Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Szekeres József: A vízivárosi Ganz törzsgyár

A Ganz vasöntöde látképe 1867-ben az egykori vízivárosi Kórház utca felől; a jobb oldali rajzon: az első kupclókemencék, öntőminták és a fadaru íSzínes rajzok a gyári munkásoknak 1867-ben a 100 000. vasúti kerék öntésének ünnepére készített üdvözlő iratából) fiatalember komoly ajánlatot tett. A polgárok sajnálkozva összenéztek, és mivel más vevő nem akadt, a kikiáltó kalapácsának harmadik koppanása Ganzot tette meg a kis objektum tulajdonosává. Négy nappal később engedélyt nyert a városi tanácstól öntöde létesítésére. Az újszerű kupolókemence építése, a nélkülözhetetlen szerszámok megvásárlása már kölcsönpénzből történt, és a hét öntőlegény is csak a jobb jövő reménységében bízhatott. A Hengermalom igazgatója azonban féltékenyen nézte Ganz önállósodását, s hamarosan elérte, hogy sem az Óbudai Hajógyár, sem a híd és vasútépítő társulatok nem adtak megrendeléseket az új üzemnek. Ganz ekkor Kossuth-hoz fordult segítségért, aki levelet írt Széchenyihez és felkérte őt a gyáralapító támogatására. Széchenyi bár elutasítóan válaszolt, de mégis közbelépett s Ganz előtt egyszeriben leomlottak az akadályok. A kis íizem rövidesen harminc munkással dolgozott, és Ganz egy szomszédos házat is megvett. A fellendülésben szerepe volt a budai tanács közszállítási megrendeléseinek is. 1,"48-ban már hatvan munkása és egy tíz lóerős gőzgépe volt a gyárnak. Ekkor a forradalmi kormány felhívására hozzákezdett az ágyúöntéshez. Hiányos adatok szerint huszonkét ágyúcső készült az üzemben 1848 — 1849 folyamán. A gyárban készített ágyúkra rávésték a „Ne bántsd a magyart!" feliratot. A következő 1849-i év eseményekben igen gazdag Ganz számára. Az év nyarán Kossuthbankókkal kifizette adósságait, ősszel pedig Heisz Lőrinc pesti késesmester tizenhat éves lányát feleségül vette. Október végén a forradalmi kormány támogatása címén letartóztatták, hosszú hónapokig szünetelt az üzem, végül svájci támogatói közbenjárására csak hat heti várfogságra ítélték, de azt sem kellett kitöltenie. Az abszolutizmus legsötétebb négy éve alatt üzeme alig fejlődött és fenntartása is óriási erőfeszítésébe került. Az 1850-es évek közepén fellendült hazánkban a vasútépítés. Ganz helyesen látta, hogy az Amerikából hozatott vasúti kocsikerekek helyébe az ő öntödéjének kell előállítani azokat, és üzeme fellendülhet, ha jó minőségű és használható keréköntvényt tud gyártani. Hosszas kísérletezés után feltalálta a kéregöntés módját s néhány év múlva kiváló találmánya révén kiszorította Európa jó részéből az amerikai vasúti kerekeket, 1856-tól az üzem elsősorban tehát kerekeket állított elő. Ganz ezután üzletszerző útra indult: a román fejedelemségtől Franciaországig, Poroszországtól Itália északi tartományaiig rendszeresen felkereste a vasúttársaságokat, kerekeit próbaüzemre ajánlotta fel ötéves garanciával. A tömeges rendelések nyomán kiépült az üzem mostani, lebontás előtti ismert formájában. 1859-ben két mérnök segítette Ganzot az üzembővítés és nagyméretű termelés munkájában, a munkások száma pedig meghaladta a négyszázat. 1867-ben a 100 000. vasúti kerék öntését ünnepelték meg. Az üzem fellendülésével Ganz Ábrahám anyagi és társadalmi helyzete is egyre emelkedett. Buda díszpolgárává választották, nemzetközi díjakat nyert, a pesti Duna-parton Ybl Miklós épített ragyogó palotát számára. Munkatársairól sem feledkezett meg: az üzemében meghonosított munkásjóléti intézmények akkortájt ritkaságszámba mentek. Ganz Ábrahám egykori fadaruja az 1840-es évek végén. Ez a daru látható a fenti képen is. (Bánhegyi László ny. üzemvezető anyagából) 11