Budapest, 1947. (3. évfolyam)

9. szám - BORBIRÓ VIRGIL: A budapesti Nemzeti Stadion

Az új moszkvai Stailion 19(6 minden, csak nem vonzó, — a Város­liget legjobb esetben is csak egyik sarkával érinti ezt a területet, hacsak a Stefénia-út mentén minden kertes telket meg nem szerzünk, a házakat le nem bontjuk s így a ligetet e területig meg nem hosszabbítjuk. A pályákra a Keleti pályaudvar meg nem szűnő füstfellegei öntik a kormot, gázt. S ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt a területet, amelyről mintegy húsz éve költözött el a Lovaregylet, azóta is a legkülönfélébb célokra vették igénybe, még pedig egészen ötletszerűen is, terv nélkül : ide telepítették az auto­buszgarázst, itt van a régi Millenáris sportpálya, itt éktelenkedik a formá­jában otromba kerékpárversenypálya, itt épült meg a háború alatt a fedett Sportcsarnok, amely mint tudjuk, a Nagy Sportcsarnoknak csak előfutára. Hogyan férne el mindezek között egy teljes Nemzeti Stadion, főküzdőteré­vel, mellékpályáival és nyitott-fedett uszodájával, s azzal a közlekedési tér­szükséglettel, amelynek fontosságára nem lehet elégszer reámutatni. A köz­lekedési viszonyok gyalogosok és gép­kocsik szempontjából csak részben ideálisak, t. i. azok számára, akik a Stefánia-út felől érkeznek, vagy akik arra kerülnek. Azonban a Rákóczi­út—Kerepesi-út vagy Thökölyi-út felőli megközelítés a lehető legrosz­szabb, mivel nemcsak hogy a Rákóczi­út régen túlterhelt útvonala, hanem a Thököly-út sem volt soha elégséges méretű a legkisebb mértékben fel­fokozott forgalom felvételére. Vannak bizonyára, akik emlékeznek, hogy már 1914-ben a lovasfogatok idejében a Lovaregyleti versenynapokon minő torlódások jelentkeztek, vagy milyen tömegzsúfolódással jártak a millenáris versenypályán rendezett régi »Nemzeti tornaversenyek« . . . (Ezzel a területtel kapcsolatban most többször hallottunk arról az újabb tervről, hogy itt kellene felépí­teni a »Népstadion«-t. A fogalom szá­momra nem egészen érthető. Régeb­ben talán fennállott, vagy egyesek számára fennállott a nép és nemzet­különbsége — de ma? Akkoriban a »nép« szócskának jelzőként alkalma­zása leértékelő volt: Nemzeti szín­házzal szemben állott a Népszínház és a Népszínkör, valamikor az elő­kelőbb Városligetet a Népliget követto és a drága fürdők ellentétjei voltak a Népfürdők . . . Vájjon így értendő — a Nemzeti Stadion és a »Népstadion« különbsége? Mi lenne a rendeltetése a »Népstadionnak« : olcsóbb népi szó­rakozások színterévé válni ? Nem elég. hogy a Sportcsarnok, amelyet a komoly értelemben vett sport úgy­látszik nem tud betölteni és kihasz­nálni, a leghitványabb izgalmakat, az útszéli szenvedélyeket felkeltő mutat­ványok keretévé vált? Vájjon közelé­ben valami ilyesmit akarnak létesíteni szabadtéren, sok tízezres tömegek számára? . . .) Két hasábnyi kritikai megjegyzé­seim után ennél is rövidebben kívá­nok reámutatni azokra az előnyökre, amelyekkel a Nemzeti Stadionnak az óbudai Aranyhegyen való felépítése jelenthetne. Ugyanazokat a szem­pontokat alkalmazom itt is. 1. Sportszempontból az aranyhegyi terület tágasságával, a környezet érin­tetlenségében azért különösen ked­vező, mert ott egy, az egész testedzést összefogni hivatott sporttelepnek nem­csak minden szükséglete kielégíthető, hanem ez egyedülálló szabadsággal és bőséggel történhetik meg. Ezenfelül pedig az összes sportágak otthonra találhatnak : a mintegy 3 km-re fekvő Dunában az evezés, a pályák fölé ormosodó Hármashatárhegyről a vitor­lás repülősport . . . 2. Azt hiszem senki sem tagadhatja, hogy e terület táji és természeti adott­ságai kedvezőbbek, mint bármely más szóbahozott területéi. Az egész sport­telep hátterét a Pilis utolsó nyúlványai alkotják, észak felől a Kecskehegy keretezi és védi. A domboldalba beépí­tett félovális nézőtribünről káprázatos kilátás nyílik a Duna felé a Római­fürdőt beárnyékoló ligetre, amelyből e medencék számára télen is langyos víz szerezhető. A terület a főváros hatá­rának északnyugati sarkán van, oda gyárak füstjét az uralkodó szelek nem sodorhatják, — ezt nemcsak mindenki jól tudja, hanem a tudományos meg­figyelés is bebizonyította. Ugyanis a dr Scheff Dabis László végezte mérések alkalmával az Aranyhegyen 1 liter levegőben mindössze 40—70 porsze­met talált, ezzel szemben a Lágymányoson és Vizafogón 300-nál többet! A levegőből kiszűrt eleven baktériumok száma az Aranyhegyen ugyancsak egy liter levegőben mind­össze 400—700 volt, — ezzel szemben a Vizafogón 500—2000. S míg a Lágy­mányoson a beszívott levegő literével 0"28 gr kén is esett le a kísérleti tartánv­ba, az Aranyhegyen csak egynegyed­annyi a veszedelmes szénmonoxid, mint a Lágymányoson. 3. Forgalmi szempontból az Arany­hegy helyzete 1936 óta lényegesen fej­lődött. Először azért, mert felépült és a szentendrei úttal szoros sima kapcso­latba került a budai Dunaparton végighúzódó Árpád fejedelem-útja, s mert előbb-utóbb az óbudai híd befejezésére is sor fog kerülni. A Fővá­rosi Közmunkák Tanácsa főforgalmi úthálózati terve szerint a gyorsforgalmi út budai északi szárnya pedig emelt vonalvezetésben fogja keresztezni az Aranyhegy előtti területet. A vasúti szállítást ellátja délen a MÁV Nyugati pályaudvar — Esztergom-i vonala, amely a későbbi nagyvasúti vonal­vezetés során az új Központi pálya­udvarral és a Keleti pályaudvarral is kapcsolatba kerül majd. A HÉV szent­endrei vonalának a Stadion északi oldalához vezető szárnyvonala az északi ülőhelyeket szolgálhatja ki. így a Stadion területét nyugatról a Bécsi­út, keletről a Szentendrei-út forgalmi folyama határolja el, északon a HÉV, délen pedig a MÁV. Ezenfelül kellemes, rövid sétával elérhető a Rómaiparton egy hajóállomás, ahonnan kényelme­sen a Belváros közepébe juthatunk . . . Mindez a város feltételezett közepétől mindössze 2 3 km-rel távolabbra van. mint a többi javasolt hely, amelyek forgalmi adottságai legalábbis szűkö­sebbek. Ne feledjük el, hogy a forga­lomban bizonyos határok között nem a távolság, hanem a forgalmi lehetőségek számítanak! 4. Végül néhány szót az aranyhegyi megoldás költ ségeiről, költségkeretei -:Í2:Í

Next

/
Thumbnails
Contents