Budapest, 1947. (3. évfolyam)

7. szám - BÁNRÉVY GYÖRGY: Buda és Pest Lánchid- pöre

létre a szerződés a József nádor vezetése alatt álló országos küldöttség és a báró Sina György-féle vállalkozó részvénytársaság között. A szerződés második pontja kimondja, hogy mivel a »vámszedés kirekesztőleg a részvényes társaságot fogja illetni, ugyanazért köteleztetik a vállalkozó Buda és Pest városainak innét származó jövedelem csorbulását a törvénycikk 6. szakasza értelmében illő kárpótlással kiegyenlíteni.« A törvény 10. §-ának intézkedéseit a szerződés 5. pontja tartalmazza, szinte azonos fogalmazásban. Ezt a szerződést az 1840. évi XXXIX. te. jóváhagyta és teljes erejűnek nyilvánította. Akárpótlás tekintetében a törvény mindenekelőtt barátságos egyezkedést javasolt, ez azonban eleinte nem sikerült és mind Buda, mind Pest per útján volt kénytelen keresni igazát a Lánehíd-társasággal szemben. Pest már 1841-ben megindította a pert, mely az illetékes törvénykezési fórumok időközben bekövetkezett többrendbeli változása miatt csak 1860-ban nyert befejezést, amikor is a pesti országos törvényszék a városnak a vámjogért évi 11.077 forint 67 krajcárt ítélt meg. Kártérítési perén kívül Pest városának a pesti hídfő és feljárás kialakítása miatt is vitája támadt az állandó híd építési igazgatóságával. A híd építése lassan már befejezéséhez közeledett, amikor a vállalkozó társaság a szárnyfalakkal körülveendő feljárást olyan hosszú vonalon és tágan szándékozott kiképezni, hogy annak következtében a város veszélyeztetve látta az akadálytalan közlekedést és a környező terek használhatóságát, de nem kevésbé sérelmezte azt is, hogy a munkálatokhoz a város saját területén előzetes bejelentés nélkül már hozzá is fogtak. A városi tanács 1847 november elején a városkapitányt utasította, hogy a város érdekeibe vágó területfoglalást akadályozza meg ; majd a saját kebeléből és a választott polgárok testülete által delegált tagokból alakult vegyes bizottságot küldött ki a helyzet tüzetes megvizsgálására. Rendkívül tanulságos ennek a bizottságnak 1848 február 4-én kelt jelentése a városi tanácshoz. A forradalom küszöbén állunk. A dolgozó polgáraik érdekeit védő városvezetők leplezetlen nyíltsággal jelentik ki, hogy »ezen aristokratiai országunkban még a leghatározottabb törvények is, hatalmasak irányában tsak puszta irott malaszt«. Majd ugyanolyan keményen és egyenesen mondják ki, hogy Buda és Pest testvérvárosok az itt működő országos hídépítési választmány szállásbérét mz eddigi, egyedül túlnyomó s mindent elnyelő aristokratiai elemmel biró országokban megmagyarázható szokás nyomán voltak kéntelenek. . . saját pénztáraikból fedezni«. Jegyezzük fel a jelentést aláírók nevét : Szekrényesy Endre városkapitány, Rottenbiller Lipót alpolgármester, Staffenberger István szónok, Appel József külső tanácsnok, Sartory J. György választó polgár, Borsody Endre vál. polgár, Valero Antal választott polgár, Lyka Anasztáz I). választott polgár, Dr Schiller Károly választott polgár. Buda és a hídépítő társaság 1848-ban egyezkedés felé tesz lépéseket, majd választott bíróságról is szó esik. azonban dűlőre itt sem jutnak, és Buda főváros is megindítja 1857-ben a perét, mely 1860-ban ítélet előtt áll. 1863 elején azonban a Lánchíd-társulat, minthogy Pest perében a Tábla elrendelte a megegyezés megkísérlését bíróság közbejöttével, új egyezkedést kezdeményezett és ez végre sikerrel is járt. 1863 szeptember 30-án kötötte meg Buda a Lánchídtársulattal az egyességet, melynek értelmében 200.000 forint kártalanítási tőkét nyer, de