Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - BORSOS BÉLA: Régi pesti poharuk

»AZ SZERENTSÉTLEN ÉS SZOMORÚ EMLÉKEZETŰ ÁR PESTEN 1838-BAN«. A kezdetleges, zöldes üveganyag minden bizonnyal magyar hutatermék, Pesten készülhetett, nem sokkal a nagy árvíz után. Kedves témák a Nemzeti Múzeum, Német színház, Nemzeti Színház, a Ludoviceum épülete, a Görögtemplom, a Császárfürdő stb. A lázas márciusi események emlékét idézi egy igen érdekes talpaspohár. Kelyhén egy magyarruhás körgalléros férfi, valószínűleg Kossuth, bilincseit letépve, a lábainál fetrengő és tekergő emberfejű sárkányalakokra tapos. A sárkányokon »censura« és »Metternich« feliratok, a képalatti szalagon pedig »megtörte a kígyónak fejét« felirat olvasható. Ennél a pohárnál az idő és a hely is biztos, hiszen csak Pesten és 1848-ban készülhetett. A technikai kivitel, mesterségbeli tudás dolgában jó közepesnek mondható. A METSZETT ÉS KÖSZÖRÜLT poharak közé tartozik végül még egy nagy neobarokk fedeles serleg. 1860 táján készülhetett. Formája utánzata a 17. századvégi, 18. századeleji balluszteres szárú barokkkelyheknek. A Lánchidat ábrázoló köszörült csinos kép megmunkálása nagyon kezdetleges, magyaros ízlésű virágornamentikája érdekes, szép. A metszett és köszörült poharak mellett, amelyek különösen a korai időkben legnagyobbrészt pest-budai készítmények, a másik nagy csoportot színes, áttetsző zománcfestéssel díszített poharak képezik. Ezek teljesen a nagy bécsi mester, Anton Kothgasser műveinek hatása alatt állnak. Alakjuk a Kothgasser által legtöbbször használt finom, lendületes vonalban kiszélesedő serlegforma, az úgynevezett »Ranftbecher«. Külföldi, cseh vagy esetleg bécsi eredetük sajnos, igen valószínűnek látszik. Erre mutat fejlett technikájuk mellett bizonyosan a lélektelen sablonosság is. Ábrázolásaikon megjelenik egész Pest-Buda a 40-es években. Előképeiket legtöbbször meg lehet találni a korabeli metszeteken. így az egyik legszebb képecske, amely Pest-Budát a mai Boráros-tér felől nézve ábrázolja, pontos hasonmása a Meyer's Universum-ának 1840-es évfolyamában található metszetnek. A legkedvesebb téma a Lánchíd különböző nézőtérből, több-kevesebb természethűséggel. Némelyik képen látszik, hogy még a híd elkészülése előtti időben festették a hídtervek alapján. A látképes ábrázolásokon kívül helyet kapnak a 40-es évek poharain az aktuális események is, amelyek a két testvérváros polgárait foglalkoztatták a reformkor lelkes, lázas napjaiban. így két egyszerű hengeres poháron egy-egy régimódi gőzhajó füstölög, egyik az »Árpád«, a másik a »Pest«. Valószínűleg a vízrebocsátási ünnepségekre készültek. Az »Árpád«-ot 1836 október 18-án bocsátották vízre. A »Pest« első útját gróf Széchenyi Istvánnal a fedélzetén 1843 május 1-én tette meg. »Az állóhíd talpkövének letétele óta a két testvérváros illy nagyszerű ünnepélyt nem látott«. -— írja a lelkes kortárs. A SZABADSÁGHARC befejezése után a pestbudai üvegművesség is megbénul teljesen. A fővárost elárasztja a külföldi bazáráru. A lelkes, szép napok emlékeként őrzött szép és értékes fővárosi gyűjteményen kívül az előző kor emlékeiből tudtommal sehol sincsen nagyobb sorozat. Nagy kár pedig, mert a pest-budai üvegművességnek ezek a finom, kedves emlékei megérdemelnék, hogy a magángyűjtők is több figyelmet szenteljenek nekik. Rendszeres gyűjtésük pedig sok. ma még nyilt kérdésre adhatná meg a feleletet. így talán az egy Joseph Pieschén kívül más művészegyéniségek is kibontakozhatnának az ismeretlenség ködéből és a tárgyi emlékeket sikerülne velük összefüggésbe hozni. Végezetül pedig, ami a legfontosabb, pontosan és élesen sikerülne megvonni a határt a hazai üvegművesség termékei és a külföldi értéktelen importáruk között. 18 1. Metszett üvegpohár figurákkal (Jelezve: Joseph Piesche) 2. A pohár ábrázolása vízszintesen kiterítve