Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Szekeres József: A vízivárosi Ganz törzsgyár

Munkásmozgalmak Részlet a Ganz-gyár 1922-es „Strike naplójából", amely a kőművesek, illetőleg az acélöntödében dolgozó szakmunkások bérharcát idézi. (Fővárosi Levéltár) 64467 A BUDAPESTI K1R. ÜGYÉSZSÉGTŐL Újpesten a Bognár nyomdában előállított "az osztályharcos Vasas ellenzék Ganzgyári szervezőbizottsága" alálrásu 'Ganzgyári dolgozókhoz!" feliratú 31att Dezső kiadói Jelzésével ellátott röpira

t Jelent ineg s mutattatott be 1931.Junluso26-án a kir. ügyészséghez. A röpirat tartalma felhívás osztályharcra azokhoz a munkásokhoz, akiket a Ganz gyár a bedaux rendszer mellett kizsákmányol. A röpirat tártaim a többi közt: A Bedaux dühöng. Éhbérért dolgoztatnak titeket. A munkanélküliség réme állandóan előttetek íebeg s e nyomorban, klzsákmányolásbah a burzsoázia, hogy hatalmát meghosszabbítsa, külföldi kölcsönökért könyörög és választási komédiával akarja a külföld előtt bebizonyítani, hogy a nép bizalmát bírja. Azok, kik titeket nyomorba taszítottak, most választási plakátokon mindent megígérnek." " Ganzgyári proletárok, tl az utolsó évek keserves tapasztalataiból megtanultátok, hogy életetek legkisebb megjavítását csak a legelkeseredettebb harccal tudjátok kivívni. Ti tudjátok, hogy sorsotok nem a választási urnáknál dől el, hanem műhelyekben, gyárakban, a kizsákmányolók ellen „Az osztályharcos Vasas ellenzék Ganz-gyári szervező bizottsága" röpiratáruik tartalmi leírása (részlet) a budapesti kir. ügyészség 193l-es vádiratában (Fővárosi Levéltár) Jelentős szerepet vállaltak magukra a Ganz-gyárak munkásai a kizsákmányolás ellen folytatott harcokból, ezzel beírták nevüket a magyar munkásmozgalom történetébe. A századfordulóig a Ganz Rt. vüágviszonylatban jelentékeny helyet foglalt el, nagy, jövedelmező megrendeléseket teljesített, az üzem vezetői a kiválóan képzett szakmunkás törzsgárdát megtartották és a legjobb munkásréteg megszerzése érdekében az ádagos hazai vasipari béreknél magasabbakat fizettek. Persze, a nagyobb bérért nagyobb szaktudást és nagyobb teljesítményt is követeltek. Amint az üzem elvesztette technikai élenjáró jellegét s ezzel együtt a világpiaci pozícióit is, a Hitelbank mohó urai azonnal hozzáláttak a bérek aránytalan csökkentéséhez. 1900-tól számítva 1945-ig alig akad olyan év, melyben ne zajlottak volna le a Ganz-konszern valamely gyárában kisebbnagyobb bérmozgalmak, melyek aztán serkentőleg befolyásolták az egész magyar munkásmozgalmat. A századforduló idején meginduló hősies harcok továbbfejlődve végül is a tőkésosztály hatalmának megdöntésére irányuló politikai harccá váltak, azt első ízben, 1919-ben siker koronázta. Az összes budapesti gépgyárak közül először a Ganz-gyárakból távolították el a tőkés kizsákmányolás hűséges szolgáit és hajcsáraikat s az üzemek munkásai maguk közül állítottak helyükre becsületes, hozzáértő vezetőket, akiket később a Magyar Tanácsköztársaság kormánya megerősített állásukban. Az 1930-as évek elején a konszern munkásai elkeseredett harccal állták útját a munkásnyúzó Bedaux-rendszer általános gépipari bevezetésének. Négy év alatt három nagy mozgalom zajlott le, egyenként 5000 munkás részvételével. A hajógyári hatvannapos sztrájk megmutatta, müyen elszánt és hősies bérharcok folytak. A munkásságnak sikerült megvédeni érdekeit a korlátlan kizsákmányolásra irányuló támadással szemben, a konszern vezetőinek ígéretet kellett tenniük, hogy csak olyan új munkamódszereket vezetnek be, melyek a munkásság helyzetét tovább nem rontják. 1944 utolsó napjaiban, 1945 elején a Ganztörzsgyár ismét harci cselekmények középpontjába került, csaknem úgy, mint majdnem száz évvel korábban 1849 nyarán. Akkor ( az üzemben Ganz Ábrahám munkásaival együtt örült az elnyomók kiverésének Buda várából, 1944—-45-ben mindössze néhánytucat munkás tartózkodott a gyárban. A törzsgyári épület nem szenvedett jelentékenyebb károkat. Végül is nem a fővárosunkat többször is romba döntő harci cselekmények, hanem a békés fejlődés és a világvárosodási igény eredményezte az első, az alapokat lerakó üzem lebontásának mai szükségét. A műemlékként fennmaradó két kúpolókemence őrzi tovább a múlt emlékét. 13