Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - BORSOS BÉLA: Régi pesti poharuk

1. A lebontott .Nemzeti Szíjiliá/ képe e«v metszett üvegpoháron 2. Festett üvegpohár pesti látképpel ködében már régen elmerült álomváros elevenedik meg előttünk: a két testvérváros — mint akkoriban nevezték -— szép. harmonikus, neoklasszikus épületeivel és legnagyobb büszkeségével, a Lánchíddal. A 19. század díszítőművészetében egymást váltogató stílusáramlatok mind képviselve vannak rajtuk. Az elsők még az empire jellegzetességeit viselik magukon, úgy formában, mint a díszítő motívumokban. Majd a neogótika, neorenaissance, neobarokk és rokokó jegyeit. Művészi értékben a korai darabok jóval magasabb színvonalon állnak, mint a későbbiek. A 60-as évek termelésének fokozódásával az értékesség fokozatosan csökken. Elszaporodnak az ötlettelen, fáradt alkotások, melyeknek már komoly műtörténeti értékük nincs többé. Az eredet időpontjának kérdése bizony nagy nehézségek elé állít, azonban a legtöbb esetben mégis nagy valószínűséggel megállapítható. Míg a korai 1820—1848-ig terjedő időszakban készült látképes poharakon legtöbbnyire még érezni a közvetlen megfigyelés hatását, az élmény frisseségét. addig a század közepe után készülteken azonnal látjuk, hogy a vésnök vagy zománcfestő sohasem látta a várost és csak a legjobb esetben valamilyen metszetről, nem egv esetben azonban egy másik pohárról ötöd-hatod kézből vett képről dolgozott. Így az eredeti formák fokozatosan eltorzulnak egészen az értelmetlenségig. A Székesfőváros Történeti Múzeuma több poharat is őriz az 50-es évekből, amelyeken a Lánchíd három (!) mederpillérrel van ábrázolva, mögötte a Várhegyet pedig a közepén egy nagy horpadás választja két részre. Egy egészen késői pohár a 60-as évekből primitív köszörült képén a Nemzeti Múzeumot ábrázolja »Nemzeti Színház« gótbetűs, hibásortográfiájú felírással. Világos, hogy ezeknél cseh vagy osztrák exportárukkal van dolgunk, amelyeknek a magyar pest-budai üvegművességhez semmi közük sincs. A legrégibb kétségtelenül pest-budai darabok technikája a köszörülés. Egy nagy, nehézkes talpaspoháron 1831-ből ovális medaillonban a Vár és Krisztinaváros látképe van a Gellérthegy lejtőjéről nézve. Az ábrázolást minden nehézkessége és technikai fogyatékossága ellenére az aprólékos, finom előadás kedvessé teszi. Technikai rokonvonások miatt valószínűnek látszik, hogy azonos kéz munkája az előbbivel az az egyszerű hengeralakú pohár, amely palástján a mai Ferenc József-teret ábrázolja a nagy árvíz alatt, az előtétben a hullámokkal küzdő emberekkel. Felirata : Az egykorú Színház-tér (ma \ ftrö«martv-tér) egv metszett üvegpoháron