Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - SZŰCS LÁSZLÓ ISTVÁN: Budapest filmváros

SZŰCS LAS ILO EST VAN budapest filmvaros Varga Mátyás rajzaival VAM" MATCA'5 »Az új Filmszínház óriási oszlopsorai előtt már megkezdődött a végnélküli autósor felvonulása. Az égbeszökő palota ezer lámpafénye, a színes neon-csövek remegő fénykígyói csodálatos mesepalástot borítanak a Dunára. Tízezres tömeg lesi a parton a filmpalotát. Budapest-City, a film csodavára, mint valami óriási moloch nyeli be az emberözönt. Ma van »Az örök Duna« című ötverziós nagy film díszbemutatója. A remek alkotás magyar, román, szlovák, jugoszláv és bulgár változatokban készült. (De márfolynak a tárgyalások a német, olasz és lengyel verziók forgatásáról is.) Az öt nép lobogója ott leng a Budapest-City tetején. Benn a roppant nézőtéren négyezer ember várja a köztársasági elnököt. A követségek címeres páholyai mind tele vannak. Itt látjuk a minisztereket, a parlamenti vezéreket, a magyar művészeti élet kitűnőségeit. Most harsonaszó hirdeti az elnök érkezését. Azután megkezdődik a nagybemutató.« Föntebbi sorok 1960-ban jelentek meg egy magyar mozi-ujságban. Beszámoló egy többverziós magyar film díszbemutatójáról. A film a Magyar-Balkán Filmvállalat produkciójában, a szentendrei Danubia filmgyárban készült. Tudniillik Szentendrén hatalmas új filmgyár épült, nemzetközi tőkével. Közel s távol nem volt alkalmasabb hely a nagy magyar filmgyár létesítésére. A budapesti régi filmműtermek persze tovább is dolgoznak, csak az adottságaiknak megfelelő körülmények között. De az új plasztikus, színes »széles« film gyártására nyugati mintára természetesen nálunk is fel kellett állítani a megfelelő új filmgyárat. A szentendrei Danubiáról ma senki sem gondolná, hogy épületei azelőtt csaknem mind a hajdani militarista Magyarország egyik legnagyobb kaszárnyáját alkották. Agyár 1956 óta, rövid négy gyártási év alatt százhúsz magyar és idegennyelvű filmet készített el. A gyártás maga ezer és ezer embernek ad kenyeret. Innen indul ki a hatalmas új műút, amely Szentendrét nyílegyenes vonalban köti össze a fővárossal s a Budapest-City babiloni méretű épületkolosszusa előtt ér véget. Itt, az tit fejénél áll a »filmtorony« egy hatalmas obeliszk, a tetején — mint a világítótornyokon — óriási forgó fej, egy szimbolikus filmfelvevőgép, melynek két lencse-ablakából két hatalmas reflektorfényű sugár löveli szét fénykévéjét a világba. A filmtorony mintha azt hirdetné, amit mottóként belevéstek az obeliszk aljába : »A film a világ szeme! Téged néz, téged lát, ember! Én mindenütt fotografállak ember. Vigyázz!« A Budapest-City valóban bámulni való építmény. Alig emlékeztet az amerikai felhőkarcolókra, egészen új, eredeti és magyar. Építője lélekben beleillesztette az új magyar metropolis egységes képébe. A költők már verset is írtak a »Filmtoronyhoz«. Az első vers ez, melyet magyar poéta új magyar épülethez intézett. Igen, mire a filmtorony elkészült, már a zengő, színes, plasztikus filmnek is megszülettek a maga poétái, akik megihlették a szó hagyományosabb művészetének eddig büszkén elforduló, filmellenes költőit, íróit. Örömmel jelenthetjük, hogy a filmnek immáron új magyar művészei születtek. Munkáért, becsületért, rangért nem kell senkinek sem kivándorolnia. Van itthon is élet és alkotási lehetőség. Érdemes dolgozni a filmért, mert munkásai teljesítményük arányában részesülnek is az új művészet jelentős jövedelméből. A Budapest-C'ity épületében már nem az üzletember a legfontosabb személyiség, hanem az alkotóművész. A filmpalotában összpontosul a magyar filmvilág egész vérkeringése. Kívül, a földszinten utazási irodák, koncert jegy és színházjegyirodák. Benn a ciklopsi méretű csarnok közepén a palota miniatűrje látható, de a belseje át- meg átvilágítva, hogy a néző tájékozódjék, mit hol keressen. A földszint legnagyobb részét a filmpalota mozgószínháza alkotja. Ez az első »igazi« pesti mozi, ahová elmenni már nem csak szórakozás, időtöltés, élmény de — társadalmi aktus is. A nézőtér a maga pompásan elrendezett üléseivel, automatikus fűtésével és hűtőberendezésével, színpadával, orgonájá -val talán csak nálunk új és szokatlan, de ami a nézőtéren túl várja a közönséget, az európai viszonylatban is új és meglepő. Remek társalgók, dohányzók, biiffék, pálmaház, promenádok. úgyhogy a közönség többszörösen is megtalálja a helyét. A film félórás szünete: Budapest társadalmi életének egy részlete. Valóban, ide érdemes eljönni, itt érdemes találkát adni! Régi filmszínházaink szűk előcsarnokaikkal, lehetetlen zsúfoltságot terem-219