Budapest, 1947. (3. évfolyam)

9. szám - BORBIRÓ VIRGIL: A budapesti Nemzeti Stadion

Az aranyhegyi Stadion módosított terve (1938.) A hely kiválasztásánál a másik hasonlóképen igen fontos szempont a táji fekvés mikéntje, mégpedig kétféle szempontból : az egyik a küzdőtér mikroklimája, fertőzetlen levegője, a másik a természeti fekvés kedvező tényezői. Ezzel kapcsolatban kell rámutatni arra a formai kérdésre, hogy a teljesen zárt — »mosdótálszerű« -stadiont ma már túlhaladottnak tekintik és a legújabb stadiontervek szerint a tribün az egyik oldalán nyitva van ós e nyílás mindig szélesebbé válik, amint új tervek készülnek. Az egyik keskeny oldalon nyitottan épültek a görög stadionok, ilyen volt az 1896. évben épült első modern stadion, az athéni, errefelé tart ma már az 1932-ben átépült losangelesi stadion, így épült a helsinkii, a csikágói, az urbanai (USA) és ilyenre tervezték a tokióit is. Werner March 1937. évi budapesti előadásában bemutatta több új stadiontervét is, amelyeket mind ez a feluyitottság jellemezte. Különösen érdekes azonban az a már mintegy 15 éve Amerikában kezdeményezett stadion -forma, amelynél az ovális tribün felső pereme nem egy vízszintes vonalat követ, hanem az egyik vagy esetleg a két szemközti hosszvonalon erősen bátra ós magasba nyúlik mégpedig azért, hogy a küzdőtér középső legérdekesebb részéhez közelebb hozza a nézőket, viszont a két keskeny végen csökkentse a távolfekvő — a játékot csak hátúiról látó — nézők számét. Ezt a formát 1937-ben Le Corbusier az őt jellemző logikával a végsőkig fejlesztette, amennyiben stadiontervén csak a küzdőtér egyik oldalán javasolt egy, akistengely végében igen magasra emelkedő tribünt. * * * jVlindezek után pedig a budapesti stadion elhelyezési kérdésére kellene térnem — bevallom, hogy ez részemre nem könnyű, mivel 1933-ban magam is állást foglaltam, amikor felvetettem az Aranyhegyen építendő Nemzeti Stadion gondolatát, mégpedig megítélésem szerint már akkor a most elmondottak teljesmértékű figyelembevételével. Amikor tehát sorjában reámutatok a többi 11 budapesti stadionhely előnyeire ós hátrányaira, könnyen megvádolhatnának az olvasók a magam javaslatával szembeni elfogultsággal. Mégis belevágok a nehéz feladatba, felvetem a kérdést, helyes volna-e Nemzeti Stadionunkat az Újpesti Népszigeten, avagy a Vizafogón felépíteni ? — tehát az újpesti bűzös gyárak szélárnyékában, ott, ahol a közönség nagyrészének a Váci-út menti gyárak között kellene felvonulni. Az 1936. évi szakértői vélemény szerint 60.000 fő esetén 17.000 személyt a közúti villamosvasútnak kellene szállítani, 12.000 személyt a Nyugati pályaudvar— Esztergom vasúti vonalnak és a nem túlzottan széles Váci-utat 100 autóbusszal és legalább ezer, de valószínűleg sokkal több személygépkocsival kellene megterhelni. Nem vagyok képes átlátni, hogy mi vonzó van az újpesti gyárak füstje fertőzte területen? És azt sem hiszem, hogy például a Ferencváros sportoló tömege számára e helynek távolsága annyival kisebb volna, mint az Aranyhegyé. Hasonlóképen kell vélekednem az angyalföldi xígynevezett Tarnai-pusztáról, amely a MÁV főműhely kormát szenvedné és környezetileg ugyanolyan sivár. Az Új Lóversenytéren túli katonai gyakorlótér homokpusztájában sem látok különös vonzóerőt, ott a, közúti villamos és a helyérdekű vasút mindössze 21.000 személyt tud szállítani és a MÁV-val feltételezetten 16.000 főnyi szállítás részben csak a közúti villamos segítségével lehetséges, mert hiszen a Baross-térig ezzel kell utazni, a Ferencváros ós az angyalföldi pályaudvar felöl pedig csak igen bonyolult módon lehet vasúton odaérni. E három helynek távolsága egy többé-kevésbé önkényes módon felvett :J22 városközponttól ti'5 7'5 km nagyságrendű. A Népliget önmagában természetileg megnyerő, azonban környezete semmivel sem vonzóbb, mint az északon javasoltak, egyetlen szállítási vonala a BSzKRt Fiumei-úti és Barossutcai vágányai, valamint az Üllői-út felőliek, kérdés, hogy ezek a vonalak 27.000-es fővel túlterhelhetők-e, ezekre az utakra az előbb említett autótömeg ráereszthető-e. Ez legalábbis kétséges -nek tűnik. Hogy ezen a környéken milyen kevéssé kedvező közlekedési körülmények alakulhatnak ki, azt mindenki jól tudja, aki az FTC-pályán egy 30.000 főnyi látogatottságú versenyen résztvett! A lágymányosi területen elférnek a Stadion és mellékpályák, a sportuszoda is, azonban meggyőződésem szerint nem marad elégséges tér a tömegek gyülekezésére és szétoszlására, ami különösen súlyos azért, mert hiszen ez a terület a város közelében van, egész bizonyos, hogy itt olyan tömegközlekedési örvények keletkezhetnek, amelyek katasztrófát eredményezhetnek. Természeti fekvésében sem én, sem egy olyan szakértő, mint Werner March semmiféle vonzót nem látott (a Soroksári-út melletti malmok, pályaudvar stb.) és ezenfelül mindehhez hozzájárul a kelenföldi Elektromosmű erős kénes füstje s Albertfalva a maga sivár, vigasztalan környezetével. A Tabán területe közlekedési nehézségeknél fogva aligha jönnek komolyan számba, éppen ezért elképzelhetetlen a Nemzeti Stadion megépítése a Bécsi-út mentén fekvő téglagyári gödrökben is, ahol ezenfelül legfeljebb egy rosszul megközelíthető tribün épülhetne fel. Az óbudai Hajógyári-sziget gazdag növényzetével önmagában csábító volna, de mi maiad majd meg abból, hogyha a küzdőpályákat építeni kezdik? De ekkor derülne ki, hogy a terület mennyire szűkös s hogy a hajógyári dunaág felett legalább három hidat kellene építeni. Sokszor esik szó az ú. n. Régi Lóverseny-téri területről. Környezete