Budapest, 1947. (3. évfolyam)

8. szám - TAMÁSI ÁRON: Különös almafa (Elbeszélés)

A »Zöld ág« című regény bevezető része, melyet a szerző a Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló gyaná it olvasott fel. -K-önnveii lehet, hogy már szivárvány ereszkedett a fülére annak, aki idáig hallgatta ezt a történetet. Pedig én nem festettem ámító színre a valót, hanem az első szótól az utolsó szóig mind igaz, amit Lengődiről s egyáltalában eddig mondtam. Ugy gondolom, azt helyesen is tettem, hogy mind igazat és valót beszéltem, mert az ember ne a gazdagokkal és az uralkodókkal legyen barátságban, hanem egyedül az igazsággal. Ugy igaz tehát, hogy az a hely, ahol Ábra Gergely, akarom mondani Lengődi Gergely született, olyan andalító szép volt, hogy annál szebbet még álmodni sein tudna senki. Gyermeksége éveit s a legénysége idejét is ott töltötte, azon az andalító szép helyen, melynek a természeti öltözete s a betöltő lelke is emlékezetesen szép volt. S a jószerencse még azt is megadta Lengődinek, hogy egy ilyen szép helyen egy szép leányt szerethetett ; ámbár ha egy sivár nőt sodort volna szívéhez a sors szele, ezen a csábos helyen bizonyára azt is a legszebben szerette volna. Nem csoda hát, hogy a kedveskedő föld. a nap és a hold ilyen igézete mellett azt hitte szegény Ábra . . . Ábra a csodába! . . . Vagyis azt hitte szegény Lengődi Gergely, hogy immár örök lesz a fény. Rosszul hitte azonban, mert az árnyék reá is leselkedett, mint ahogy szokott nein lengődi emberekre is. Sőt nemsokára, akár egy nagy szomorú kalap alá, Lengődi Gergely is vigy került a zengő fény után a nagy és nyomasztó árnyék alá. S akkor lassankint, de elég hamar, úgy elhervadott ez a szegény lengődi legénv a búsulásban, hogy már önmagát is idegennek tartotta, akivel nem akart közelebbi ismeretségben lenni. Ilyen s ehhez hasonló dolgok történtek Lengődi Gergellyel, míglen egy nagy fordulattal megállapodott az élete. Ettől kezdve aztán csendesen multak a napjai, mint ahogy hull és esik egymásután a sok hópehely, nesztelenül és fehéren. Most már kicsi házatáján csendesen élt ebben az l lüméres nevű faluban, ahol az emberek megbecsülték ahogy őt, ő is megbecsülte jóra-285 TAMÁSI ÁRON К Ü LC) N ö S A L M A FA Szűri vi Isi ván rajzaival