Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Granasztói Pál: Budapest és más európai fővárosok

Bécs belvárosa, a Kärtnerstrasse és a Stephansdom Párizsnak és Bécsnek a múlt század közepén történt, közel egyidejű átépítése ezt követően világszerte sokáig példaképül szolgált, de talán a leginkább, a legjellegzetesebben és legeredményesebben Budapesten. Ez részben a körutas, sugárutas, csillagteres, axisokkal középületekre, emlékművekre irányított városszerkezetben, városképekben, részben a kornak megfelelő díszletszerű, külsőséges hatásokra, reprezentációra törekvő eklektikus építészeti kiképzésben, ilyen középületek sokaságában, és ilyen többemeletes bérházak rengetegében, egész ekkor kiépült városrészekben jutott kifejezésre.4

Míg tehát Rómához hasonlítani Budapestet eleve hasztalan lett volna, addig Párizshoz — bár e város urbanisztikai értékrendünkben ez idő szerint közvetlenül Róma mellett áll, — azért hasonlíthatjuk, mert fővárosunk kiépítése sokban a párizsi példákhoz igazodott, s nem egyet azokból, ha szerényebben is, de a maga módján s idején sikeresen megvalósított. Itt persze eleve elesik a Párizs roppant építészeti, műemléki gazdagságával, történeti együtteseivel, nagy méreteivel, monumentalitásával való összehasonlítás : — Budapest, s nem csak Budapest, ehhez képest provinciális, szegényes. Viszont Duna-partjai - Duna-parti látképe — a természet jóvoltából, de a természeti adottságokhoz igazodó kiépítés, így pl. a nagy hidak méltóságteljes rendje révén is — tágasabb, mondhatni nagyobb szabású, egységesebb, mint a Szajna-part, mely inkább babyloni sűrűjével, forgatagával, változatosságával megkapó és impozáns. A budapesti látkép, főként a Gellérthegyről, ezért is ragad meg, szinte meghökkent minden idegent. Az egykori Sugár út, a mai Népköztársaság útja pedig a párizsi századközépi városépítést követő vala-A prágai Hradzsin (MTI Foto — Gere László felv.) mennyi európai nagyvárosi út közül a leginkább közelíti meg arányaival, egységével, építészeti színvonalával a párizsi előképeket, így pl. az Avenue de l'Opera-t.5 Sőt tagolása, lassú s fokozatos átmenete villanegyedbe, majd a Városligetbe, olyan érték, amit annak idején tankönyvekben tanítottak. Budapesten a Népköztársaság útján, főként az Opera környékén mindenki kissé Párizsban érzi magát. S ha Budapesten az imitativ jelleg mind ebben a követésben, mind magában az eklektikus beépítésben — az egykori reneszánsz városépítési ideáltervek (Filarete, Scamozzi stb. tervei) késői megvalósulásában — nyilvánvaló, a maga másodlagos módján mégis érték, joggal tetszik mind nekünk, mind látogatóinknak. Minden egyéb, ami Budapesten párizsi előképekre vezethető vissza — pl. a Hősök tere vagy a Parlamentre irányuló Alkotmány utca — már alatta van ennek a színvonalnak. Bécs, i másik példakép nemcsak példa volt, hanem vetélytárs is, akit el kellett érni, sőt lehetőleg felülmúlni. S ez nem egy vonatkozásban sikerült is. Bevallom, ebben az összehasonlításban minden igyekezetem ellenére magam sem vagyok elfogulatlan; gyerekkorom óta féltékenységgel, irigységgel néztem, ismertem meg Bécset, szerencsésebb sorsát, gazdagabb voltát, s igyekeztem magamban Budapest értékeit kiemelni, talán nagyobbítani is. Az összehasonlítás tehát Béccsel a legkézenfekvőbb, éppen e rivalizálás, a sokban hasonló eredet miatt. Sőt az alapvető, egyben Budapest javára szolgáló különbség ellenére, mely abban áll, hogy míg Bécs — Duna-kultusza, ilyen keringője ellenére — a Dunától távolabb épült, a folyam képe a városéban nem érvényesül, addig Budapestnek legnagyobb attrakciója, szépségének forrása éppen a Duna két partjára épült volta. A másik lényeges különbség pedig, hogy míg Bécs egyetlen, ugyan nagyméretű, de mondhatni szokványos, erődített középkori városból bővült metropolisszá, s a mai napig szerkezetében — kellős közepén a Stefanskirchével, csaknem kerek belvárosával s e körül összpontosuló életével, attrakcióival, voltaképen felnagyított kisváros maradt —, addig Budapest a három