Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Két krajcár (Színpadi jelenet)

LICHTL : Hogyis mondják magyarul ? Viribus unitis!... Pass auf! Én rendeltem ma estére nagy fáklyásmenet! KOLB : Szakrament! LICHTL : Fáklyásmenet mit Musik! . . . Ide a házad elé . . . Seiner Excellenc Graf von Cziráky hadd lásssa . . És Erzsike is lesz nagyon boldog, remélem . . . Azonkívül tíz csapszékben fizettem bort, hogy népség, katonaság igyanak a te egészségedre . . . Széchenyi fog pukkadni! Ein Idee, was ? Saját fej! Leopold Lichtl Zukkerfabrikant! Jubileum, eljegyzéssel! KOLB : Attól tartok nem lesz eljegyzés. LICHTL : Hogy-hogy-hogy nem lesz ? KOLB : Nincs vőlegény. Ferkó még nem érkezett meg. Kérdés : talál-e révészt, aki ilyen hóviharban áthozza ? LICHTL: Papperlapap! Tartunk eljegyzés vőlegény nélkül! . . . Eljegyzéshez nem kell vőlegény. Csak lakodalomhoz kell. KOLB : Próbáld ezt megmagyarázni a lányomnak! KOVÁCSY KÁROLY (ebben a pillanatban balról belép. Ötven év körül. Magyar viselet, csizma. Táblabíró külső) : Jóestét barátim! KOLB : Isten hozott, Károly. (Kézfogás.) KOVÁCSY: (Lichtlnek) Servus humillimus! LICHTL : (sokáig rázza a kezét) Szevasz Herr von Kovácsy! KOVÁCSY : Úgy sepri a fergeteg a havat, mint az eszkimók földjén. KOLB : Egy pohár szilva nem árt estelizés előtt. (tölt). Saját főzés. Űgy igyátok : éppen hat esztendős! KOVÁCSY : Agárnak vén. Pájinkának fiatal. KOLB : Nono. Jó be van ez érve! (Emeli a poharat. Isznak.) Telepedjünk a kályha mellé . . . Érezzétek magatokat otthon ... (mialatt a másik kettő leül, ő a pipáknál) Te ezt a figurásat kedveled Károly • • • (átnyújtja neki) Poldié a rövidszárú csibuk . . . (átnyújtja) Ez itt rétháti ... Ez verpeléti . . . Kinek mi a gusztusa . . . (Már kényelmesen elhelyezkedtek. A következők alatt pipára gyújtanak. Percek alatt sűrűn gomolyog a füst körülöttük.) KOVÁCSY : Mi lészen országbíró urammal ? KOLB : Eljön. Személyesen invitáltam. Arra kért ne legyünk nagy számmal. Bizalmasan kíván vélünk konverzálni. KOVÁCSY : Ideje, hogy megforgassuk magunk között a hídplánum jelen pozícióját. Széchenyiéknek túlontúl megjött a hangjuk, amióta Buda beadta a derekát. KOLB : Kétszázezer forintért adták fel jogaikat! LICHTL : Pest nem fogja feladni! KOVÁCSY: A nemesség nem alkuszik. Inkább lekerülök Paksig és ott kelek át a rozoga hajóhídon, semhogy Széchenyiék hídján két krajcárt fizessek . . . Nem a két krajcár miatt . . . Szívesen vetek oda egy koldusnak akár tíz krajcárt, de, hogy egy kalap alá vonjanak a jobbágyommal, a paraszttal, a jött-ment iparoslegénnyel, meg Mózsi zsidóval, azt nem tűröm! (Az asztalt csapkodja.) Nemes ember nem tűrheti! . . . Tiltakozunk az egyenlő teherviselés ellen, körömszakadtáig! LICHTL : A városi polgárság is tiltakozik! (Az asztalra iit.) KOLB : Arról nem is szólván, hogy Pest város koldusbotra jut, ha elesik a hajóhíd bérjövedelmétől! Gondolatnak is hát-bor-zon-ga-tó! (Ütemesen veri az asztalt.) KOVÁCSY : Ha kell, szemébe mondjuk a nádor Őfenségének, magának a királynak is, hogy a kétkrajcáros hídpénz, amit