Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Sarlós István: Budapest 1966—1970

Ennek a vegyes összetételű és felszereltségű városnak sokrétű problémáira kell legalább részben választ adnunk a III. ötéves terv programjának végrehajtása során. Természetesen a város fejlesztésének és ellátásának gondjait egyedül a Fővárosi Tanács megoldani nem tudja, a munkában jelentős szerepe van a magyar népgazdaság úgyszólván minden ágazatának: az egyes tárcák meglevő ipari vállalataik fejlesztésével, intézmények, kutató intézetek, iskolák, szállodák, hivatalok építésével járulnak hozzá a város fejlődéséhez. Atervek kidolgozásában fontos szerepe van annak a kérdésnek, hogy a tervidőszak végére milyen mértékben emelkedik a lakosság lélekszáma. Ma Budapestnek 1950 000 lakosa van, ebből a 14 éven aluliak és a nyugdíjasok aránya együttesen 35%. Az előreszámítások szerint (különös figyelemmel arra, hogy a lélekszám gyarapodás elsősorban a felköltözés és a Budapestről való elköltözés különbözeteként jön létre) 1971. január i-én a mintegy 2030000-re tehető budapesti lélekszámnak ugyan továbbra is 35%-a lesz a 14 éven aluli, illetőleg nyugdíjképes lakosság aránya. Ezen belül azonban több mint 2%-kal csökken a 14 éven aluliak és közel 2%-kal nő a nyugdíjkorhatáron felüliek részaránya. A főváros összlakossága tehát átlagosan öregszik, és ez természetesen hat az egész város életkörülményeire. Vüágos, hogy egy városban a gyermekek száma meghatározza az oktatási intézmények fejlődésének ütemét, az idősebb korosztályúak növekvő számaránya viszont sürgetővé teszi a lakásépítés ütemének fokozását, előírja az áru- és élelmiszerellátás megszervezésének bizonyos lehetőségeit, szükségessé teszi a kórházi ágyak számának, a foglalkoztatott orvosok számának a növelését stb., stb. A lélekszám ilyen alakulása arra is felhívja a figyelmet, hogy a jövőben általában nem lesz lehetőségünk a foglalkoztatott munkaerők számának a növelésére, hisz a munkaképessé váló korúak éppen hogy pótolni tudják az elhaltakat és nyugdíjba menőket. Ezért tehát a III. ötéves terv egész időszakában rendszeresen vizsgáljuk majd a munkaerőgazdálkodás kérdéseit; a termelőegységeknél a termelés színvonalát csaknem egyedül a termelékenység fokozásával kell emelnünk; ezzel párhuzamosan el kell érnünk, hogy az a tendencia, amely szerint ma a nem-termelő munkakörben foglalkoztatottak arányszáma a termelésben foglalkoztatottakhoz viszonyítva évről évre nő, megszűnjék, sőt, pozitívan megváltozzék. Mielőtt a városfejlesztés néhány konkrét problémájára kitérnék, egy pillanatra szeretnék megállni a város külső képének kérdésénél. Tudott dolog, Budapest településének fejlődését erősen meghatározza az a tény, hogy igen sűrűn beépített belterülettel rendelkezik, amelyen adott a közlekedési vonalak szerkezete, azon változtatni csak a még meglevő és az előreszámítások szerint hosszú időn át használható épületek tömeges bontásával lehetne. Erre anyagi eszközeink nincsenek, csupán arra, hogy egyrészt a már meglevő belső városrészek képét korszerűvé tegyük, másrészt, hogy a város külső területein a városhoz szervesen kapcsolódó új lakótelepeket építsünk. A városképet érintő egyik fontos célkitűzésünk, hogy a most rendelkezésünkre álló évi 1 milliárdos lakóházfelújítási keretet mind gazdaságosabban használjuk fel a lakóházak teljes külső és belső felújítására. Hogy tehát a felújítás nyomán a ház hosszú évekre használható és szép is legyen. Ehhez persze arra A főváros harmadik ötéves tervének nyitánya a Blaha Lujza téri aluljáró építése lesz most szükség, hogy megfelelő minőségű és mosható burkoló- és festékanyagok álljanak rendelkezésünkre. Szorosan vett városrendezési feladatként fogjuk fel a régi Belváros rendezésének ügyét. A Bajcsy-Zsüinszky út, Múzeum körút és a Duna által határolt rész a főváros egyik legrégibb területe, a legnagyobb átutazó forgalmat ez a terület bonyolítja le és minden szempontból ez a terület számít a város magjának. Terveink alapján fokozatosan megszüntetjük az itt levő és ide nem való raktárakat, műhelyeket, üzletlakásokat, helyükbe korszerű, modern üzletsorokat telepítünk. Szándékunk a terület legfontosabb útvonalain a házak gyors ütemű felújítása; ugyanakkor az itt található foghíjakra, mint például, a Vörösmarty téren a Vigadó mögötti telekre a környezetbe illeszkedő, viszonylag kis forgalmat lebonyolító intézményeket fogunk építeni. Korszerűsítjük a Belváros közlekedését is az egyirányú utcák körének bővítésével, a parkolási lehetőségek korlátozásával, és 1970-től a kelet nyugat irányú földalatti működtetésével. A Józsefvárosban az elmúlt években néhány utcában megkezdtük a régi, korszerűden épületek szanálását, ezek helyén a III. ötéves terv időszakában megkezdjük néhány száz új lakás építését és előkészítjük a IV. ötéves terv periódusára újabb házsorok lebontását, hogy helyüket korszerű negyedek foglalják el. Az ilyen jellegű városrendezési feladatok végrehajtásánál, amennyiben lehet, eltérünk az utcák eddigi vonalvezetésétől is, széles, nagy forgalmat is lebonyolító utcákat akarunk teremteni. A tervidőszak alatt befejeződik a Vár rekonstrukciója. Ezen belül először 1967 elején a vári lakónegyed épületeinek felújítása fejeződik be. Itt minden műemléket, vagy műemlék jellegű épületet az eredeti formájában állítottunk vissza, azzal az eltéréssel, hogy nagyobb és korszerűbb lakásokat hoztunk létre az épületekben. Befejezzük a III. ötéves terv végére a vári foghíjak beépítését, méghozzá olyan korszerű épületekkel, amelyek a környezetbe illeszkednek. így fog felépülni a többi között, a Tárnok utcában egy iskola, a Ruszwurm cukrászda mellett egy lakóház, és elkezdjük a régi Illetményhivatal helyén egy szálloda építését is. A 70-es évek elejére fejeződik be, és ezért a most következő években gyors ütemben folyik a Várpalota helyreállítása. Itt nem egyszerűen a régi Palota rekonstrukciójáról van szó, hanem régebbi építészeti emlékek feltárásáról, használhatóvá tételéről, és az épület eredeti atmoszférájának a visszaállításáról is. Szándékunk, hogy a Várpalotában a legfontosabb kulturális intézményeket helyezzük el. Helyreállítjuk a Várszínházat is. Egyre inkább természetes lesz, hogy ha a Várból vagy a Gellérthegyről végigtekintünk a városon, akkor a régi várost jellemző épületek mellett most már szemünkbe ötlik a Kossuth Lajos utcai Irodaház, az Üllői úti Orvostovábbképző Intézet, a Vegyterv székháza, az Árpád-híd pesti hídfőjénél levő lakótelep. A III. ötéves terv során felépítendő új lakótelepeken is állnak majd olyan egyedi tervezésű épületek, amelyek szerepe meghatározó lesz a városkép szempontjából, és amelyek — mint például az új" Nemzeti