Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Granasztói Pál: Budapest és más európai fővárosok

összeforrasztja. Ez Budapestnek mint fővárosnak egy további sajátosságára utal, ami képében, életében, méreteiben s sok másban kifejezésre jut: — míg Bécs az ország szélére került, s jobbadán múltjából él, Leningrád kezdettől is szélen épült s már nem is főváros, Prága egy többrétű országban oldalt fekszik, a még soron következő London, Stockholm pedig voltaképpen tengeri kikötővárosok s így eleve szélen vannak — addig Budapest, egyedül Párizshoz hasonlíthatóan olyan mértékben centrális, annyira valóban súlypontja, közepe egy országnak, ami — persze aránytalanságokkal, problémákkal egybekötve — vitalitásának, főváros s centrum voltának szinte örök biztosítéka. Ez a vitalitás már eddig is mélyen érződött benne, meghatározta urbanitását, s ez formálja jövőjét. Leningrádból hazatérve tapasztaltam még egy váratlan és említésre méltó dolgot. Míg a terek, utak, még a Duna-partok is szűkösnek tűntek fel a Néva-part, a Nyevszkij Proszpekt, a Palota tér és környéke méreteihez képest, addig a Szépművészeti Múzeum nem tűnt fel annak, holott a jóval nagyobb Ermitázs léptékét hordoztam magamban. S visszagondolva Párizs, Bécs, London nagyszabású gyűjteményeire sem tűnik fel a miénk kisszerűnek, provinciálisnak, hanem egy ugyan kisebb, de gazdag, jelentős gyűjteménynek. Sok mindennel nem vagyunk, nem is lehetünk így e metropoliszokhoz képest, s talán ezért érdemes ezt tudni, értékelni. ALeningráddal való egybevetés tehát részben objektívebb képét adhatja fővárosunknak, részben rávilágít ilyen értékeire. Hátra van még London és Stockholm az említett, illetve választott fővárosok közül. Londonnal a méretek, a világviszonylatban is élen maradt nagyszabású koncentráció s az urbanisztikailag teljesen más jelleg ellenére az összehasonlítás két okból indokolt. Az egyik, amiért már Jules Romains is egybevetette Budapesttel — a folyammenti jelleg. Ez Londonban kevésbé áttekinthető, kevésbé egységbe foglalt mint Budapesten, de a maga, építészetileg eddig alig értékelt módján mégis csaknem olyan fontos, éltető, jellegzetes, mint Budapesten a Duna-partok, egyben sajátosan londoni ízű. Azt a közismert analógiát, hogy Parlamentünk a londoninak példaadására épült a Duna-partra, bár fontosnak vélem, mégsem döntőnek, a hasonlítás enélkül is indokolt volna. Az említett londoni urbanisztikai jelleg azonban valami másra is utal, ami éppen nem hasonlóság, hanem különbség, s Budapestnek inkább jövő fejlődésében juthat jelentőséghez. Párizs, Bécs, Leningrád, s a maga más, inkább középkori módján Prága is belsejükben, központjukban úgyszólván történelmi díszletekké, megmerevedett formákká váltak, amiben alig tűnik fel, mert nem is tűnhet fel — éppen a befejezettség miatt — új színfolt. E városok kívül fejlődnek tovább. Budapest is eddig, de nem eléggé megokoltan ezt a példát mutatta. A jelen század elejére befejezett városkép voltaképpen az uralkodó s jellegzetes ma is fővárosunk belsejében, ehhez itt belül újat alig tettünk. London viszont, angol történelmi, hagyományos, szinte vidékies jellegével egészen más képződmény — a klasszicista, főként Párizshoz szokott szemeknek ezért nem is mindig tetszik. Ez a város ugyanis szüntelenül alakul, fejlődik, gazdagodik, rétegződik. Itt nincsen olyan áttekinthető rendszer, mint Párizsban, Leningrádban, Bécsben, s ezek mintájára nálunk is — amit a nagy fővárosokban többnyire uralkodóházak szabtak, olykor erőszakkal hasítottak; — London egy polgáribb, szabadabb, jóval egyenetlenebb, mégis gazdag s vonzó, tanulságos urbanitás képét mutatja — Temze-partján, Cityjében, belső városrészeiben s mérhetetlenné nőtt egészében egyaránt. Maga a belváros elkülönülő központok sorozatából áll, közel io km. hosszúságban, a Viktória pályaudvartól a Picadillyn, Westminsteren, Szent Pál székesegyházon át a Towerig. Ezek között jelentős építészeti együttes, klasszicista mértékkel, kevés akad. Mégis az egészen valami megkapóan erős, sajátos és a fokozatos megismeréssel fokozatosan vonzóvá is váló urbanitás ömlik el, ami a maga szuverén módján, az európai hagyományokat csak részben követve alakította a várost, s amit pusztán építészeti ménékkel alig érthetünk meg. Helyesebben építészeti mértékeinket e célból revízió alá kell vennünk, tágítanunk más hatások, asszociációk, törvényszerűségek irányában. London urbanitásának jelentősége főként az, hogy a város szüntelenül alakul, most is, s ezzel a városok igazi s ősi lényegének: a lassú, de szüntelen változásnak, a hagyo-Kilátás a Pincióról Rómában (MTI Foto - Horváth Tamás felv.) Leningrád. Néva-part a Kirov-híddal és a Petropavlovszki erőddel Városkép a stockholmi kikötőből 12