kivétel nélkül, mindenki egyformán fizetne, annyi, mintha valaki a kisujjamat kéri, azután a kezemet akarja, majd az egész karomat, a végén pedig felfal szőröstül-bőröstül! A kétkrajcáros hídpénzzel a nemesség saját sírját ásná meg . . . (az asztalra üt). Nem engedünk! LICHTL : Vesszen Széchenyi! (Az asztalt veri.) KOVÁCSY : Á z alsótáblán sok hívet szerzett magának. Deák, Beöthy, Palóczy, Klauzál, Pázmándy . . . Ügy hírlik utóbb már Noszlopy is csatlakozott hozzá. KOLB : Ha az alsótábla megszavazná a hídtörvényt, Cziráky, meg Pálffy gondoskodjék, hogy a felsőtábla vétót emeljen! KOVÁCSY : Ezt szeretném az országbíró úr szájáról hallani . . . LICHTL : Fogsz hallani!... Valaki jött... Hallom a mocorgást . . . MÁLI (balról belép) : Cziráky országbíró úr huszárja hozta ezt a levelet, (átadja Kolbnak). KOLB (letette a pipát. Idegesen feltépi az írást. Félhangon olvassa) : »Tisztelt Barátom Uram . . . őszinte sajnálattal tudatom . . . Őfensége a nádor-főherceg úr rendelkezésére . . . Halaszthatatlan országos ügyben . . . Fogadja bájos leányával együtt . . .« (rendes hang). Az országbíró úr nem jöhet ... A nádor őfensége sürgősen magához kérette . . . KOVÁCSY : Nagyon fájdalmas . . . KOLB Bosszantó . . . (Málinak.) Mit állsz itt, te boszorkány ? MÁLI : Csak azt akarom mondani, hogy ne mérgelődjék . . . Ez még nem a bosszúság . . . Különben pedig : Váratlan levél — minden jóra fordul házadtáján. így áll a Csízióban! (El balra.) LICHTL : Elszívtunk egy pipa finom dohány, ittunk jó szíverősítő, megtanácskoztuk a hídtörvény, most már csak a vőlegény hiánvzik, azután jöhet a lakoma . . KOLB (a jobboldali ajtóhoz ment, kitárja) : Erzsikém! ERZSIKE (belép) : Ferkó? (körülnéz). Azt hittem már megjött . . . Ne haragudjanak . . . Én igazán nem tehetek róla . . . Nagyon restelkedem . . . KOLB : Az or?zágbíró úr levelet küldött . . . Sajnálatosan nem jöhet . . . Sok szerencsét és boldogságot kíván Neked . . . ERZSIKE (szomorú mosollyal) : Köszönöm... KOVÁCSY : Engedje meg, hogy én is . . . ERZSIKE : Köszönöm . . . Zavaromban el is felejtettem üdvözölni kedves vendégeinket . . . LICHTL : Mégis átnyújtom szép eljegyzési ajándék és millió csók kacsóira... (a csomag után nyúl). ERZSIKE : Olyan kedvesek hozzám . . . LICHTL (átadja a csomagot) : Saját gondolat! Saját munka! ERZSIKE (lefejti a selyempapírt) : Cukros sütemény! LICHTL (a csomagra néz) : Jesszasz Maria, Heilige Joseph! KOLB : Mi történt ? LICHTL: Eltört!... Darabokra tört a hajóhíd... Rossz jel! ERZSIKE : Csak nem babonás ? LICHTL : Vigasztalan vagyok. ERZSIKE : Vigasztalódjék. így még jobban örülök az ajándéknak. Imádom a marcipánt, meg a linzi tésztát. A hajóhidat pedig gyűlölöm! KOVÁCSY (még mosolyogva) : János barátom : most kontraverzirozhatsz kedves leányoddal! KOLB : Erzsikém már figyelmeztettelek . . . ERZSIKE : Akkor is gyűlölöm! Hogyne gyűlölném, amikor itt állok a kézfogóm estéjén vőlegény nélkül! LICHTL : Mint arának, igaza van! KOLB : Poldi! (majd Erzsikéhez). Gyermekem, az atyai szív átérzi bánatodat, de bele kell nyugodnod . . . 396