Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - LESTYÁN SÁNDOR: A kétéves Budapest és a hároméves terv

pont a munkásvonatok forgalmának gyökeres megjavítása« — olvassuk a javaslatokban, ahol szorosan -ezután következik : »4 nagy kerülök kiküszöbölésére szükséges számos felrobbantott vasúti híd helyreállítása . . . I három év alatt sor kerül a végleges, kétvágányú Budapest-Délivasúti összekötőhíd megépítésére . . . Megépül Budapesten 1948 december 31-ig a Margit-híd, 1948149-ben a Boráros-téri híd és 1949 novemberében pedig a Lánchíd.« Most olvastam a legrégibb magyarnyelvű amerikai napilapban, a »Szabadság«-ban, Békessy Iinre, a hazulról elszakadt kitűnő közíró »Budapest legendája« című írását. »A hidak legendája a legszebb, legcsodálatosabb fejezete Budapest újjászületésének« — írja ebben Békessy Imre, akinek szívét a Kossuth-híd és a Szabadsághíd gyors megépítése remegtette meg odaát, az Óceán túlsó partján, a fővárosra gondolva. Csakugyan : a hidak legendája az. ami az újjáépítést legszemléltetőbben szimbolizálja. A Dunahidakat sirattuk legfájdalmasabban, az öt híd városának ezer vérző sebe között ez volt a legvéresebb, legkínzóbb, leggyötrelmesebb. A hároméves terv 1949 novemberére, az újjáépült Lánchíddal végleg begyógyítja e sebeket. Pest fiai. Pest szerelmesei, érzitek ennek nagyszerűséget? Lehetetlen, hogy ne érezzétek! A híd, mely első volt a két városrész között a Dunán és Corvin agg várából az ifjú Pestnek nyújtott testvéri kezet : utolsónak marad az újjászületésben, hogy bekoronázza a teremtések, az alkotások sorozatát. Éppen száz esztendős lesz, mire feltámad hulláin-I n e m x c í i jöredelem alakú Inna Minden kör 1 milliárd forint 1949—5(1 21-2 i ti nrnmovrm Irrr

hrriihaxnmat llányás/.Hl, koliú.iat (»26 ipar nn:i közlekedés 1.171 Kultúra, jólét I .ÖV I l alu fejlesztésére összesen 1.918 sírjából s a temető, amit immár több mint két esztendeje lát maga körül, addigra friss virágoskertté színesedik. * * * Lélegzetállítón izgalmas olvasmány a hároméves tervet ismertető könyv. »Legfontosabbak egyike a ferihegyi repülőtér kiépítése, hogy az az időjárástól függetlenül alkalmas legyen a leszállásra.« A jövő képe rajzolódik ki oldalról-oldalra, fejezetről-fejezetre : «A Budapesten megépülő gépikapcsolású távíróközpont egyike less az európai távgépírószolgálat négy gyüjtőközpontjának. A budapesti és vidéki távbeszélőszolgálat javítását új gépikapcsolású központ létesítése biztosítja. 11 gépikapcsolású központ építését vettük tervbe, amivel hozzávetőleg 60 százalékos gépesítés lesz elérhető.« Repülés, távirda, telefon és a nagyváros kisembereinek egyik legnagvobb problémája: a közlekedés! »A BSzKRt hároméves tervének keretében célul tűztük ki, hogy megszűnjenek a jelenlegi közlekedési nehézségek. A villamoskocsipark. a vontatójárművek és az autobuszállomány fejlesztését vettük tervbe, hogy ne legyen többé túlzsúfolt kocsi, hogy nagyobb legyen a munkábasiető dolgozók kényelme, könnyebb az alkalmazottak feladata.« A könyvben mindez csak így vázlatosan, szinte odadobva. mint a festő egy-két színfoltja a vászonra, de a kép már kibontakozik, a kontúrok le vannak rakva, elevenen él az egész. Él és elragadtat. * * * Ötvenezer lakás hiányzik ma is, a felszabadulás kétéves fordulóján is, Budapesten. Ötvenezer lakás, ötvenezer családot, legalább százötvenezer lelket jelent! Természetes, hogy a hároméves terv különös súlyt helyez a lakástermelés'e. Erről olvassuk : »A hatmilliárdra rúgó összberitházásnak több mint harmadrészét 2181 millió forintot kizárólag építkezésre irányozzuk elő. Ebből u magasépítkezésre 60—70 százalék esik . . . Az épületkárok legnagyobbak Budapesten, ahol 55