Budapest, 1947. (3. évfolyam)

7. szám - BÁNRÉVY GYÖRGY: Buda és Pest Lánchid- pöre

BÁNRÉVY GYÖRGY BUDA ÉS PEST LÁNCHÍD-PÖRE »zok a kiváltságlevelek, amelyek-J^k nek erejénél fogva I. Lipót a töröktől visszafoglalt Budát és Pestet, mint szabad királyi városokat régi kiváltságos jogaikba 1703-ban visszahelyezte, egyforma szövegezéssel biztosították mindkét város számára a Dunán való átkelés (trajectus Danubialis) j'ogát, illetőleg az átkelés után szedhető vámból származó jövedelmet (jus nauli). Ez a jogosítvány a városok bevételének növelésére, tehát fennállásuk anyagi alapjának erősítésére szánt haszonvétel volt, melyhez a városok a területüket a Dunán át egybekapcsoló hajóhíd fenntartása révén jutottak. A hajóhíd vámj ö vedelmét azonban egyik város sem maga hajtotta be, hanem közösen bérbeadta vállalkozó hídvámbérlőknek. Az 1840-es évek közepén ez a jövedelem a két városnak egyenként átlagban és kereken évi 20.000 forintot jelentett ; a hajóhíd tehát évente 40.000 forint hasznot hajtott. (Összehasonlítás kedvéért megjegyezzük, hogy ugyanabban az időben Buda főváros polgármesterének évi fizetése 600 forint volt.) Természetesen a két városnak még összefogott anyagi erejéből sem tellett volna saját állandó híd felépítésére, amit Széchenyi előmunkálatai alapján a törvényhozás végeredményben tőkés részvénytársaságra bízott. Minthogy az elkészülendő hídon a vámjövedelem az építtető részvénytársaságot fogja illetni, az állandó híd ügyét előkészítő országos küldöttség 1835 elején érintkezést keresett Budával és Pesttel a híd tulajdonjogának és az adandó kártérítésnek megbeszélése céljából, eleve elismerve a városok vámszedésre vonatkozó kiváltságos jogát. A pesti tanács véleménye szószerint ez : »A budapesti híd közbirtok lévén, annak tulajdonához és jövedelmeihez Buda és Pest városa törvényesen szerzett kiváltsági joggal bír... kárpótlás fejében Pest városa részére a vámvétel egész ideje alatt évenként 12.000 pengő forint fizettessék.« Buda egyszersmindenkorra szóló 200.000 forint kárpótlásért lett volna hajlandó kiváltságos jogát átengedni. Buda városa fogalmazásában a Dunára vonatkozó — átkelési, kikötési -vámjog felében kiváltságos tulajdona a fővárosnak (másik fele ugyanis Pestet illeti). Ezek után az országos küldöttség - ahogy egykorúan nevezték : hídválasztottság - - utasította az ügyben eljáró tagjait, hogy »igyekezzenek a két várossal oly kárment -ségi tervet készíteni, mely az ország Rendeinek bemutatható lesz.« Az országgyűlés teljes mértékben elismerte a két város kiváltságos jogát és ilyen értelemben hozta meg az állandó hídra vonatkozó 1836. évi XXVI. te.-et és fogalmazta az idevágó 6. és 10. §-t. A 6. § a híd felépítéséhez szükséges kisajátításokkal kapcsolatosan »Buda és Pest városaikat törvények értelmében illető igazságos kárpótlás« felől intézkedik. A 10. § szerint viszont »azon esetre, ha a részvényes társasággal készítendő szerződósben lekötött esztendők eltelte előtt a kérdéses híd használható lenni úgy megszűnne, hogy a társaság azt többé helyreállítani nem akarná, akkor Buda és Pest városainak feléled azon jussa, hogy azon sommát, melyet kárpótlás fejében nyertenek, a részvényes társaságnak visszafizetvén, az elébbi általjárást helyreállíthassák, és a. . . vámot... szedhessék.« A Buda és Pest közt építendő álló-híd iránt közzétett Felszólításban 1836 június 10-én Széchenyi is külön kiemeli, hogy »mily biztosítékokat tartoznak adni a vállalkozók ... a két városnak. . . vámjogi sajátját illetőleg.n A törvény végrehajtásának első lépéseként 1838 szeptember 27-én jött 233 A CS. KIR. SZAB! DUNA GŐZHAJÓZÁSI TÁRSULATNAK ÉPÜLŐ RAKHELYE PESTEN.