Budapest, 1947. (3. évfolyam)

7. szám - HUSZÁR LAJOS: Moneta Budensis. (A régi budai pénzverés )

delfin jelentésének megfejtése. A kettőt együtt kell említeni, mert úgy látszik, szoros összefüggésben állanak egymással. A középkori szimbolika szerint a delfin általában a kereskedés szabadságát jelentette és ez az értelmezés érdekesen egészíti ki a körirat »libertás« kifejezését. Nyilvánvaló, liogy itt valamilyen, lehetőleg a kereskedéssel összefüggő szabadságról van szó, amelyet a budaiak Róbert Károlytól kellett, hogy nyerjenek. Vásártartási szabadalomra nem lehet gondolni, mert az már IV. Béla kora óta megvolt nekik. Lehetséges tehát, hogy Erdy János feltevése helyes, aki az árumegállító jogot sejti e kifejezés mögött. Igaz, hogy az árumegállító jogot Nagy Lajos adta a budaiaknak 1347-iki szabadalomlevelében, de könnyen elképzelhető, hogy ez az adománylevél csupán egy korábbi jog megerősítése volt. Mindenesetre az ismert lehetőségek közül ez a leg-6 Budai városi dénárok 230 valószínűbb feltevés, ha e dénár történeti vonatkozását meg akarjuk érteni. Mielőtt a további feltevések és lehetőségek ismertetésére térnénk, röviden át kell tekinteni a többi budavárosi veretet is. Ezeken az éremkép a király mellképe, K betű (= Karosul), országalma, kettőskereszt , strucc -fej és egy állatalak. (2—5. sz.) Az országalmát kivéve, mind olyan figurák ezek, melyek az uralkodó királyi veretű pénzein is előfordulnak. Különös éremkép az 5. sz. dénáron látható állatalak, mely némelyek szerint kos, mások szerint medve vagy farkas, legvalószínűbbnek még az utóbbi feltevés látszik. Az ilyen és ehhez hasonló állatalakok előfordulása az egykorú magyar pénzeken a bécsi dénárok hatására vezethető vissza. A bécsi dénárok már az utolsó Árpádok idején óriási tömegben árasztották el Magyarországot és itt olyan népszerűségre tettek szert, hogy még Róbert Károly is kénytelen volt pénzeinek egy részét ezek mintájára veretni. Minthogy pedig a bécsi dénárok állandó éremképe volt a legkülönbözőbb tényleg létező vagy csupán képzelet szülte állatalakok ábrázolása, ezek az állatfigurák valami képen utat találtak a magyar pénzekre, tehát a mi budai denárainkra is. AZ EDDIG FELSOROLT dénárok köriratában minden alkalommal ott szerepel Buda város neve, tehát ezek idetartozása vitathatatlan. Ezeken kívül Róbert Károlynak még két denáráról (6—7. sz.) lehet feltételezni, hogy szintén a budavárosi veretek sorába tartozik, bár köriratuk erről nem tesz említést. Az ok, ami erre feljogosít, a hátlapi várkaput ábrázoló éremkép, ami feltehetőleg a budai címerrel azonos. Közülük az egyik önmagában véve is érdekes veret az előlapi ábrázolás következtében, melyen a király áldólag tárja ki kezét a királyné karján levő csecsemő felé. Nyilvánvaló ezek szerint, hogy az érem az első királyfiak valamelyikének születése emlékét őrzi 1321 — 26. évekből, tehát bizonyos emlékpénz jellege is van. Jóval kevesebb a Nagy Lajos korából ismert Buda városi veretű dénár. Mindössze négy fajról tudunk (8—10.). Ezek éremképe mellkép, L. betű (= Ludovicus), korona, kétféle címerpajzs, térdelő salernói angyal és szarvas. A szarvas figuráját kivéve, mely itt is a bécsi dénárok hatását igazolja, valamennyi többi éremkép szintén előfordul az uralkodó királyi veretű pénzein. A két pajzs közül a négyszögű ú. n. »ruta«-pajzs lehet a korábbi, míg a csúcsosvégű olaszos ízlésű pajzs a későbbi típus. Együttesen nézve ezeket az éremképeket, azt a megfigyelést tehetjük, hogy ezek jórésze egyúttal a királyi veretű dénárokon is előfordul. Tehát a királyi és városi dénárok veretése között bizonyos párhuzamosság állapítható meg. Ez a párhuzamos verés indokolja a legnyomósabban azt, hogy ezek a pénzek Buda város autonóm veretei voltak, tie legalább is valamilyen különös alkalomból, különös engedély alapján készültek. Gárdonyi Albert ugyan kétségbe vonta ezek önálló jellegét és szerinte a polgárok a kamaraispán számára verték e pénzeket, mint a többi kamarában. A különös körirat csak azt fejezné ki. hogy Buda kereskedelmi központ volt, tehát érdekében állott jó pénzt verni, mely mintául szolgált a többi verde számára. ISMERVE AZONBAN a középkori pénzverés jellegzetes sajátosságait, mikor is minden éremkép, vagy felirat a legtöbbször különös jelentőséggel bír és így a pénzek történeti forrásértéke sokkal nagyobb, mint a későbbi időkben, nem tehetjük magunkévá ezt a felfogást. A hangsúlyozott »budai« körirat és a budai címer alkalmazása feltétlenül többet jelent, mint egyszerűen a vezető pénzverde mintaképül szolgáló veretett. Erre a célra elégséges lett volna a pénzverőjegy egyszerű alkalmazása, ami a két uralkodó többi budai veretű királyi pénzein és a későbbi királyok budai veretein úgy is történt. Nyilvánvalóan valamilyen különös kiváltság vagy j og emlékét őrzik ezek a veretek, a kérdés csak az ; milyen jogét? Az árumegállító jogra már utaltunk. Lehetséges az is, hogy a városi kiváltságoknak megerősítésével állanak ezek összefüggésben, hiszen külföldön ezidőben a városi autonómiák mindenütt pénzverési joggal rendelkeztek. Van olyan vélemény is, hogy ezekkel a pénzekkel a budaiak esetleg vásárivám mentesen adhattak és vehettek. Mindezek természetesen csak találgatások és sajnos, a szegényes okleveles források mellett egyelőre nem is lehet a veretés okára nézve hiteles indokolt magyarázatot adni. Három bizonyosságunk azonban van : a körirat, a címerkép és a delfin ábrája, ezek annyit kétségtelenül igazolnak, hogy városi veretről van szó, bizonyos kiváltsággal kapcsolatban, aminek köze kell hogy legyen a város egykorú kereskedelmi életéhez. Mindezeken felül még a szerény okleveles anyagban is többízben találkozunk az Anjoukorból »moneta Budensis« vagy »denarius Budensis« kifejezéssel és igen valószínű, hogy ezek az elnevezések éppen az ismertetett budavárosi dénárok megjelölésére szolgáltak. Bármi legyen is azonban e pénzek rejtélyének megfejtése, annyi bizonyos, hogy a középkori Buda legkülönösebb és legeredetibb történeti emlékei közé tartoznak. Buda pecsétje 1329-ből