Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - CSANÁDY GYÖRGY: Győzött Kossuth

A pozsonyi országgyűlés (Kgykorú metszet) BpaTHCjiaBCKHH nap/iaMCHT (rpaBH)pa) Tiie Pozsonv Deti (Contemporary Etching) L'Assemblée du parlament de Pozsony (gravure de l'époque) legyünk biztosak, hogy ezért országos önállásunk, alkotmányosságunk árul nem kívántatik. Azonban fájdalom, de ki kell mondanom, hogy az 1790 : 10. törvénycikk, mely királyi akarattal is szentesítve kimondja, hogy hazánk szabad ország s egész törvényhozási és kormányzási rendszerében független — az életben, a valóságban nem valóság. Ezen tényből sokféle bajok egész özöne forrásozik. Alkotmányfeljesztő hajlamaink a birodalmi főkormányhatalom mechanizmusának egységét zavaró elemnek tekintetnek. Innen az örökös tusa nemzet és kormány közjogi hatalmának korlátai fölött. Annyira nem látom én ezen kormányzati rendszer fönntartását a felséges uralkodóháznak érdekével azonosítva, hogv inkább azon véleményben volnék, miként az leszen a Habsburgi háznak második alapítója, ki ezen rendszert constitutionalis irányban reformálandja. Ami a válaszföliratot illeti, én nem szeretném azt törvényjavaslati csatolmányokkal összekötni, sem konkrét előterjesztésekkel, csupán a fent mondottakkal ; továbbá megmondani, hogy a reformok szerencsés véghezvitelét csak úgy remélhetjük, ha őfelsége az országgyűléseknek Pesten és minden évbeni megtartása iránt a nemzetet megnyugtatni méltóztatik.« Kossuth után gróf Széchenyi István, Mosón megye követe szólal fel : »Sokan azt reményiették, hogy én e teremben Pest megye érdemes követével valami kakasviadalt fogok vívni. Nem vagyok oly bolond, hogy elleneinknek ily jó ízű spectaculumot nyújtsak s éppen e hazában, hol a magyar elem oly drága, mert oly kevés. Üdvözlöm e helyen Pest megye érdemes követét, mert valamint minden alkalommal, úgy jelenleg is meg vagyok győződve szép tehetségéről, hazafias buzgalmáról és alkotmányos céljairól. Fölszólalni ezúttal nem készültem, s velőmet nyomja itt e roppant hőség, de mégis szükségesnek tartom szólani. Részemről is annál szükségesebb teendőt nem ismerek, mint mindenévbeni országgyűlés tartását Pesten, mert nincs egy szeg hazánkban, mi revisiót és reformot ne kívánna. Igen, nekünk reform kell, reform, mert a revolutiónak nincs más antidotuma, mint a reform. Megvallom, sokat szeretnék még mondani, de nem bírom magam e nagy hőségben, mely a termet tölti, föltalálni. Az adresse-re (fölirat) nézve megegyezem a követ úr indítványával, miszerint az országgyűlés minden évben Pesten tartassák, kívánom azonban, hogy az adresseből minden keserű kimaradjon, mert az csak céltól vezető lenne s az országgyűlés föladata a fejedelemnek legjobb kedélyben tartása (!). És bár az érdeklett kérdések felől nekem is megvannak saját meggyőződéseim, de másrészről instructioim is vannak, amikhez magamat tartanom kell.« A követek ezután sorra kifejtik álláspontjukat és folyik a vita öt napig. Közben Kossuth újra beszél. Megvédi indítványát azokkal szemben, akik abban a loyalitás és mérséklet hiányát kifogásolják. Széchenyi november 26-án szólal fel újra. Közvetítő indítványt tesz, mely szerint »a föliratban jelentsék ki "ugyan, hogy az újabb időkben történtek olyan jelenetek, melyek a nemzet aggodalmát felkeltették, mégis a hálás öröm e pillanatéban arról jelenleg feledkezni kívánnak, fönntartván jogukat még az országgyűlés lefolyta alatt azokról részletesen tanácskozni, s azokat őfelsége színe elé fölterjeszteni. Egyben kívánatos az országgyűlésnek évenként Pesten tartása.« Beszédében még a következőket mondja : »Pest megye másodkövete azt kérdé: ha vájjon azon indítvány, melyet tett, nem áll-e a lojalitás terén? Igen és ezerszer igen! Ámde kérdem : vájjon a pestmegyei indítvány áll-e egyszersmind a státusbölcsesség terén is? Nem, ezerszer nem! Amint látom, Pest megye tisztelt másodkövete azon férfiú, kinek azon szerencse jutott osztályrészül, hogy a közbizalom benne összpontosul, s talán ő lesz legnagyobb factora ez országgyűlésnek. De midőn éppen ezért egy részről ily nagy becsület, más részről nagy feleletteher is háramlik reá. Loyalis a pesti indítvány, de ez nem elég. Nem különcködésből szólok az indítvány ellen, de miután látom, milyen irányba kezdik némelyek a reform tervét vinni, hogy itt az idő, hol szükség van azon emberre, ki a rohanó szenvedélyek hullámait mérsékelje, eszembe jutott : miért ne lehetnék ez az ember éppen én? Átlátom, mily nehéz ebben állásom, s mennyivel alkalmasabb volna erre más, nem én, ki a mozgalmakat megindítottam, s lia most mérséklőül lépek föl, apostasiát fognak reám kiáltani. Én egyik párthoz sem tartozom, tehát részrehajlatlan ítélő vagyok. Kétféle politika van : ujjhuzási és bókolási. Ez mind a kettő rossz, egy harmadikat kell követnünk, ez a siker politikája, melyet csak úgy érhetünk el, ha nemzeti alkotmányos szempontból kiindulva nem ellenezzük mindazt, ami fölülről jő, csak azért, mert fölülről jő, s nem bókolunk mindenre, mi fölülről jő, ismét csak azért, mert fölülről jő, hanem átlátva a kormánynak hazánkra nézve üdvös szándokát, alkotmányos reformjai törekvését, pártoljuk azt, s többséget szerezve így hazafias céljainknak, sikert aratunk«. Kossuth röviden válaszol. Azt mondja, kár az időt fecsérelni, ő a nemes gróf válaszára már nem válaszol. Indítványozza : azon kilenc szónok, ki még nem mondotta el, ami benne van, álljon el a szótól, s most már csak szavazzon. Az elnök felteszi a kérdést : Pest vagy Moson? Huszonnyolcan szavaznak a Kossuth, huszonhatan a Széchenyi indítvánvára. Győzött Kossuth ! A Rendek előtt december elsején olvassák fel a felirati javaslatot: »Fölségednek a folyó évi november 11-ik napjáról hozzánk intézett kegyelmes előadásai oly kérdéseket tűznek elénkbe föladatul, melyeknek megoldása legnagyobb részben régen táplált óhajtásaink közé tartozik. Midőn örömmel ragadjuk meg az alkalmat fölséged iránti hálánk és hű ragaszkodásunk nyilvánítására, egyszersmind kötelességünknek tartjuk egész őszinteséggel föltárni azon akadályokat, melyek elhárítása nélkül biztosítva nem lehetünk, hogy a királyi •••zándok és a nemzet óhajtása az eredményben mindenkor találkozik. 107