Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Granasztói Pál: Budapest és más európai fővárosok

Borsos Miklós műve A FŐVÁROS „PRO ARTE" ARANYÉRMESEI * 1 966 Granas^tói Pál: Budapest és más európai fővárosok Akitűnő francia író, Jules Romains irta a két világháború között: — „Budapest compose avec le Danube un des plus beaux paysages urbains de fleuve qu'il y ait, le plus beaux probablement en Europe, avec la Tamise á Londres et la Seine a Paris"1. — E pár, talán csak odavetett sor, adott témánk szempontjából érdemes az elemzésre. A mondat első fele szubjektívebb elragadtatásnak ad hangot, mindenestere — találóan — Budapest helyét, értékét a folyammenti nagyvárosok között jelöli meg. Második fele kissé óvatosabb, objektívebb; az elragadtatott megállapítást Európára korlátozza és a párizsi Szajna-part, a londoni Temze-part látképe mellé helyezi. Tehát Európa két nagyszabású fővárosának látképe mellé. S még valami, számunkra fontos dolog tűnik ki e pár odavetett sorból, a párizsi és londoni egybevetésből: szerzője író, nem esztéta, sem építész, s így e városok összképe, jellegzetes urbanitása ragadta meg, nem pedig egyes kiemelkedő városépítészeti alkotások, attrakciók. A párizsi Szajna-partoknak ugyanis Párizs közismert nagy városépítészeti alkotásaihoz — az avenue-khöz, boulevard-okhoz, téregyüttesekhez képest eddig általában, szélesebb körben nem volt ilyen jelentőségük, még kevésbé a londoni Temze-partnak, amit sokan —" alaptalanul, illetve bizonyos sablonok alapján — egyenesen csúnyának is vélnek. Az író szeme többet látott: az építészeti részalkotásokon kívül e városok egészét, azok urbanisztikai karakterét, értékét, mely mindhárom esetben valóban az éltető, a tengelyt képező folyam mentén kristályosodik ki. S ez most engem is arra kötelez — amire már tettem néhány kísérletet2 — hogy ne csak formális, parciális építészeti szemmel, hanem tágabb urbanisztikai értelemben közeledjem Budapesthez, — ne csak építészeti szakismeretek, hanem általánosabb élmények alapján is vessem egybe néhány, erre alkalmas európai fővárossal. Mindenekelőtt azért, hogy a korábbi gyakori s igaztalan ócsárlás, s az újabb, talán örvendetesebb, de ugyancsak nemegyszer eltúlzott lelkendezés között megítélésének objektívebb módját keressem. Maga Jules Romains is tehát a folyó-, inkább folyammenti nagyvárosok között jelölte ki Budapest helyét, s más sem keresheti párját, hasonmását tengerparti kikötővárosok vagy kisvárosok között. Még pl. a fekvésükben némileg hasonló Firenzével, Bázellal való egybevetése sem volna célravezető, ezeknek részben jóval kisebb volta, részben uralkodóan történeti értékei, jellege miatt. Azzal ugyanis eleve tisztában kell lennünk, hogy Budapest városképének összértéke három fő tényezőből tevődik össze: az első és legvitathatatlanabb, legnagyobb hatású a város és a táj organikus egysége, nagyvárosi dimenziókban — a második a bár megfogyatkozott és elszórt, de kétségtelen értékű s helyileg jellegzetes történeti emlékek, vonatkozások (római, középkori, török, barokk, klasszicista emlékek, szerény együttesek) — a harmadik s legvitatottabb, mégis Budapestnek mindinkább értékelt s belső városépítészeti arculatában kétségtelenül domináló múlt századvégi, eklektikus városépítészeti jellege. Ilyen mértékben és ennyire egységesen, hatásosan eklektikus fogantatású metropolisz voltaképpen más nincs is.3 Ezért talán leghelyesebb, ha az egybevetést Párizsra és Bécsre, mint a két 1 Budapest a Dunával a létező legszebb folyammenti városias tájat alkotja, talán a legszebbet Európában, a Temzével Londonban és a Szajnával Párizsban. '„A budai oldalon", „Budapest városépítészeti arcképe", „A Víziváros", „Pest télen" stb.; megjelentek különböző folyóiratokban, együttesen megjelenés előtt állnak a Magvető kiadónál, a szerző: „Az építészet igézetében" című tanulmánykötetében. • Ennek részletes elemzését adtam a „Budapest városépítészeti arcképe" c. id. tanulmányban (Magvető Almanach, 1964. I. sz. angol nyelven a The New Hungarian Quaterly 1965. évi őszi számában (Vol. VI. No. 19.), itt utaltam a téma jelentősebb hazai irodalmára, különösen Gerő László, Pogány Frigyes, Preisich Gábor munkáira. példaképre, Londonra és Leningrádra, mint folyammenti nagyvárosokra, Prágára, mint bár kisebb, de igen hasonló fekvésű folyómenti fővárosra s — változatosság okából is végezetül Stockholmra, erre a bár tenger- és tó melletti, mégis jellegzetesen zárt vízparti képet mutató városra korlátozzuk. Olyanokkal való egybevetést — mint Lisszabon, Konstantinápoly — amelyekkel Budapestet a táji fekvés szépsége folytán nem egyszer együtt emlegetik, a már jelzett okokon kívül már csak azért is mellőzöm, men ezekben sajnos nem jártam, s úgy vélem, ilyesféle egybevetés lényeges alapja a személyes, az utazói élmény, tapasztalat. Róma viszont, ahol valamikor szerencsém volt hosszú időt tölteni, részben legkevésbé folyópartjaival jellegzetes, (ez vonatkozik Moszkvára is), részben pedig oly mértékben csúcsán áll az évezredes, halmozódott urbanisztikai értékeknek, oly mértékben legmagasabb foka a sokszorosan rétegzett, a „nőtt" városnak, hogy a vele való egybevetés céltalan, sőt elkedvetlenítő volna. Persze nem csak Budapest viszonylatában. Április (MTI Foto - Horling Róbert felv./