Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Sarlós István: Budapest 1966—1970

I954~es korosztály ebben az időszakban kinő az általános iskolából és helyükbe azok a kor­osztályok kerülnek, ahol az éves átlagszüle­tések száma 20 000 alatt volt. így a csaknem 200 ooo-ről, a tervidőszak végére mintegy 150—140 ooo-re csökken az általános iskolai tanulók száma. Ez eleve javítja az általános iskolai tantermi problémákat, mégis 200 új tantermet építünk az új lakótelepeken és 32-t a főváros egyéb részein, főként ott, ahol az elavult iskolaépületeket kell pótolni, vagy ahol egyébként is iskolahiány van. Az iskolareform követelményeinek megfele­lően a szakközépiskolák létszámának növe­lése érdekében, később elkészítendő ütem­terv szerint, átcsoportosításokat végzünk az­zal a céllal, hogy a tárcákkal együttműködve, fokozatosan létre tudjuk hozni a szakközép­iskolák hálózatát. Rákospalotán az ott levő kicsi és korszerűtlen középiskolák pótlására egy jól felszerelt 16 tantermes iskolát épí­tünk. Budapestet általában úgy tekintik az ország városai és falvai, mint a ma­gyar kultúra központját. Ha az intéz­mények számát vesszük figyelembe, akkor ez igaz. Ha azonban azt nézzük, hogy milyen állapotban vannak ezek az intézmé­nyek, akkor bizony aligha felelünk meg a kul­turális centrum követelményeinek. Színhá­zaink kisméretűek, elavultak, a város belte­rületére zsúfoltak, filmszínházaink pedig nem a modern technikával előállított fil­mekre szabottak. Ezen úgy kívánunk segí­teni, hogy 40 millió forintos kerettel befejez­zük, illetve megkezdjük a Thália, a József Attila, a Madách Kamara és a Bábszínház korszerűsítését, mintegy 14 milliós költség­gel egy új mozit építünk és sok más mozi fel­újítását is elvégezzük. A művelődési tárca keretén belül megkezdő­dik az új Nemzeti Színház építése; ez nem­csak kulturális, hanem városképi szempont­ból is nagy jelentőségű létesítményünk lesz. A tervidőszak első évében ünnepli 100 éves fennállását a Budapesti Állatkert, amely még hosszú ideig a mostani helyén fog mű­ködni. Áttelepítése ugyanis rendkívül sokba kerülne. Ezért most az a dolgunk, hogy az Állatkertet évről évre felújításokkal, korsze­rűsítésekkel, esetleg új létesítményekkel tart­suk fenn. A tervidőszak alatt 8 millió forin­tot fordítunk erre a célra. AFővárosi Tanács kezelésében levő iparvállalatok feladatait a követke­zőkben tudjuk összefoglalni: javíta­nunk kell a lakosság ellátását első­sorban olyan fontos cikkekben, mint a kenyér, a péksütemény, ásványvíz; fokoznunk kell a szolgáltatások színvonalát minden tekintet­ben, a méretes és javítószolgálatokat, ruha­tisztítást, fodrászatot stb.; mindezeket a fel­adatokat úgy kell megoldani, hogy az ellá­tás során a csökkent munkaképességűek fog­lalkoztatását mind nagyobb mértékben biz­tosítani tudják. E célok érdekében néhány új beruházással kívánjuk javítani a mostani hely­zetet. Felépítünk egy műszakonként 100 q ruhamosást megoldó Patyolat üzemet a Lágy­mányoson. Felépítünk egy naponta négy és fél vagon sütésre alkalmas kenyérgyárat ugyancsak a Lágymányoson. Ezzel egy idő­ben szeretnénk elkezdeni, és ha az anyagi javak koncentrálása sikerül, befejezni egy 10 vagon kapacitású kenyérgyár építését Pesterzsébeten. Az ásványvízellátás megjavítása érdekében Csülaghegyen olyan állomást létesítünk, amely naponta 340 hl ásványvíz töltését oldja meg. Folytatjuk az ipari szolgáltató üzlethálózat építését. Elsősorban a külső kerületekben felépítünk 15 szolgáltató üzletházat, létreho­zunk 160 új hálózati egységet és 300-at kor­szerűsítünk. A Fővárosi Tanács ipari szervei az V. kerü­letben és a XIII. kerületben beváltak mintá­jára további vegytisztító-szalonokat létesí­tenek, autoservice állomásokat építenek, és modern gépek