Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Illés Endre: A titkos boldogság veszedel-mei (tárca)

A London-ban gyakran megfordulhatott, mert a pincér barátságosan üdvözölte. Ismerősöket is találtunk, rögtön az asztalukhoz ültünk. Néhány perc múlva komiszul unatkoztam. Engedelmet kértem s felálltam az asztaltól, járkálni kezdtem a sörözőben. Naplóm számára hamarosan felfedeztem az oldalfalon a London címerét; a vízszintes kék és ezüst hasábokból kiemelkedő meztelen Szüzet, veres pajzsban, jobbjában három fehér rózsával. Jól megnéztem: elég bamba, kövérkés fiatal nő volt. Nem szerettem ezeket 7 Harmadik nap. Megmagyarázták, hol a Nemzeti Színház, és elküldtek jegyért. Este megnézzük Az ember tragédiáját. Megtaláltam a színházat, s megvettem a jegyeket. Amikor a villamosmegállóhoz mentem, a kiskapu előtt megállított a hirdetőoszlop. Mit hirdettek azon az oszlopon ? Már nem tudom — de akkor sem tudtam. A nagy falragaszok szövege helyett én Negyednap ebédnél kedvesen közölte a családdal: — Béluska naplót ír. Láttam a naplóját, amikor kicsomagolt. Este majd felolvassa nekünk, müyen szép élményeket gyűjtött eddig Pesten. Hatan ültünk az asztalnál. Etelka néni, Kornél bácsi, a két kamaszlányuk: Ági és Juci; és Jolánka, a néni fonnyadó húga. Mindannyian kíváncsian, gúnyosan, felajzva, komédiát várva engem néztek. Tüdejüket máris teleszívták boldogsággal. Kondor Lajos rajza a dagadt testeket, unalmas hajlatokat — visszasétáltam az asztalhoz. — Kamu!... — mondta éppen Kornél bácsi egyik barátja, s legyintett. Kamu? Még sohasem hallottam a szót. Meg is kérdeztem, mit jelent? Nevettek, majd mind a hárman oktatni kezdtek, akár odahaza Horváth Feri a bragtiette- jével. Szóval a kamu azt jelenti: ej, nem kell komolyan venni. A kaja étel, a pia ital. És ' tudom-e, mi a staub? Tudtam, cigaretta. Odajött a pincér, ő is tanított. Kukucs az a vendég, aki éppen csak keresztülsétál a helyiségen, és anélkül, hogy rendelne valamit távozik. No, és ki a varter? Ezt sem tudtam. Az a vendég, aki azt mondja: majd később rendel. így tanítottak. Elhatároztam, hogy a pesti szótárt is beírom a naplómba. rögtön a kézzel írott szövegeket láttam meg. A fehér plakátpapíron az üzeneteket, a levelezés-rovatot. Ilyeneket: Holnap hétkor várlak, Irénke. És ezt: Megint becsaptál, hiába vártalak. Nem először, de utoljára. Józsi. Fölösleges halmozás is akadt szép számmal — például: Dögölj meg, te dög! Ujabb zsákmány. Viszem a naplómnak. 8 — Állj! — emelte fel mutatóujját Maros. — Koncz műterme és az emlékeid. Nem hallom az átcsapó rímet. — Rögtön meghallod. 9 A naplóm siklatott ki. Etelka néni már akkor felfedezte az aranyozott, bekötött naplót, amikor a bőröndből kicsomagoltuk a holmimat. — Tehát este, Béluskám... — bontott asztalt Etelka néni. Megrémültem, de rögtön meg is nyugodtam. Nem, még nem olvasta a naplómat. Ha olvasta volna, másként leplezne le. Különben is tartottam tőle, a matató-kutató kezétől s jól eldugtam a naplót, a kis könyvespolcon az egyik könyvsor mögé. Körülbelül oda, ahová Kornél bácsi dugdosta a pénzét. Tehát este ... Addig még van néhány órám. Kitépem a braguette-et, a London szállót, a hirdetőoszlopot — s rögtön rittyentek is valamit a helyébe. Például az első oldalra néhány mondatot a Lánchíd előtt álló érc Eötvös Józsefről, a nagyságáról, a regényeiről, a Karthauzi-ról és A falu jegyzőjé-ről. Majd második napi élményként forgalmas fővárosunk építészeti szépségeit fogom ecsetelni. A harmadik nap nagy eseménye mindenképpen vitathatatlan: remekírónk remekműve hazánk első színházában, a Nemzeti Színházban. S