétikus. S még valami sajátságos fővárosunk e páratlan táji-urbanisztikai együttesében: valójában az ország kétféle felét, a szelíd, lankás, dombos-völgyes Dunántúlt, peremvidéket és a táji jellegében szinte egyedülálló, nagy hatású Alföldet képviseli> sőt hídjaival — ezekkel az országos művekkel, átkelőhelyekkel — őket egyesíti> A londoni városkép a Szent Pál székesegyházzal. (MTI Külföldi Sajtószolgálat.) Tavasz a Champs Elyséen (MTI Foto — Horváth Tamás felv.)