Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Sarlós István: Budapest 1966—1970

IV. ÉVFOLYAM 3. SZAM 1966 JUNIUS A FŐVÁROS FOLYÓI RATA \ MI Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig — Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizetéseket felvesznek a postás kézbesítők és a postahivatalok Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre 60,— Ft egy évre 120,— Ft Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25.151 A TARTALOMBÓL Sarlós István: Budapest 1966—1970 1 Illés Endre: A titkos boldogság veszedelmei (tárca) -J Jobbágy Károly: Budapest dicsérete (vers) ... 9 Szekeres József: A vízivárosi Ganz törzsgyár 10 Nóti Ilona: Szép nyári Budapest, hogyan tovább.3

X4 Farkas Elemérné: Clark Ádám (1811 —1866)... 16 Gerő László: A budavári palotaegyüttes helyreállítása 17 Erdélyi József: Örömök (vers) . 20 Gink K. - Végh J.: Eger 24 Heim Ernő: Üj városrész születik 26 FÓRUM Sipos Gyula: A demokratizmus sejtjei a nagyvárosban 30 Dióst György: Lakbérpolitika a szocialista országokban 32 Gyárfás Endre: Pest-budai hiedelmek 33 Szabó László: Bűn a fővárosban 35 Mesterházi Lajos: Levél a Várból 41 Az illetékesek válaszolnak .... 42 E havi interpellációnk 43 Kolozsvári Grandpierre Emil: Kaján Krónika 43 Réber László karikatúrája 45 A címlapon: Esti kilátás a Parlamentre (Gink Károly felv.) Hátsó borító: Csontváry: Mária kútja Názáretben (részlet) (Schiller Alfréd felv.) Szerkesztőbizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V.B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója: SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója. SARLÓS ISTVÁN BUDAPEST18?S Afőváros fejlesztésének harmadik ötéves terve elveiben és célkitűzéseiben követi a Magyar Népköztársaság ötéves tervének előírásait. Ezek az elvek és célkitűzések, a termelési feladatok kijelölése mellett, kötelezővé teszik a lehetőségek messzemenő kiaknázását a lakosság életkörülményeinek megjavítása céljából; előírják a célszerű gazdálkodást az anyagi, szellemi és erkölcsi erőkkel; föltételezik a lakosság egészének és egyes rétegeinek aktív közreműködését a terv végrehajtásában. Budapesti vonatkozásban ez azt jelenti, hogy nemcsak a terv papíron rögzített célkitűzéseit kell megvalósítanunk, hanem ennél többet kell elérnünk; azt, hogy Budapest külső megjelenésében, életkörülményeiben méltó legyen rangjához, ahhoz, hogy Magyarország fővárosa, az ország legnagyobb és a világ egyik legszebb városa. Sokan a világ legszebb városának tartják ezt a várost, és nem is alaptalanul: fekvése, szerkezete, a Duna, a hidak, bensőséges hangulatot teremtő terei és utcái, és mindezt megelőzően : az itt élő emberek szorgalma, közvetlensége, jókedélye olyan külső képet ad Budapestnek, hogy nemcsak nekünk, hanem sok külföldinek is a legkedvesebb városa. A megszerzett rang, a dicsőség és elismerés megtartása a mi nemzedékünk feladata. Ezt a célt szolgálja a közelmúltban elfogadott ötéves tervünk is. Az idegenek, a vendégek elsősorban a város külső megjelenési formájával találkoznak. A pestiek viszont inkább a városnak azokkal a jelenségeivel, amelyek a felszín alatt vannak, s amelyek meghatározzák az emberek életkörülményeit. így persze, az elégedettségük már nem olyan teljes, mint a külföldieké. A város ízét a régi és új egy időben való jelenléte adja meg, ez az íz azonban sokszor kesernyés, ha azt vizsgáljuk, hogy müyen ellentmondások vannak ellátottság tekintetében a város egyes területei között, vagy ha a lakáshelyzetre, esetleg a közművesítés színvonalára gondolunk. Nos, ezek jogosan bírálható visszásságok és a város iránti szeretetünk, a lakosság érdekének szolgálata ösztönöz bennünket arra, hogy olyan rövid idő alatt is, mint az ötéves terv, tovább csiszoljuk, fényesítsük a város külső képét, s tegyük egészségesebbé, emberibbé azt, ami a felszín alatt van, ami az emberek életét jelenti. Mi az oka annak, hogy ellentmondások vannak a város egyes területei között az ellátottság, felszereltség szempontjából ? Erre a kérdésre a város fejlődéstörténetének a vizsgálata ad választ. A főváros belső magja — Buda és a régi Belváros — már kétezer évvel ezelőtt és azóta is város volt, olyan város, amely együtt haladt, fejlődött a korral, s vált minden időben korszerű településsé. A fejlődés során Budapest részben úgy növekedett, hogy régi területei újabb és újabb területeket kapcsoltak magukhoz, s tették lassú, de fokozatos fejlődéssel várossá. A növekedés másik formája az volt, hogy a köré települt falvak összenőttek a főváros határával s bár (néhány kisváros kivételével) falvak maradtak — 1949-ben közigazgatásilag is beolvadtak. így a főváros ma három nagy egységből áll: a régi fővárosból — amelyen belül a felszabadulás előtti idők osztálypolitikájának megfelelően éles határvonalat lehetett húzni a vezető rétegek és a nagy tömegek által lakott városrészek színvonala között —, az önálló életet élő és 1949-ben csatlakozott, szegény emberek által lakott, rosszul ellátott és fölszerelt kisvárosokból és falvakból. 1