Budapest, 1947. (3. évfolyam)

9. szám - KALMÁR JÁNOS: A Duna-zárólánc a XVI. századból

ból sok hadinép jött és Pestet ostrom alá fogták. A törökök az alkalmat kihasználva Budáról Pestre láncot húztak, hogy a Dunán ne tudjon senki lejönni. És mondják többen, hogy minden karika 5 font súlyú volt és a lánc minden szemének volt egy fa rönkje ami a vízen úszott. Természetesen a lánc a parton is meg volt fogva. Ilyen fortélyokat még ma is alkalmaznak a törökök,« — írja Fronsperger. Fronsperger adatát mindenben alátámasztja Vico-nak 1542-ben készült Pest ostromát ábrázoló metszete. A metszeten megfigyelhetjük a Dunát elzáró lánc pontos helyét is. A vastag falakkal és tornyokkal körülzárt és erősített, a Dunáig lenyúló várterület belső részének déli sarokbástyájába erősített hatalmas vaskarikába akasztva látjuk a Dunán áthúzódó és a pesti várfal északnyugati sarkán levő kerek tornyához kapcsolt elzáró láncot. A budai bástya egykori helyéről kellő tájékoztatást adnak a máig meglevő falrészek, amik a királyi palotától a várdomb keleti oldalán mintegy a Fiume-szállóig húzódnak le. A pesti lánctartó kerektorony helye kissé délre lejebb volt, a mai Vigadó vagy Vigadó-tér helyén. A haragos hullámokat vető folyamon úszkáló naszádok arányaiból is arra kell következtetnünk, hogy hatalmas szemekből álló, súlyos és erős lehetett az elzáró lánc. Bertrandon de la Brocquiére, Jó Fülöp burgundi herceg tanácsosa. 1433-ban a Szentföldről jövet átutazott Magyarországon. Útleírásában értékes adatokhoz jutunk Zsigmond király Duna-elzáró tervéről. Bertrandon úr Pesten 6—8 francia családot talált, akiket a császár hívott ide, hogy a Dunaparton, szemben a palotájával, egy nagy tornyot építsenek. Az volt a szándéka Zsigmondnak, hogy e toronyba egy láncot fog kapcsolni, amellyel az egész folyót el lehesen zárni. Bertrandon leírása szerint akkor a torony már 3 lándzsa magasra Duaa-zárólánc az 1945-ös ostrom után Llenb, 3aKpbiBaiomaH ,ln«va nocie ocaAbi 1945 r. épült s körös-körül nagy tömeg faragott követ látott. Az építkezés abbamaradt, mivel az előbbi kőművesek, akik a munkát megkezdték, elhaltak, s akik még élnek, nem tudják folytatni. (Marczinkó Ferenc : Bertrandon de la Brocquiére utazása Magyarországon át. Budapest, 1909. 15. I.) A Dunának Esztergom melletti elzárásáról a 16. század végéről Krekwitz leírásából nyerünk értesülést. (Totius regni Hung, descript. Frankfurt 1685. p. 222—242.) Eszerint a keresztény haderő 1595 június 21-én Esztergom alá érkezett. A szükséges sáncolásokat és futóárok ásást oly sietséggel végezték, hogy még a hónap 25-re megkezdhették a vár lövetését. A rákövetkező napokban már a nehéz ostromütegeket is bevetették és kezdetét vette a vár kemény lövetése. Július 7-én a törökök ismételten megkísérelték, hogy Budáról két hajót Esztergomba indítsanak, hogy az ostromlottaknak élelmet juttathassanak. Az ostromlók a Duna mindkét partján egymással szemben sáncot emeltek, nehéz ágyúkkal szerelték fel, ilymódon a folyamot kényelmesen pásztázhatták. Készítettek vasláncot is, amelyet a Duna szintje alatt húztak ki, ezáltal sikerült egynéhány gályát, — melyek a sáncokon túlhaladtak— megfogni, úgyhogy sem előre sem hátra nem mozdulhattak. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc kísérelte meg a Dunának láccal való elzárását, Budától délre, Földvár alatt. Erről a tényről Miller leírásából értesülünk, aki leírja, hogy milyen Buda képe 1760-ban. (Joh. E. Ferd. Miller : Epitome vicissitudinum et rerum memorabilium de lib. reg. ac metrop. urbe Budensi etc. cum tab. aeneis. 