városból való egyesülés, de legalábbis a két történeti központ, a budai Várnegyed és a pesti Belváros révén, és az ezektől távolabbi fő attrakciók: a Margitsziget, a Népköztársaság útja, a Városliget révén vizuálisan nagyobbszabású. Persze elsősorban fő értéke: a dunai panoráma jóvoltából. Előnye még a Bécsben is attraktív, de távolabbi hegyvidékkel szemben a budai hegyvidék közelsége, szinte egybeolvadása a várossal. Végezetül a budapesti nagy középületek egy része építészeti értékben csaknem felülmúlja az egyidejű, sőt előképül szolgáló bécsi múlt századi középületeket; - így a Vigadó, az Opera, a Várbazár, a Mátyás-templom — Halászbástya együttes, a Parlament — főként kiváló elhelyezésükkel s részben bensőségesebb formaalakításukkal. Ez a megállapítás elsősorban Ybl és Schulek alkotásaira vonatkozik, a hidegebb bécsi nagymesterekéhez: Schmidt Frigyeshez, Ferstelhez, Semperhez, Hasenauerhez, Hansenhez képest. Sőt Budapestnek a Duna-parti látképben egybe tartozó s kiemelkedő, a Lánchíd köré szerveződött nagy középület együttese (Parlament, Vigadó, Akadémia, szemben a Mátyás-templom, Halászbástya, budai palota) a táji fekvés folytán együtthatásában nagyobbszabású a Ring középület-sorozatánál. Minden egyéb viszont — mondhatni — Bécsben nagyobbszabású, magasabb színvonalú. A közel egyidejűen s nagy hasonlósággal kiépült századvégi városrészek, utcasorok ott jobb minőségűek, a parkok szebbek, nagyobbak, gazdagabbak. A Ring — bár erősen kulisszaszerűen s jónéhány vitatható értékű épülettel — de egységesen, nagyszabásúan, a maga korában példaadóan épült ki; hozzá képest a mi belső kőrútunk értéktelen, a Nagykörút pedig, bár sajátságos és érdekes, a maga módján egységes városépítészeti alkotás, értéke emelkedőben van, mégis lényegesen egyszerűbb. A Ring és a Népköztársaság útja egybevetésének nem volna értelme; ez utóbbi kétségtelenül szerényebb, de városépítészeti jellege, funkciója alapvetően más. Bécsben ehhez hasonlítható út nincs. A leginkább s talán nem hasztalanul egybevetésre érdemes viszont a két belváros. A bécsi a maga nemében páratlan gazdagságú s méretű, zárt és formás nagyvárosi központi koncentráció; a milánóin kívül ilyenről nem tudok, mert Párizsé, Londoné jóval szétterültebb, egyenetlenebb, Berliné pedig már a pusztulás s megoszlás előtt is kettéesett, Leningrádé kisebb. A bécsi Belváros telve van értékes emlékekkel, halmozódott, irigylésre méltóan megóvott értékekkel, a bécsi barokk jellegzetes, nagyszabású alkotásaival. A történeti városszerkezet csaknem épségben megmaradt. Bécs pezsgő élete, idegenforgalma mindebből következik, de fokozza is a koncentrációnak ezt a hatását. Ennek ellenére, ha Budapest belvárosa jóval szerényebb, emlékekben szegényebb, történeti szerkezetében feldúltabb is, a nagyvárosok közül talán leginkább a bécsihez hasonlítható, s urbanisztikai értékében mindeddig még nem eléggé felismert. Ez különösen a Vörösmarty tér és környéke feszült, gazdag, nagyvárosias, mégis intim urbanitására, a belvárosi terek (Kálvin, Egyetem, Felszabadulás, Martinelli, Engels, Szabadság tér) szép láncolatára, legfőként pedig a Duna-part, a Duna-parti panoráma közelségére vonatkozik. — Az egész összehasonlítást összegezve tehát alig hinném, ha jószemű idegen Bécsből ideérkezik, csupán amannak a metropolisznak szerényebb, szegényesebb mását látná fővárosunkban, amire sokáig volt hajlandóság, hanem — bár sokban hasonló, a másikra emlékeztető, mégis attól különböző, sajátos értékekkel bíró, nem egy vonatkozásában hasonlíthatatlan nagyvárost. S joggal láthatjuk ilyennek mi magunk is. ' V. ö. ezzel kapcsolatosan Perényi Imre: „A városépítés története", Budapest, 1961. és Preisich Gábor: „Budapest városépítésének története" (II. kötet: „A kiegyezéstől a Tanácsköztársaságig", Budapest, 1964.). * Ez nem vonatkozhat az Avenue des Champs Elysées-re, minden időknek egyik legnagyszerűbb városépítészeti alkotására, legfeljebb azzal a megjegyzéssel, hogy a Népköztársaság útját szegélyező házsorok egységesebbek.