Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - CSANÁDY GYÖRGY: Győzött Kossuth

CSANÁDY GYÖRGY Győzött l\ossuth! (Az utolsó pozsonyi országgyűlés százéves fordulójára) 1847 őszén a pesti napilapok heteken keresztül a követválasztások híreivel vannak tele. A választások mérlege a következő : Ellenzéki követet küld az országgyűlésbe Pest, Pozsony, Fehér, Zala, Somogy, Vas, Komárom, Nógrád, Gömör, Szabolcs, Borsod, Heves, Nvitra, Zólyom, Túróc, Liptó, Zemplén, Abauj, Torna, Ugocsa, Ung, Mármaros, a hajdúkerület, Bihar, Békés, Csanád és Arad megye. Kormánypárti , konzervatív követet Moson, Sopron, Esztergom, Győr. Veszprém, Tolna, Baranya, Bács, a jászkunkeriilet, Trencsén, Árva, Sáros, Szepes, Szatmár, Bereg, Bars, Hont, Kraszna, Csongrád, Temes, Torontál, Szerém, Pozsega, Verőce, valamint a két tengerparti város : Buccari ós Fiume. Ezek szerint az abszolút többség az ellenzéké (27 : 26). A főrendek házában persze más a helyzet, ott még kevesen vannak az ellenzékiek, köztük mindenesetre említést érdemel gr. Batthyány Lajos, gr. Teleki László, br. Eötvös József és br. Perényi Zsigmond. A kormány mindent megtesz, hogy az ellenzék előretörését megfékezze. A vármegyék élére kinevezett adminisztrátorok (főispánok) a korteskedés minden eszközét felhasználva érik el a fentemlített eredményt, de nem bef olyásolhat j ák a vármegyéket abban, hogy a követeiknek adott utasításokban ne a legellenzékibb szellemet képviseljék. Érdekes bepillantani ezekbe a követutasításokba. Mert ezekben nagyjából már benne van az 1848-i márciusi forradalom követelésének 12 pontja, de benne van mindama követelménye a magyarságnak, amit századok óta nem tudott a Habsburgoktól kiverekedni. A magyar államélet újjáépítésének programja a következő : Nádorrá István főherceg, az év elején elhunyt nagy palatínus, József nádor fia, választassák. Jövendőben az országgyűlésnek Pesten tartása törvény által kimondassák. Magyar ezredekben csak a magyar nyelvben jártas tisztek alkalmaztassanak. A katonai élelmezés és szállásolás törvény által szabályoztassék. A tanodákban mindenütt magyar nyelv használtassák. Ezenkívül : Magyarország és az ausztriai örökös tart ományok között a kereskedelmi viszonyok szabályozása. Magyar hajók nemzeti lobogó alatti hajózása. Az országgyűlés alkotmányosságának helyreállítása. Önállóságunk, függetlenségünk biztosítása az 1790 : 10 te. szerint. Felkelési és honvédő rendszer kidolgozása. Az írói tulajdonjog törvény általi biztosítása. A cenzúra represszív sajtótörvényekkel cseréltessék fel. Erdély és a Részek visszakapcsolása. Telekkönyv behozatala. Büntetőtörvénykönyv kodifikálása. Hitelintézet. Magyar Ludovicea. Nemzeti Bank. Megyei autonómia. Népképviseleti, felelős kormány. »Pest megye választmánya úgy találja, hogy mindaddig egyesített, érdekerős nemzet s országos biztosság nem lesz, míg nemes és nem nemes közt az igazság kiszolgáltatása rendháborítólag különbözik. Míg a nép adót fizet, a nemesség nem. Míg a nép semminő politikai jogokkal nem bír, s az alkotmányból ki van rekesztve. Míg a nép legnagyobb része a nemesség robotoló jobbágya. Éppen ezért kívánj uk a közteherviselés elvének törvénnyé tételét. A kötelező úrbéri megváltást. Az ősiségi törvények revízióját.« Ezekhez a körülményekhez képest a királyi leirat, az úgynevezett »királyi előadások« programja, amit az országgyűlés megnyitásán Ferdinánd a Rendek munkatervéül ajánl, lényegesen szűkebb szavú és kizárólag a monarchia érdekeit látszik szem előtt tartani : Nádorválasztás. Katonai élelmezés és szállásolás kérdésének törvényszerű rendezése. Telekkönyv bevezetése. Űrbéri jobbágyok örökváltságának szabályozása. Magyar-osztrák kereskedelmi viszonyok rendezése, a vámvonal megszüntetése. Büntetőtörvénykönyv kodifikálása. A Kincstár J 843-évi 528.50ti ezüst- és 24.313 váltó forintnyi kölcsönének visszafizetése. Amint ebből a programból is kitetszik, a birodalmi kormány, a bécsi kamarilla ezúttal is kitérne a nemzeti követelések teljesítése, az alkotmányos jogok elismerése elől. De Metternichnek most megint szüksége van a magyar jóindulat biztosítására, mert a Monarchia egén sötét felhők tornyosulnak. Nyugateurópa nem nézi jó szemmel Lengyelország ez óv tavaszán törtónt legújabb felosztását, Krakkó ós környékének az összbirodalomba de facto történt bekebelezését. Az itáliai zavargások egyre nagyobb méreteket öltenek. Ausztria kénytelen a Lombard velencei »tartományban« valóságos mozgósítást hajtani végre, csakhogy megóvja presztízsét. Metternich így mosakszik a lombardiai mozgósítás kellemetlen visszhangjának hírére : »Az ausztriai kabinet jegyzéket küldött a londoni, párisi, berlini s pétervári kabinettekhez, 405