4. Budae, 1760. p. 82.) Miller leírja, hol áll & budai királyi vár, a királyi Hadszertár, azzal szemben a királyi építési igazgatóság, aminek kőbástyáj ára az a nagy lánc van kettős gyűrűben felakasztva, amivel The chain used to cloBe the Danube after 1945 seige La chaine de barrage du Danube aprés le siége de 1945 Rákócziék Földvár alatt a Dunát el akarták zárni, azonban szétszakították és elvették tőlük, s 1706-ban nagy diadallal hozták Budára. Ennek a budai láncnak a létezése kétségkívüli, egészen bizonyos, hogy a megnevezett helyen függött, legalábbis állították Leber ott jártakor idős emberek, akik látták a láncot mindaddig, amíg a főhercegi istállókat meg nem építették 1798-ban a régi falon, amely mellett valamikor a »csonka torony« állott. Ez a lánc azonban nem azonos a Bécsben fekvő lánccal. 1770-ben a Wahn Weissern-féle Topoghraphie azt a téves adatot terjesztette el, hogy a Duna-záróláncnak csak egy része van Bécsben, másik része a budai Hadszertárban van. Valószínűleg a földvári láncot tartották a bécsi lánc egy részének. A bécsi topografusok hibás közlésére jellemző a lánc többi hibás adata is. Boeckh például azt írja a láncról, hogy 8000 szeme van, 1600 mázsát nyom. (Wiens Schriftsteller und Sehenswürdigkeiten, Wien 1821. II. k. 225. 1.) Szólt a mende-monda arról is, hogy a Dunalánc felerészben Budán, felerészben pedig Bécsben van, ami azzal a körülménnyel magyarázható, hogy idegen átutazók, akik egyidőben Budán és Bécsben is észrevetek egy folyó elzáróláncot, sem a történeti adatok között, sem a súly és hosszúsági méret viszonyok között különbséget tenni nem tudván, azonos eredetűnek vélték mindkét láncot. A paraszt-láncot utoljára 1809-ben használták fel, amikor az asperni ütközet után május 21—22 napján Napoleon a főhadiszállást Ebersdorfban ütötte fel ; és hogy hadseregének a jobboldali Dunapartra az átjárást lehetővé tegye, ismételten hidakat vert a nagy Dunán át, azonban azokat két alkalommal tönkretették. Napoleon cölöphídat építtetett, amelyet a Hadszertárban fekvő lánccal kötött össze. A cölöphíd ilymódon ellenállott azoknak a vízimalmoknak és megrakot teheruszályoknak, amelyeket Károly főherceg úsztatott le, hogy az ellenséges hajóhadat szétszaggassák. Leber által, az akkoriban a bécsi Hadszertárban uralkodó tradíciók alapján ismert 1627-es évszám a »Paraszt lánc«-ra vonatkozik, ami azonban Leber idejében már nem volt a Hadszertárban, mert miután Napoleon 1809-ben Aspernnél használta, Párizsba vitette. Tehát a paraszt-lánc Párizsba került a Fronsperger által leírt »Pester Khette« pedig a mai bécsi Hadseregmúzeumban őrzött lánccal lehet azonos, amiből egy kis részlet látható a várban levő háborús hadigéproncsok alatt. A folyóelzárásra több példát is találunk a történelemben, Kuhnringi Hadmár 1231-ben Aggsteinnél zárta el a Dunát vaslánccal és fosztogatta a kereskedő hajókat. Nemsokkal későbben a Mosel folyót is lezárták lánccal. 1420-ban hasonló módon a prágaiak a Moldva folyót zárták el. Még a 19. században is akadunk folyóelzáró lánc használatára. Veronánál az Etsch folyót még 1820 körül is minden éjjel elzárták egy erős lánccal, hogy a csempészek víziútját meggátolják. Nappal a láncot leengedték, hogy a hajók szabadon közlekedhessenek. A lánc leresztését a városfal mellett emelt toronyban elhelyezett óriási csigakerékkel végezték. 346