Budapest, 1947. (3. évfolyam)

9. szám - BÁRÁNY TAMÁS: Pécs, a béke városa

BÁRÁNY T A M Á S PÉCS, A BÉKE VÁROSA (Folyóiratunk feladatának tekinti, hogy a főváros mellett időről-időre vidéki városaink életét is ismertesse. Cikksorozatunkat Pécs A tftncoia dervisek türbéje a minare

ttel. bemutatásával kezdjük. Szerk.) a rí

S' Szigeti Kapu mellett Mint finoman cizellált ékkő valamely szépasszony keblén, úgy simul a város az övező hegyek szelid halmaihoz. Ez a kép fogadja az érkezőt, s ez a hasonlat kapja meg először. Néhány séta a városban azután igazolja az első benyomás ihletettségét. Valóban pazar ékszer ez a város. Hegyrefutó, szűk utcáinak olaszos játékossága, barokk utcasorai, empire palotái, a lakások biedermeier bája óhatatlanul letűnt századok hangulatát idézik. Jó megpihenni ebben a valóban békés városban, ahol az elmúlt esztendők szörnyűségei a lelkekben hagytak talán csak nyomot, s nem a házakban, utcasorokban. Egyetlen városunk, amit — a sors különös kegye folytán — puskalövés nélkül ürítettek ki s adtak át a huszadik század vandáljai. MINDEN kő, minden sarok történelmi levegőt lehel, s megnyugtató, békés hangulatot. A város kétezer esztendős története mozgalmas emlékekkel gazdag ugyan, — de nem a harcok, háborúk emlékei ezek, inkább a békés építőmunkáé, az igyekvő polgári szorgosságé. Már a kelta (pannon) időkben település állott a mai Pécs helyén, aminek nevét (Sopianae) római közvetítésből ismerjük. A római légiók 1. századi előretörése évszázadokra latin katonai és polgári várossá tette Sopianaet, amelynek jelentős szellemi kapcsolatai voltak az északitáliai Aquileiával. A latinosító római gyarmatosítás — szokatlan módon — a város pannon nevét meghagyta, ami azt bizonyítja, hogy a város már ekkor jelentős település volt s nevének szinte hagyományos jelentőséget tulajdonítottak. A római kolonizáció az őslakos pannonokat az idők folyamán ellatinosította, s magába olvasztotta. Ekkor szerzi meg a város jellemző embertani heterogénitását, amely hosszú századokra sajátjává válik. Sopianae békés polgári város ezekben az időkben, a keleti harcterekről, a limesekről hozott foglyok szűrője és olvasztókohója. Rövid idő alatt nagy jelentőségűvé emelkedik, az alsó-pannon tartomány székhelyévé lesz, s kedvelt városává válik a polgári és katonai nyugdíjasoknak. Ezt a sajátoságát is megtartotta hosszú évszázadokon keresztül. A hanyatló római birodalom széthullásával (4. század) az addigi igen erős Mithra-kultuszt a kereszténység váltja fel. mindjárt a legelső időkben heretikus megnyilatkozási formájával, az ariánizmussal karöltve. A Pannóniába lassan beszivárgó germánság terjeszti és erősíti az ariánus vallást ; s a sopianaei püspökség hosszú időkig tartó vallási villongások színterévé válik. A második világháború — említettük — megkímélte a várost, s érdekes : ennek a rombolástól való menekedésnek is szinte történeti hagyományai vannak. A húnok — ellentétben a felégetett rajnai tartományok meghódításával -— Pannóniát szerződéses alapon, békésen szállották meg. A hún birodalom bomlása után, a korai középkor századaiban sok nép fordul meg a város falain belül. Keleti gótok, nyugati gótok, gepidák, longobárdok hullámzanak Pannóniában, majd a longobárdok Itáliába való vonulása után — ismét csak békésen — az avarok teszik rá kezüket a gazdátlanná vált tartományra. Az avarok erejének hanyatlása után Nagy Károly frankjai szállják meg, majd a Karolingok uralkodásának végefelé betelepülő szláv népek teszik színessé a tartomány s a város — ekkor már Quinqueecclesiae. Öttemplom — embertani képét. 31 I