Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Szekeres József: A vízivárosi Ganz törzsgyár

Az 1867-es kiegyezés Ganz üzemének újabb fellendülését hozta meg, az alapító azonban nem tudott eredményeinek örülni. A vagyon, a pénz, a siker nem hozta meg kívánt nyugalmát, boldogságát és függetlenségét sem. Ganz idegeit és szervezetét a szakadatlan hajsza felőrölte s egy zavart pillanatában véget vetett életének. Üzemében ekkor már hét olvasztókemence, százötven munkagép, hétszáz munkás és két 25 lóerős gőzgép működött. A gyár ekkor érte el a világszínvonalat. Széchenyi öntőmestere, a gyáralapító, Kossuth Lajos barátja, a kegyelemben részesült forradalmár, a szorgalmas vállalkozó és zseniális feltaláló, a kereskedő és a vagyonszerző, a munkásai részére kórházat és nyugdíjat adó gyáros neve, emléke változatlanul él ma is. Üzemének gyártmányai elterjedtek világszerte, négybetűs neve hirdeti a magyar ipar jó eredményeit. Szomorúság száll az ember lelkére, amikor végigmegy az elcsöndesült Ganz utcán. Megelevenedik az üzem újabb története. Ganz fiatal, méltó munkatársa, a Bajorországból idetelepedett Mechwart András pályája nagy elődjéhez hasonló, ő szintén egyszerű munkásként, lakatosként kezdte életét, s saját erejéből, tíz-tizenkétórás napi munka mellett szerezte meg mérnöki képesítését. Mechwart — Ganz váratlan halála után — fokozatosan átvette az üzem vezetését, újszerű gépeivel, majd zseniális konstrukciójú malomhengerszékeivel lendítette fel a válsággal küzdő gyárat, miközben hírnevet szerzett malomiparunknak is. Az ő érdeme a néhány háztömbbel odább működő s 1945 után romjaiból újjáépített villamossági gyár alapítása. Az elektromos energia veszteség nélkül történő átvitelének és elosztásának feltalálása révén világhírűvé vált magyar elektrotechnikusok, Zipernovszky—Déri—Bláthy alkotó tehetségének szabad kibontakozását ő biztosította. Ebben a gyárban dolgozott, majd később a Kőbányai úti vagongyárban találta fel Bánki Donát, Csonka Jánossal együtt a porlasztót, a karburátort, amely egyik legfontosabb felfedezés lett a robbanómotorok fejlődésében. Még lehetne folytatni a híres feltalálók, gyakorlati szakemberek névsorát, a legnagyobbak közül csak Kandó Kálmán, a nagyvasúti villamos vontatás úttörőjének s a gázturbina kiváló feltalálójának, Jendrassik Györgynek érdemét említjük meg. Mechwart zseniális iparszervező és irányító munkássága eredményeként — Ganz halála után — megkezdődött Budapest és az ország egyik legjelentékenyebb ipari konszernjének nagyobb arányú fejlesztése. 1869-ben a svájci örökösök eladták a gyárat pesti tőkéseknek, akik 1869-ben megalakították a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt-t. Ezzel megnyílt Mechwart vállalkozásai előtt a zavartalan pénzügyi lebonyolítás útja, megszűnt az a nyomasztó tőkehiány, amellyel Ganz élete végéig állandóan küzdött. 1869-ben a Német- és Oroszországból érkező nagytömegű vasúti kerékmegrendelés zavartalan kielégítésére Porosz-Sziléziában, Ratibor városában fióküzemet alapított a Ganz Rt. Ezt követte 1878-ban az elektrotechnikai osztály megalapítása, majd 1880-ban a Kőbányai úti Első Magyar Vagongyár Rt. megvásárlása. 1887-ben a vállalat ausztriai pozícióinak megerősítése céljából megvették a leobensdorfi gépgyárat és azt a korábbi szerény műhelyből tekintélyes üzemmé fejlesztették. 1890-ben szerezte meg a Ganz Rt. a Horvátországban levő petrovagorai vasművet a vasöntés és gépgyártás zavartalan nyersanyagellátásának biztosítására. 1885 után, amikor a transzformátoron alapuló villamosenergia elosztási és szállítási rendszer világviszonylatban is jelentős felfedezésnek bizonyult, az elektrotechnikai osztályhoz egymásután futottak be az erőművek és nagyvárosi villanytelepek és berendezések megrendelései, a részvénytársaság tőkéje kevésnek bizonyult, és Mechwartnak újabb finanszírozók után kellett néznie. Ekkor került üzleti kapcsolatba a Hitelbankkal, amelynek finánckapitalista vezetői örömmel tették rá kezüket kölcsönök révén erre a fejlődő, nagy nyereséggel működő konszernre. A tőkehiány ugyan megszűnt, de az erősödő bankbefolyás a vállalat műszaki fejlődését hátráltatta, a kísérletezésre szánt pénzösszegeket rendszerint csökkentették. így következett be a századfordulóra a visszaesés a világelsők közül a középüzemek szintjére; ez abban is kifejeződött, hogy a kéregöntésű kerék, a hengerszék és a transzformátor-rendszer feltalálása óta, tehát 1885-től az 1930-as évekig semmiféle jelentős felfedezéssel, illetve annak gyakorlati alkalmazásával nem lépett fel a konszern, mindössze a régi nagy eredmények jobb kihasználására, azok tökéletesítésére törekedett. A mennyiségi fejlődés ekkor azonban még nem tört meg: 1906-ban alakult meg a Lövőház utcai korszerű telepen a Ganz Villamossági Rt, 1911-ben fuzionált a konszern a Danubius Hajó-, Vagon- és Gépgyár Rt.-gal, majd létrehozták a fiúméi hajógyárat, elsősorban a háborúra készülődő monarchia hadihajó megrendeléseinek megszerzésére. Az 1920-as években a konszern fejlődése megtorpant. A termelés eredményeit és a műszaki előrehaladást tekintve a pangás jelei figyelhetők meg. E korszak nagyobb létesítményei a Bánhidai Erőmű építése és a Budapest—Hegyeshalom vasútvonal villamosítása, a Kandó villamos mozdonyok építése. Az 1929—1933 ^vi gazdasági világválság csaknem elsodorta a Ganz konszernt is. A kimutatott üzleti veszteség megközelítette a harminc millió pengőt. A válságos évek után az 1930-as évtized közepére kialakult néhány új speciális Ganz-termék, azok gyártása révén sikerült az üzem anyagi helyzetét rendbehozni. Elsősorban a Jendrassik-féle Dieselmotorral vontatott sínautóbusz és motorvonatok gyártása, Duna-tengerjáró hajók építése és egy sor tökéletesített villamosgyári termék biztosította az újabb felemelkedést. A konszern üzemei Budapest felszabadításának harci cselekményei során jelentős károkat szenvedtek. Az 1950-es évek elejére kivétel nélkül mindegyik gyárat újjáépítettük, azóta jelentősen nagyobbítva, korszerű gépekkel felszerelve veszi ki részét a magyar gépipari termelésből. KISIPAROSOK a lakosság szolgálatában VÁLTOZATLAN ÁRON, A RÉGI MINŐSÉGBEN * HÍVJA A KIOSZ MUNKASZERVEZÉST: 310-109 12