Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - LESTYÁN SÁNDOR: A kétéves Budapest és a hároméves terv

szaka és ha a munkásság — az ipari és mezőgazdasági munkás, — továbbá a haladó értelmiség, a kisiparos és kiskereskedő-társadalom még nem is érzi és nem élvezi teljes mértékben ennek előnyeit : elérkezett az idő, amikor az iramot, a hajtóerőt, a motorberregést fokozni kell. éppen azért, hogy mindaz, ami ennek nyomán megszületik, elsimítsa az utolsó gondredőket a dolgozók homlokáról s a kérgeskezűek, sápadtarcúak, rongyokba burkoltak, népgondozásban sajnálatosan hátramaradottak s azok, akik velük együtt haladnak a magyar demokrácia további útján — szebben, jobban, emberibben élhessenek, mint a múltban. A hároméves terv a magyar ipar újjáépítésének terve. Országunkat Délkelet-Európa legelső, legjelentősebb ipari országává akarja és fogja emelni. A hároméves terv a mezőgazdaság talpraállításának terve. A hároméves terv a kulturális és szociális felemelkedés terve. Lerakja az alapjait az új magyar kultúrának és a népegészségügyet korszerű színvonalra emeli fel. A hároméves terv a nemzet újjászületésének terve, nem egy párté, nem is a munkáspártoké : enyém, tied, övé, — mindenkié, aki a demokráciáé és a demokratikus emelkedésé. Jelentősége egyenrangú a földreformmal és a stabilizációval, sőt, talán túl is nő azokon és ugyanakkor nem jelent megállást! Nem kétséges, hogy a megerősödött demokráciának lesz ereje, hogy minden gáncsoskodást. akadályt, nehézséget félreállítson a terv útjából. És a harmadik Kerékpárt mindenkinek Mwdeu kerékpár évi 10.000 tlb kerékpár-termelést jelez. 1938-bau ki. 60.000 kerékpárt gyártottak Magyarországon esztendő végén — az elért eredmények újabb, szilárdabb, biztosabb alapot teremtenek majd a továbbhaladáshoz. itt fekszik előttem a pirosledelű könyv. (Hároméves terv, a Magyar Kommunista Párt javaslata. Szikrakiadás, Budapest. 1947) a címlap-grafikonnal, melyen piros-fehér-zöld szalag jelképezi a felemelkedés útját 1950-ig. Rákosi Mátyás előszavában olvasom : »Akik hazánk újjáépítésének kérdésével foglalkoznak, azok számára világos, hogy gazdasági fejlődésünk elérte azt a fokot, amikor az egész országra kiterjedő tervszerűség szükségessége parancsolóan jelentkezik.« Később így folytatja : »A hároméves terv gazdasági lehetőségei adva vannak, még abban az esetben is, ha semmi néven nevezendő külföldi kölcsönt jiem kapunk. Ne feledjük el, hogy a mögöttünk levő két nehéz esztendő hatalmas gazdasági eredményeit lényegében külföldi segítség nélkül értük el, s előre meg lehet jósolni : a külföldi segítség akkor fog jelentkezni, ha megmutatjuk, hogy önerőnkből is el vagyunk szánva hazánk gazdasági talpraállítására.« Végül így fejeződik be : »Azok a célok, melyeket hároméves tervünkkel magunk és a magyar nép elé tűztünk, csak kiindulópontjai az utána következő évek és évtizedek gazdasági és kulturális fellendülésének, s vele nemzetünk újjászületésének. Ehhez a magasztos munkához kérjük a magyarság legjobbjainak áldozatos támogatását.« Kommunista és nemkommunista szakemberek működtek közre Gerő Ernő miniszter vezetésével a hároméves terv alapjainak lerögzítésében. Mindannyian jó munkát végeztek. Figyelmüket nem kerülte el a főváros újjáépítésének, továbbfejlesztésének, szépítésének és felemelésének programja. A mi feladatunk, sőt kötelességünk, hogv erről számoljunk be. * * * A főváros világvárosi emelkedésében sok kirívó elmaradottság maradt szomorú örökségül a demokráciára. Ezek között talán legkirívóbb és legszomorúbb vasúti pályaudvaraink korszerűtlensége. Budapest túlságosan gyorsan, alig egy-két évtized alatt nőtt kisvárosból nagyvárossá. Ne szépítsük : sietve, kapkodva. tervszerűtlenül serdült fel, s ennek hátrányait sajnálatosan, nagyon károsan érezte. Amikor pályaudvaraink felépültek : senki sem gondolt a jövőre, legalábbis nem érezték meg a város gyors fejlődésének adottságait. A két pesti pályaudvar (és a budai Délipályaudvar is) egyszerre csak belegyökerezett a város közepébe, hatalmas területeket vont el a városfejlesztést szolgáló új építkezésektől, akadályozta a városrendezést és megbénította a gépesített nagyvárosi belső közlekedést. A hároméves terv felismerte a pályaudvarok kérdésének rendezetlenségét, illetve a kérdés rendezésének gyors szükségességét. »Tervbe vettük új központi rendezőpályaudvar építését, továbbá a Budapest-Keleti. Déli és Nyugati pályaudvarok átépítését, s itt elsőrendű szem-54