Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - SZŰCS LÁSZLÓ ISTVÁN: Budapest filmváros

tettek. Most ennek vége! A Budapest -City példát mutat s ezt a többi filmszínház és színház is kényszerül majd utánozni! De a filmpalota hatalmas moziján kívül még három másik, kisebb méretű fiiszínház is van itt. Az egyik az állandó Hiradó-Mozi; a másik az úgynevezett Kamara-Mozi, amelyben a külföldi és hazai filmgyártás úttörői, különleges, nem a nagyobb nyilvánosságnak szánt mesterműveit tartják állandóan műsoron és végül a harmadik a Film-Studió, melyben a filmművészet amatöreinek, a kezdő, próbálkozó új filmeseknek módjukban van bemutatni alkotásaikat. Itt föllebbezhetnek a közönség ítéletéhez. Itt van aztán még a palota kis Kamaraszínháza, a filmszínész-gárda bemutató színháza. Van intim hatású zeneterem, ahol különösen a nemes kamarazene szólal meg gyakran. Fontos ez, hiszen Budapestnek eddig nem volt egyetlen használható jó kamarazeneterme sem! — Van állandó divatbemutató is, ahol főleg a külföldi vendégek fordulnak meg sűrűn. De nem csak a divat talál itt kiállítóhelyiséget, hanem a festészet, szobrászat, iparművészet is. Állandó tárlatokat igenis itt kell, épp itt érdemes létesíteni, ahol annyi ember megfordul, ahová nem kell »külön« elmenniök a pestieknek. Ezek a kiállítóhelyiségek soha nem ismert forgalmat bonyolítanak le. Hiszen a Budapest-City megteremtett egy új művészetpártoló réteget, amely szinte kötelességének tartja az itteni tárlatok megtekintését. A mozik, koncerttermek és különböző, nagyobb közönséget befogadó helyiségekhez sok adminisztráció kell, ezek irodáit az alagsorban és a félemeleteken helyezték el. A negyedik emelet magasságáig ugyanis a fentebbi nagy termek beépítése szabja meg az egész architektúrát . Az ötödik emeletet az Országos Állami Filmkölcsönző hivatalai, vetítői foglalják el. Azután sorban következnek — emeletek szerint — a különféle filmhivatalok. Itt van a Filmkönyvtér és a Filmmúzeum nem tűzveszélyes része is. Egy emelet az újonnan alakult Közép-és Keleteurópai Filmklub helyiségeié. A torony három emelete a Cinema-Hotel remek kiállítású szállodájáé. A tetőrész két emeletén tennisz- és tornatermek, a legutolsó emeleten vendéglő, a tetőterraszon pedig kávéház található. Aki egyszer járt a Budapest-Cityben, soha el nem felejti s ha teheti újra, meg újra mindig visszatér. És ha nem kap már helyet a Cinema-Hotelben, lemegy a liften az alagsorba, beszáll a földalattiba, mely egy óv óta már a Duna alatti alagúton át röpíti Budára. Az épülő Budára. Ahol már kész a Tabáni Nagyszálló. Ez ugyan nem szolgál anyagi látnivalóval, de csodás a fürdője, parkja! És a csendes szobából jólesik átnézni a fényárban úszó pesti oldal álompalotáira, a Budapest-Cityre . . . . . . De nem folytatom tovább. Hiszen mindez csak álom. Délibáb ősöm kézenfogott és megsétáltatott a holnap ködvárosában. Hanem az álom nem akar eloszlani, itt kísért körülöttem. Itt ködlik, itt gomolyog bennünk, akik szeretnénk gondviselői lenni a magyar filmművészet nagy ügyének. Budapest-City, Budapest filmváros nem álom. Aki felsorakoztatja maga előtt az alakuló új világ lehetőségeit, vizsgálja szerepünket, az meg kell érezze a magyar film jövőjének példátlan anyagi lehetőségeit. Csak az anyagit említem, mert építeni egyelőre csak anyaggal és anyagiakkal tudunk. Igen, meg lehet és meg kell teremteni Budapest-filmvárost. Minden lehetőségünk megvan reá. Azaz, hogy nem egészen. Egy valami hiányzik. Az ember. Ember kell, aki mer álmodni és megvalósítja azt, amit álmodott. Ezeket a sorokat álmodó ember írta akkor, amikor azt olvasta, hogy a belügyminiszterünk folyósítja a filmgyártás megindításához szükséges pénzt. Tehát a miniszter is hisz abban, hogy tette nyomán munkába kezd egy sereg szépet álmodó ember és megcsinálja azt, amiben az üzletemberek ma még nem hisznek, a magyar filmgyártást. Én tudom, hogy a holnap a filmművészeté, reális ember az, aki hajlékot épít annak, ami mindenkép eljövendő. 220