Budapest, 1947. (3. évfolyam)

9. szám - KALMÁR JÁNOS: A Duna-zárólánc a XVI. századból

KALMÁRJÁKOS DUNA-ZÁRÓLÁNC A XVI. SZÁZADBÓL A várbeli Nándorlaktanya előtti téren a rohamra buzdító Kapisztránszobrot nagy halom elpusztult, szétvert hadianyagroncs öleli körül. Régmúlt háborúk veterán, rozsdamarta emlékei találkoztak ott össze a legutóbbi háború hadigépeinek szétlőtt maradványaival. Az egymásra dobált ágyú, autó és páncélos hadieszközök összevisszasága alól hatalmas szemekből összerótt vaslánc kígyózik elő, ami azt a szinte békés cél látszatát iparkodik kelteni, hogy leláncolja örökre a háború szörnyű pusztító eszközeit. Pedig ez a lánc sok véres csatának a tanuja még a török időkből, szerepet is csak a háború idején kapott, békés célt sohasem szolgált. Ezt a láncrészletet 1927 őszén a badeni egyezmény megkötése után hozta haza Bécsből a Hadimúzeum, mint magyar hadiemléket. Kisemmizett csekély részét a bécsi Hadseregmúzeum udvarán nyújtózkodó hatalmas pesti Duna-láncnak, amellyel a Dunát háborús időkben elzárták. A lánc eredetileg 43 tagból állott, összesen 2972 szemmel. Az egyes tagok szemeinek száma 40—82 között váltakozik. Minden tagnak egyik végén akasztó horogja, a másikon pedig beakasztó karikája van. A szemek belső mérete 16 és 24 cm közötti hosszúságú. Valamennyi szem elliptikus, azonos vastagságú erős vasból kovácsolt. A lánc hossza körülbelül 590 méter s hozzávetőleg 280 mázsát nyom. A láncot 1830-ban lemérték s úgy találták, hogy 81 nagyméretű és 2891 kisméretű szemből áll. A nagyméretű szemek (az akasztó horog és a karika) súlya átlag 31 font, a kisméretű pedig 16'5 font, 30 cm hosszban, 5 cm vastagságban. A lánc a Duna mai körülbelül 320 m szélességéhez képest túl hosszúnak tűnik föl. Figyelembe kell azonban venni azt a körülményt, hogy a Duna mindkét partja fel van töltve, a korábbi századok állapotaihoz képest, másrészt pedig a bástyák sem állottak közvetlen a víz mentén, hanem attól jóval távolabb. A bástyákig tehát egy bizonyos lánchosszat számításba kell vennünk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget sem, hogy valamelyik partnál egy bizonyos hosszúságú láncot utána engedtek azzal a céllal, hogyaz a víz szintje alá süllyedjék, ami által elérték azt, hogy a saját hajók a szükséghez képest akadálytalanul közlekedhettek a lánc felett. Leber a bécsi császári hadszertárról szóló művében (Wiens Kaiserliches Zeughaus, Leipzig 1846) alapos tanulmány alá vette a Dunazáró láncot, széleskörű kutató munkát végzett a lánc történetét illetően. Leber úgy találta, hogy az 1830. évi mérési eredmények egészen pontosak, megtalálta még az egyes tagokban a bekarcolt római számokat is, amelyek a tagok megszámolásáról tesznek bizonyságot és megadják minden egyes tag szemeinek számát. A Hadseregmúzeum katalógusa szerint ez a lánc nem egyéb, mint a törökök által 1543. évben használt Dunazáró-lánc, amit Buda és Pest között a Duna vize felett húztak ki, fatuskókra, rönkökre fektetve. A lánc 1602-ben került a bécsiek kezére, amikor a császári hadsereg, gróf Rusworm Herman Kristóf parancsnoksága alatt, é Saint-Hilaire Gilbert segédletével a dunai flottila a két városrészt összekötő hajóhidat hatalmába kerítette. Leber e láncot azonban nem a töröktől, hanem a magyaroktól származtatja, igazolásul a bécsi városi számadáskönyvek 1501-ből származó bejegyzését közli, amely a következőket foglalja magában : Kiadások különféle napidíjakra. Két napra, a dunai láncnak, — amelyet az új híd mellett (a mai Augartenhíd környéke) annak idején, amidőn Mátyás király a várost ostromolta, a Dunán áthúzott, — behozása, naponkint 6 napszámos 18 dénárjával kitesz 1 Schilling 84 dénárt. Péntek, a szeplőtlen fogantatás napja után, (1501 december 14. valószínűleg nagyon alacsony vízállás mellett) szintén láncot kerestek és találtak, 8 napszámosnak 4 Schilling 24 dénár. Tehát Mátyás király a Dunát 1485-ben lánccal rekesztette el, hogy a bécsieket minden élelmiszer-utánpótlástól elzárja. Következtetését megdöntötte azonban a Főhadszertári Hivatal későbben megtalált számadáskönyve 1658-1664 évekből, amely szerint a császári Hadszertárban két nagy lánc szerepel, éspedig »Ain grosse Pester Khetten mit 44 Leng.« A másik pedig »Ain lange Pauernkhetten mit 969 Glider«. Előfordul még ugyanott két valószínűleg rövidebb lánc is, »aus dem Kaiserlichen hiesigen Arsenal deren eine 33 und die ander 20 Klafter lang.« Ezek a példányok azonban kisméretűknél fogva nem lehettek Dunát elzáró láncok. A »pesti lánc« tehát nem lehet azonos a Mátyás által használt lánccal, mert ha 1501-ben a lánc már Bécsben volt, nem kerülhetett volna 1543-ban Pestre a törökök birtokába. A császári Hadszertárban 1658—64. években szereplő »Pesti lánc« tehát minden valószínűség szerint a Saint-Hilaire-féle flottila támadás zsákmánya, mert a császáriak 1686 előtt nem voltak a város úrai. A »Pauern-Khetten« vagyis parasztlánc csak az a példány lehet, amelyet 1626-ban Steyerben készítettek a felsőausztriai felkelő parasztok, hogy Neuhaus közelében a Passau felől közeledő bajor csapatok előtt a Dunát elzárják. Ugyanazon év szeptemberében Hans Philip Freiherr von Breunner ezredes a láncot a parasztoktól elvette, amit előbb Niederwallsee-be majd későbben Bécsbe küldött. (W. Erben — W. John : Katalog des k. und k. Heeres museums. Wien. 1903. 460. 1. r. ö. Stieve : Der Oberösterreichische Bauernaufstand des Jahres 1626, 1,192 és 236.1., továbbá Khevenhiller : Annales Ferdinandei 10, 1193.) A törökök 1543. évi Duna-elzárását az esemény után két évtizeddel a következőképen írta le Fronsperger : (von Kaiserlichen Kriegsrechten etc. Frankfurt a. M. 1565. fol. 193 b. VII. könyv, »von Besatzung Vu gebäuw der werlichen Befestungen.«) »1543-ban a törökök Buda és Pest birtokában voltak. A római birodalom-345 A budai Vár képe. A lánctartó torony a Várkert baloldalán húzódó várfal tövénél állhatott