annak 1849 november 20-tól (a Lánchíd megnyitásától) 1862 november 20-ig, tehát 13 évre terjedő 6%-os kamataiba betudják azokat az összegeket, amelyekkel a város a társulatnak háztelkek vételára fejében stb. tartozik. A kármentesítési évjáradék 12.000 forint, a kártalanítási tőkét magát a szerződés érvényének utolsó évében kell fizetni. Ezen egyesség folytán a per természetesen megszűnt, illetőleg 1863 november 23-án peregyességgel végződött. Pesttel szemben 1864 február 15-én jött létre a peregyesség azonos feltételekkel. Ettől kezdve mindkét város megkapta a maga 12.000 forint évi kárpótlását a Lánchid-társulattól, majd amikor az állam az 1870: XXX. tc.-kel a Lánchidat megváltotta, az államkincstártól. Az állam a szabadalmi idő lejárása után a hídjog végleges váltsága címén természetesen a kétszer 200.000 forint megfizetésére vonatkozó kötelezettséget is átvállalta. A főváros egyesítése után a két egyenlő részösszeg összeolvad. Budapest főváros első költségelőirányzataiban ez a tétel a következő címen szerepel : a m. kir. állami Lánczhíd pénztárától a hajóhíd javadalomnak Pest és Buda városától 200.000 forintjával, összesen tehát 400.000 forinttal megváltott kártalanítás 6%kamatai 24.000 forint. Ez a helyzet tart 1885-ig, amikor elkövetkezik a Lánczhíd -átmeneti díj (átjárásért fizetendő hídpénz) leszállítása. Az 1885 március 4.-i közgyűlés tárgyalja a pénzügyigazdasági bizottmány és tanács előterjesztését a dunai hídvám ügyében beadott indítvány tárgyában Az 5. pont : »azon előnyök tekintetbevételével, melyeket az új tarifa a fővárosra kétségkívül gyakorolni fog, a közgyűlés elhatározza, hogy az új vámtarifa életbeléptetésének, valamint a főváros összes kívánatainak a magas kormány részéről történt elfogadása esetére lemond a főváros az új tarifa ténnyé váltának napjától az őt peregyesség alapján illető azon 24.000 forintról, melyet a kincstár a Lánczhíd-társulatnak engedett szabadalmi idő lejártáig köteles a fővárosnak évenként fizetni, azon 400.000 forint tőke 6%-os kamata fejében, mely a fővárosnak a Lánczhíd megváltási árából az említett időpont beálltával lészen a Lánczhíd-társulat jogutódja, a kincstár részéről fizetendő, önként értetvén,hogy a fővárosnak ezen tőke-összegre való igénye teljességében fenntartatik.« "•"^bben a határozatban gyökerezik •H . az 1885 : XXI. tc., a budapesti ' Lánczhíd megváltásáról szóló 1870 : XXX. tc. módosításáról. A 2. § szerint : »Budapest főváros közönségének előzetes beleegyezése folytán 1885. évi július 1-től fogva hatályon kívül helyeztetik az 1870: XXX. tc.-kel jóváhagyott szerződés 2. c) pontjának azon része, mely szerint a kincstár Budapest fővárosnak a szabadalmi idő egész tartama alatt évenként 24.000 forintot tartozik fizetni. Köteles leend ellenben az államkincstár, mihelyt a budapesti állami hidak és a Lánczhíd megváltott szabadalmából folyó összes tiszta jövedelem 650.000 forintot meghalad, a többletet egy negyedik híd építési költségeinek fedezésére szolgálandó tőke alapítására fordítani, mely tőke a híd építése céljából netalán felveendő kölcsön törlesztésére is igénybe fog vétethetni.« * Kiegészítéskép és befejezésül meg kell említeni, hogy Pest városának a hídépítéssel kapcsolatos lejtszínbehozási munkáknál volt valóságos kiadása. 1848 októberében a pesti híd-feljárónál feltöltés vált szükségessé. A megépítést a Lánchíd-társulat vállalta magára, oly módon, hogy a város a költségeket — összesen 8487 forintot — három év alatt kamatmentes három részletben térítse meg. Ez az 1849., 1850. és 1851. években meg is történt. 234