Budapest, 1947. (3. évfolyam)
10. szám - GERÉB LÁSZLÓ: Ahol Kazinczyék raboskodtak
lakoztatása ós az épület belsejében való alakítások megnehezítik ennek megállapítását. Gondolom, az északi első szoba lehetett. Ezt azonban azóta téglafalírd kettéosztották és raktárnak használták. Kazinczynak a börtönből anyjához írt levele említi, hogy szobája kétablakos és régebben fallal kettéválasztva, két szerzetes cellája volt. Azóta tehát újra elválasztották. Ennek a rácsos ablakaiból nézegetett ki Kazinczy a favágó udvarkára, váltetőkről leszedtek három sor cserepet és a tetőgerendázaton kapaszkodtak meg a bámészkodó emberek. Néztek le a Generális Kaszáló-rétre . . . — Már oda vannak — mondta a szobájába belépő katona az őrváltáskor — a pap, a vak gróf, a vicispán, a kapitány és a szép ifjú . . . Akkor ütötte le a hóhér Martinovicsék fejét. Az emelet belül teljesen át. van építve, régi állapotára csak következtetni lehet. Visszatérek a földrV/y /. , A Gárda-ház emeletének vázlata (Kazinczy rajza) tott lopva egy-két szót az őrálló katonával. Talán a templom felé levő kiskapun — melyet most a közbeépített szárny egy külön kis udvarba szorított — lesett ki az Úri-utcára, ahol boldogan látta elsétálni egy barátját, aki pedig szintén benne volt az ügyben : szabadon jár, nem tudódott ki róla, hogy ismerte Martinovics kátéját! És innen látott át a fal fölött az Úri-utca túlsó oldalán levő házak tetejére, amikor 1795 május 21-én a Martinovics, Hajnóczy ós az igazgatók voltak elzárva. Ezeknek kivégzése után, Kazinczyt és társait költöztették az elhagyott szobákba. Őrzőjük, a barátságos Nóvák kapitány 2. alatt, a földszinten lakott, Kazinczy pedig fölötte, egy szobába zárva Szulyovszky Menyhérttel. Kazinczy azt a szobát és ágyat kapta, amely előbb Hajnóczyé volt. A vázrajz is mutatja, hogy a foglyok befogadására a Gárdaház nem volt elegendő : a tűzfalához épített polgárházat is felhasználták a foglyok elzárására : ez a ház egy budai esküdté volt, aki polgári biztosként közreműködött a börtön kezelésében. Bolond volt — írja róla Kazinczy — a már halálra kitett Martinovicsot spárgával kínálta ós így biztatta : — Egyék csak, no törődjék a dologgal. Váljék egészségére! A Gárda-ház neve onnan származik, hogy Sándor Lipót főherceg nádor mellett hét bécsi nemesi testőr teljesített szolgálatot, ezek laktak a házban. Ez a testőrség azonban hamarosan megszűnt. A házak, amelyekben Martinovics és az igazgatók töltötték utolsó hónapjaikat, már nincsenek meg : helyükön áll a laktanya, illetve a Hadtörténeti Múzeum. A halálraítéltek a mai Kapisztrántéren szálltak fel a szekerekre s a Bécsikapu-téren át — ahol most a Kazinczy emlékmű áll —- kocsiztak utolsó útjukra. A Bécsikapu alatt elhaladva Laczkovics felnézett s a kapu gerendáján egy csimpaszkodó utcagyereket vett észre, aki onnan nézte az alatta elhaladó szomorú menetet. — Vigyázz, kölyök, mert még leesel és agyonütsz, mielőtt a vesztőhelyre érek — kiáltott rá a szálastermetű kapitány, aki hangoskodva, pipázva, és bátorságát fitogtatva ment a halálba. A menet a Szénatéren keresztül s a mai postaigazgatóság helyén át, a Krisztina-körutat érintve jutott a Vérmező északi sarkába, ahol ötezer katona négyszögében folyt le a szomorú aktus. Töltött fegyverrel katonai századok álltak fenn a Vár különböző pontjain is még a következő alkalommal, a két jelentéktelen ifjú, őz és Szolarcsik kivégzése alkalmával is. Lázadástól tartott a zsarnoki önkényuralom a jámbor nyárspolgárok városában és a francia forradalomtól a legjobban rettegő nemesurak országában. A történelem további folyamata bebizonyította, hogy ettől nem kellett tartania még akkor sem, amikor a francia hadak végighaladtak az országon. Mitől félt hát? Sajátmagától. Saját ócskaságától, önnön gyöngeségétől. Kazinczy Gábor írja a múltszázad ötvenes éveiben e korszakról, hogy e régi világ ifjodása medeai gyógyszerét a vérpadon és láncokban kereste. Tudjuk azonban, hogy elavult társadalmi rendet soha lánc ós vérpad meg nem gyógyíthat, meg nem ifjíthat : pusztulnia kell. Az utókornak pedig kötelessége, hogy kegyeletes emlékművel áldozzon a haladás útját építő vértanuknak. Ideje, hogy a Vérmezőnek most már az utca szintjéig amúgy is feltöltött északi szögletében Budapest és a magyar nép kegyelete felállítsa a magyar jakobinus-vértanuk méltó emlékművét. 352 Kufstein (Kazinczy Ferenc rajzának másolata) A budavári ferences kolostor földszintje (Kazinczy vázlata) szintre és az udvar déli oldalán levő folyosón haladok végig. Díszes márványportál az egyik ajtón : a hajdani refectorium, ahol a vérbíróság üléseit tartotta és ahol kihirdették a halálos ítéleteket. A refectorium most is ép, csak a fal faburkolata újabb keletű. Most visszasétálok az Űri-utcába és a Helyőrségi-templommal szemben keresem a Gárda-házat. A róla szóló rajz 6-vel jelzi a tulaj donképeni Gárda-házat, ahol a »főbünösök« :
