Budapest, 1947. (3. évfolyam)

1. szám - GEREVICH LÁSZLÓ: Budavár, egyetlen gótikus városunk

Ülőfülkék a XIV. sz. vegéről. (Országház-u. 2) HHUIH C CHJXCHHflMH, KOH€U XIV. HeKa (y/i. 0pcarxa3 2) Latet

l

' XIV. century benches (No. 2 Országház-u.) Niches ä siege de la fin du XIV1' siécle (2, rue Országház) szegény vidékén a náddal fedett, valószínűleg agyagfalú ház, mely szegény vidékeken ínég ma is él. Középkori elterjedtségét számos adat, a Győrben és a Kecskemét körül végzett ásatások igazolják. Még olyan gazdag, művelt városban, mint Veszprém, a XVI. században jórészben vályogházak állnak. A fa tehát nein jutott egyeduralomra az építészetben és bár a tatárjárás több szerzőtől származó leírásaiból a városok faépületeinek túlsúlyára lehet következtetni, Rogerius Carmen Miserabilis-ében is Esztergom faépiiletű városrészei elevenednek meg, mégis a gazdagabb és a stílust képviselő épületek kőanyaga elvitathatatlan. Nein beszélve a királyi palotákról, mert hiszen a pfalzok Németországban is kőépületek, de a XIII. században már az oklevelek tanúsága szerint a legegyszerűbb polgárházak közül is igen sok épült kőből. A III. Béla korában emelt esztergomvári királyi palota korábbi monumentális alapjai már a legelső palota kőjellegét is eldöntik. Ugyancsak érdekes az Esztergom városi királyi palota leírása, melyben oszlopos loggiáról tétetik említés. Ebben a palotában szállt meg Barbarossa Frigyes császár 1189-ben. Magyarországon a kőházak az egész középkoron keresztül egyre gyakoribbak és a stílussajátságokat kifejező késő gótikus lakóház építőanvaga is kő. Ellentétben áll ez az északnyugat-európai fejlődéssel, amiből azt sejtjük, hogy a magyarországi lakóházak szerkezetét nem nyugatról vették át, hanem az itt lakó és a szomszéd népek ősi típusait követték. Budán és Pesten a belvárosokban mindössze egy-két faházat említenek az oklevelek. A várbeli gótikus lakóházaknál a legkülönbözőbb falazási technikákkal találkozunk. Habarcsba ágyazott apróköves öntött faltól, nagyobb, szabálytalanul tört kövekből rétegelt faltól, a budakalászi hatalmas travertin kváderekig minden átmenetet megtalálunk. Téglát különösen a boltozásoknál, íveknél használtak és csak a korszak vége felé húztak falakat belőlük. Az épületek részletekbe menő átvizsgálását nem a korszakok átépítései teszik néha megoldhatatlanul bonyolulttá, hanem az 1686-i ostrom igen nagymértékű pusztításai és az ostromot követő újjáépítés szűkkeblűsége és szegénysége, mely inkább javított, foltozott, mint épített. Ez előbbinek köszönhetjük a házak túlnyomóan középkori formáit és az említett emlékek nagy számát. A városi közösség szervezettségének jellemző emlékei a közművek. A Zsigmond-kori budai jogkönyvben már olvashatunk az utcák kövezéséről. Egy oklevél tanu-2