beszerzésével javítják a szol­gáltatások színvonalát. Célkitűzésünk, hogy a tervidőszak alatt a ke­reskedelmi forgalom, a vendéglátóipar, ezen Buda város megbízásából 1785-re Adami Ká­roly comói születésű, ide telepedett szobrász elké­szítette Pallas Athene szobrát. A városháza keleti (Tárnok utcai) homlokzata előtti kút díszítése volt a feladata. Erre azért került sor, mert a budai városházi kutat addig Hörger Antal 1722-ben készített Loyolai Szent Ignác szobra díszítette és a jezsuita rend feloszlatása után e szobrot is el­távolították. Az új kútszobor sóskúti kőből készült, magassága (talapzat nélkül) mindössze 150 cm; Athene bal kezével lándzsát, jobbjával pajzsot tart, melyen jól látható Buda címere. A szobor törté­netéről a szakirodalomban különösen Schoen Arnold, Liber Endre és Zakariás G. Sándor közöl alapvető adatokat. A térrendezések során lebontott kút szobra a múlt század végén, hogy-hogy nem, egy sváb­hegyi villába került. A főváros 1928-ban megsze­rezte újból a szobrot és az eredeti helyéhez közel, az I. kerületi elöljáróság (régi Városháza, ma Vármúzeum) épületének sarkára helyeztette el. Itt bizony a Városvédőt a város alig tudta meg­védeni a sok rongálástól: firkálták, karcolták, tör­delték az utca sarkán ülő kedves kis istennőt, még lándzsájától sem átallották megfosztani a műalkotások iránt érzéketlen elemek. A Városvédő Pallas Athene Budapesten a leg­régibb köztéri, nem egyházi tárgyú műemlék­szobrunk. Lelkiismereti kérdésként kellett tehát a további sorsa meghatározásával foglalkozni. A helyes műemlékvédelmi módszer ebben az eset­ben is az eredetinek a belső térbe való helyezését, a köztérre pedig másolat elhelyezését jelentette. (Ez történt pl. a prágai Károly-hid barokk szob­raival is.) A szobor pontos, időtállóbb kőbe fara­gott másolását Antal Károly szobrászművész irá­nyította és ő restaurálta az eredeti szobrot. A szép másolat került a Vármúzeum sarkához, az eredeti szobrot pedig rövidesen a Fővárosi Tanács épületé­belül elsősorban az ételforgalom az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék. Ezért bőví­teni kell az idegenforgalmi, valamint a helyi üdülés szempontjából fontos területek keres­kedelmi hálózatát, létre kell hoznunk az új lakótelepek működéséhez szükséges bolthá­lózatot és külön gondot kell fordítanunk a külső kerületek kereskedelmi ellátottságának megjavítására. Ennek megfelelően a tervidő­szak alatt 57 000 m2 alapterületű új kereske­delmi egységet hozunk létre, amelyből 38 000 m- a bolti kiskereskedelem, 19 000 m2 pedig a vendéglátóipar hálózata. A külső kerületekben 30 üzletházat építünk, és fejlesztési költségeink terhére 170 már működő üzlet bővítését oldjuk meg. A saját beruházási kereteinken kívül, egyéb állami és szövetkezeti szervek is fejlesztik budapesti kereskedelmi egységeiket és ez to­vábbi 35 000 m2 alapterületű bővülést jelent majd. nek egyik I. emeleti szoborfülkéjébe helyezteti a Fővárosi Emlékmű Felügyelőség. A pontosan egy emberöltővel idősebb városháza architektúrájával igen jó környezetet ad a szobornak, de a szobor tartalma is teljes harmóniában van az épület funk­ciójával — úgy érezzük, hogy védelmének biz­tosításával méltó helyre kerül a Városvédő. Polgár Károly Nem szóltam a főváros fejlesztésének minden problémájáról és gondjáról, épp csak je­leztem céljainkat. Hiszen a számok és adatok szinte minden esetben külön részletes elemzést kívánnának, hogy teljes egészében felmérhessük azt, ami Budapesten tör­ténni fog. Erre egy cikk keretében nem vállalkozhattam. Gondolom, hogy most, az induláskor elegendő a nagy feladatok jelzése, a későbbiek során az egyes kérdések részlete­sebb tárgyalására is sort tudunk majd keríteni. Elfoglalja új helyét a Városvédő 6

Next

/
Thumbnails
Contents