Budapest, 1947. (3. évfolyam)

7. szám - L. S.: Száz könyv egy sátorban

SZAZ KÖNYV EQY SÁTORBAN A könyvnapok ünnepi hangulatában írom : soha ilyen gazdag parádéja a magyar könyvnek, mint ebben az esztendőben ! Kinézek az ablakomon : az utca túlsó felén, a sebesülésből felgyógyult bérpalota mellett a bombatépett épület, ami még Memento, de ha leszáll az este, dekorációnak tűnik szaggatott silhuettjével és sértetlenül maradt nyílegyenes kéményével; körülötte az új élet zene-bonája, aminek hétköznapiságát most egy sátor tarkítja. A sátorban könyv, százféle könyv, a sátor körül írók, olvasók, vagy legalább is olvasni-akarók, így van ez városszerte. Ebéd utáni szórakozásom : a kikönyökölés az ablakon és belebámészkodás az utcába, a könyvnapok alatt színesebb, élvezetesebb. Feleségemmel számoljuk, hányan járulnak a sátor elé. Közben a telefonhoz hívnak és figyelmeztetem : » Vigyázz jól a vásárlókra.'« Mert házi-statisztikát készítünk az ablakunkból, a rendelkezésünkre álló sátor adatai alapján. Mikor visszajövök, ezt mondja : »Kettő vett.'« Ezzel a kettővel kilencre szaporodott a vevők száma egy órán belül, igaz, ez nem túlságosan forgalmas óra, az ebédutáni. »Jó a könyvnap .'« — mondjuk boldog örömmel. .. »JÓ A KÖNYVNAP /« — ezt újságolhatom a termés minőségi meghatározásában is, ami már nem a statisztikusokfeladata, bár sajnálatosan csak azokról a művekről szólhatok, amiket kiadók, barátok a BUDAPEST szerkesztőségének megküldöttek. A »Szikra« könyveivel kell kezdenem, ahonnan teljes kollekció áll rendelkezésemre. A könyvnap kiadói jegyzékét böngészve — úgy érzem — akkor is ezzel kezdeném, ha más kiadók is betekintést engedtek volna könyveikbe. Mert a »Szikra« könyvnapi könyvei — először, mint csoportról szögezzük le — határozottan jelzik az utat, sőt annak az útnak jelentős állomását, melyen az új magyar könyvkiadásnak haladnia kell, hogy soha többé ne beszélhessünk a könyvkiadás és az irodalom válság'sói. A »Szikra« könyvnapi kiadványai szinte felelnek a kérdésre, amit Lukács György »Irodalom és demokráciád-ja vet fel, őszintén és világosan, hozzászólást, egészséges vitát várva : milyen irodalmat, milyen szellemi életet hoz létre, illetve hozott létre az a társadalmi változás, ami a felszabadulás óta történt s ami most is forr körülöttünk. Okos, fölényesen szerény Lukács György előszava és kilenc tanulmánya a kötetben. Nem irodalmi tanácsadás, nem stíluskövetelés — ahogy azt maga vallja be —, nem erről van szó, hanem arról, hogy a társadalmi életben az emberi magatartás megváltozóban van, »Miután annak objektív gyökere lényegében megváltó zott.« Mi tehát az író és irodalom feladata, anélkül, hogy annak feladat-jellege lenne ? Erre felel Lukács György kötete, amit a legszívesebben odamellékelnék minden könyvnapi mű mellé, író és olvasó számára egyaránt. RÁKOSI MATY AS »A magyar demokráciáért« kötete több, mint a jelen történetíróinak kútforrása, maga a történelem! Annak a hőskornak a története, ami 1945 februárjában kezdődött az újjáépítésért elindított küzdelemmel, majd a választásokkal és a reakció elleni harccal folytatódott, hogy a jó pénz, a stabilizáció, a forint megteremtésével lerakja alapjait a további munkának, a rendnek, a békének és a nyugalomnak, akkor is, ha ezt a törekvést összeesküvések zavarják. Egyenes folytatása a kötet Rákosi Mátyás »A magyar jövőért« című könyvének, ami háború alatti cikkeit és beszédeit gyűjtötte össze. Az új Rákosi-kötet — ismételjük — 1945 februárjáig viszi vissza a kortárs-olvasót, úgy, hogy előreviszi és 1947 májusáig, tehát csaknem napjainkig vezeti el. Az események frissen, elevenen élnek bennünk, s a kötet mégsem események, irányvonalak, tervek, bátorítások regisztrálása, hanem olyan perspektívák kicsúcsosodása, ahová a magyar demokrácia — vissza nem rettenve a nehézségektől — el fog jutni. Amit 1945 február és 1947 május között Rákosi Mátyás tollal leírt, vagy szóval elmondott, akkor is több volt politikai megnyilatkozásánál, külön-külön is egyénibb, sajátosabb kifejezése volt vezércikknek, vagy szónoki beszédnek. így kötetbe fogva, összefogva, méginkább kidomborodik történelmi jelentősége és szinte már sejteti a folytatást, a harmadik könyvet, mely a továbbjutás, az előrehaladás síkján mozogva, új életünk folytonos fejlődéséről ad számot az igazi demokráciáig. Az irodalomtörténet polcára helyezzük (nem az emlékiratok közé !) B öl ö n i György, Párisban, 13 évvel ezelőtt megjelent »Az igazi Ady« című kötetét, amit most felfrissítve, itt-ott új dokumentumokkal kiegészítve ölelhetünk magunkhoz. így még teljesebb, még tökéletesebb a portré, amit Bölöni, a kortárs, akihez a költő »hű és barát volt mindig«, művészi kézzel festett meg. Csupa személyes élmény, közvetlen benyomás. Ez a portré nem j'otográfia után készült : Ady modellt ült hozzá és vele együtt mindazok, akik farsangos életének főszereplői voltak. Barátok és kortársak Ady-portréit ismerjük, de úgy érezzük, Bölöni György az, aki legközelebb hozza hozzánk a költőt, főleg forradalmiságaban, ami legigazibb jelentősége. Ehhez a szinte tökéleteshez az kellett, hogy Bölöni maga is egy legyen vele -hitben és lélekben. Csak így születhetett meg »Az igazi 261