Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Sarlós István: Budapest 1966—1970

lést. Befejezzük a III. főnyomóvezeték rendszer 3. számú vezetékének építését. Ez Délpest vízellátását fogja jelentősen megjavítani. Északpesten viszont a rákospalotai alapközmű vízvezeték megépítésével az e területen lakók vízellátási gondjait enyhítjük. A csatorna-ellátás fejlesztésére mintegy 360 millió forintot fordítunk. Ebből elsősorban az új lakótelepek szennyvíz elvezetését kívánjuk megoldani, a XIV. és IX. kerületi főgyűjtőcsatornák, valamint a kelenföldi szennyvízátemelő telep I. ütemének megépítésével. A régebbi területek szennyvíz problémájának megoldására a kőbányai ipartelepek mellett korszerű, mintegy 7 km-es főgyűjtőcsatornát építünk és megkezdjük az újpesti főgyűjtőcsatorna építését. A Soroksári út vonalában az út korszerűsítésével egyidőben 2 km-es szakaszon korszerűsítjük a főgyűjtőcsatornát is, ez Pesterzsébet helyzetét fogja lényegesen megjavítani. A főváros lakói és üzemei most napi átlagban 1,6 millió m3 gázt fogyasztanak. A lakótelepek építése, az üzemek korszerűsítése azzal a követelménnyel jár, hogy lényegesen felemeljük a gázszolgáltatás volumenét: csaknem megduplázzuk. Ennek érdekében 8 egységből álló levegős földgázbontó üzemet építünk, ehhez kapcsolódik az a nagy átmérőjű nyomóvezeték, amely a gázt a főváros belterületére is eljuttatja. Az ilyen építkezésekkel párhuzamosan a budapesti városi gáz égéshőjét a jelenlegi 4000 kalóriáról 5000 kalóriára emeljük. Gyors ütemben folytatjuk, főként az új lakótelepek és ipari üzemek gázellátását, földgáz hasznosításával. Ehhez kapcsolódó legnagyobb beruházásunk a Duna pesti oldalán megépítendő csaknem 2 km-es földgáz vezeték lesz. A számokból kiolvasható, hogy a hatalmas beruházások eredményeképpen minden tekintetben javulni fog a budapesti ellátás, de nem nyernek problémáink megoldást. Ezért arra gondolunk, hogy a III. ötéves tervben már a jövőre is fel kell készülnünk, elő kell készítenünk a későbbi nagy beruházásokat és a házak gyors ütemű felújítását. Afőváros vezetőinek különös kötelessége, hogy megfelelő módon vigyázzanak a lakosság egészségére és teremtsék meg a betegségek megelőzésének, a keletkezett bajok gyors elhárításának korszerű lehetőségeit. Az ilyen nagyváros lakói a fokozott élettempó, az ezzel járó idegfeszültség, a közlekedéssel és az iparral együtt járó zaj és levegőszennyezettség miatt szervezetileg az átlagosnál nagyobb megpróbáltatásnak vannak kitéve, így tehát egészségügyi ellátásukra mind állami, mind pedig saját erőnkből az átlagosnál nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk. 1970-ig, a kórházak felújítási munkáival egy időben új pavilonok révén összesen 1100 ággyal bővítjük a budapesti ágylétszámot. Ez azt is jelenti, hogy az illető kórházak felszereltség és ellátás dolgában is bővülnek. Előkészítjük egy új, minden igényt kielégítő, megfelelő környezetben levő, de a város minden pontjáról jól elérhető 800 ágyas kórház felépítését Pesterzsébeten. Elképzeléseink szerint a IV. ötéves tervben be is fejeznők az építését. Tapasztalataink szerint a körzeti orvosi rendszer, valamint az erre épülő gyermek körzeti orvosi rendszer jól bevált, a lakosok többsége elégedett vele, és ezért nemcsak fenn kell tartanunk, hanem tovább is kell fejlesztenünk. A fejlesztés során elsősorban az új lakótelepeken kell orvosi körzeteket szervezni, de ezenkívül a felköltözés révén felduzzadt kerületekben is szükséges új körzetek létesítése. Ilyen módon a tervidőszak alatt 41 új felnőtt és 37 új gyermekorvosi körzetet hozunk létre, ehhez kapcsolódóan és ezzel párhuzamosan a fogászati kezelés megjavítása érdekében 85-tel növeljük a lakosság rendelkezésére álló fogorvosok számát. Növeljük a kerületi rendelőintézetek számát is: az Üllői-úti lakótelepen, a XV. kerületben és a XVII. kerületben építünk egy-egy rendelőintézetet. Megépítésüknél figyelembe vesszük a XVI. kerületi és XXII. kerületi rendelőkkel szerzett tapasztalatokat. Az egészségügyi témakörhöz tartozik két korosztály speciális problémáinak megoldása. Először a bölcsődés korú gyermekeké. Az új lakótelepeken 1250, a már beépített budapesti területeken még 520 bölcsődei férőhelyet hozunk létre; emeljük tehát a bölcsődei ellátásban részesülő gyermekek arányát, különösen az új lakótelepeken, ahol a születési arányszám lényegesen magasabb, mint Budapest más területein. A bölcsődei férőhelyek létrehozása egyben gondozónői állások létesítését és az ezzel összefüggő minden más anyagi feltétel megteremtését is jelenti. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján beruházásokkal és a meglevő férőhelyek helyesebb kihasználásával, évről évre több gyermek részére biztosítjuk az óvodai elhelyezést: 1970-ig mintegy 2500 új óvodai férőhely létesül. Nagyon sok azoknak a nyugdíjkorhatáron túli lakosoknak a száma, akik egyedül maradtak, vagy nincs olyan családi környezetük, amely ápolná és ellátná őket. A szociális otthoni hálózat egy része Budapesten, más része vidéken van; fonákja így, hogy a vidéki otthonba kerülő elszakad a megszokott környezetétől. Egyelőre a meglevő vidéki otthonokat nem tudjuk felszámolni. Viszont javítani tudunk a helyzeten azzal, hogy Budapesten 600 új szociális otthoni férőhelyet létesítünk. Felépül egy 450 férőhelyes önálló egység, ugyanakkor a meglevő otthonok mellett 150 férőhelynyi pavilont építünk. Foglalkozunk azzal a gondolattal is, sok külföldi tapasztalat alapján, hogy esetleg az új lakótelepeken a lakóházakban hozunk létre kisebb ilyen otthonokat, azzal a szándékkal, hogy a szociális otthonok lakói a lakossággal közösen élhessenek. Az iskolákban bizonyos eltolódás fog bekövetkezni a III. ötéves terv idején. Az 1953-as, „Az új rendelőintézetek építésénél figyelembe veszik a XVI. és XXII. kerületi rendelőkkel szerzett tapasztalatokat." A XXII. kerületi Budafoki úti rendelő (Birgés Árpád felvétele)