Budapest, 1947. (3. évfolyam)

1. szám - CSANÁDY GYÖRGY: Pesten. 1847 januárjában történt

ségeit, újólag felszólal a Hetilap-ban a szűkölködőknek a jelen nyomasztó körülmények közötti segedelmére' s igen célszerű módot ajánl, mikép lehetne olly kenyeret, minőt a szegény napszámosnak most 3 forintért adnak, ennek fele áráért megvenni, Ő nem akarja, hogy a kenyér a szegény embernek ajándékba, vagy alamizsnaképen, hanem pénzért adassék, de adassék neki azon az áron a mellybe kerül, melly a gabona árával arányban áll, adassék kár, de nyerészkedés nélkülis.« A Vahot Imre szerkesztésében megjelenő Pesti Divatlap nagy triumfussal jelenti nekünk január 24-én, hogy a főváros két nagy — ma úgymondanók : kaszinója — a Nemzeti Kör és a Pesti Kör egyesült »Ellenzékiek Társalgási Köre« néven. Elnök lett gr. Teleki László, alelnök Fényes Elek és Vörösmarty Mihály. A Bizottmány tagjai a Nemzeti Kör-bői: gr. Batthyány Lajos,Fábry Pál, Irinyi József, Reők István, Wargha István, a Pesti Kör-bői : Babies József, Bajkay Endre, Egressy Samu, Kossuth Lajos, Miske György, gr. Ráday Gedeon és Vahot Imre. Arról is értesülünk, hogy a mult év decemberében rendezte a főváros az első iparműkiállítást, s a rendező bizottmány elnöke Kossuth volt. Kossuth már mindenütt ott van. Talán már nem is tudja, hány körnek és bizottmánynak tagja vagy elnöke, naponta hol és hányszor kell szót emelnie a magyarság, a nép, a szegénység és az igazság érdekében. Bizony sokszor. Mert megújultak a magyarság, a nép és a szegénység sebei. A forradalom előszele fúj már a bécsi kapun át, s ama bizonyos megyei körlevelek meg nem szűnnek a szélnek segíteni. Január 13-án meghal József nádor. A 14-i Jelenkor gyászkeretben írja : »Epen lapjaink végsorai szedetésökkor terjedt el azon minden magyar kebelre mély gyásszal ható, szomorú hír, hogy országszerte szeretve tisztelt fenséges nádorunk József (Antal, János) nagy lelkét szerdán, január 13-án délelőtt 9 órakor visszaadta teremtőjének, földi életének 71-ik esztendejében, dicső nádorkodásának pedig félszázados és két hónapos, de minden szakaiban halhatatlan érdemekkel örökített pályája után.« Legközelebbi számában közli a gyászszertartás részleteit : 18-án, hétfőn a temetés, utána hat hetüs udvari gyász, mialatt a farsang összes táncvigalmai természetszerűleg elmaradnak. A Jelenkor január 21-i számában már meg is jelenik a császári rendelet : » . . .fenséges cs. kir. örökös főherczeg István-i, kedves öcsénket (az elhúnyt nádor fiát) Magyarországunkban királyi helytartónknak, addig is, míg a nádorválasztás a' legközelebb országgyűlésen következni fog, kegyelmesen kineveztük. Bécsben, boldogasszony-hó 15-ik napján az Űr 1847-dik esztendejében — Ferdinánd sk. Apponyi sk. Paziazi Mihály sk.« Hogy a kinevezett helytartóból választott nádor legyen, arról az elhúnyt nádort méltán megillető közszereteten kívül a sors különös rendelése folytán maga Kossuth gondoskodik : »A mult hétfői pesti országgyűlésen — írja az Életképek január 30-i tudósítója —- Kossuth Lajos úr a dicsőült nádor fölött olly szívreható' s az egész hallgatóságot olly mélyen megragadó, remek parentatiot tartott, hogy az a megye költségén kinyomatni, egyszersmind körlevelek által minden megye felszólítatni határoztatott, hogy István főherczeg a nagy nádornak dicső fia, közakarattal Magyarország nádorává választassák meg.« J> ( 'gy sajtópikantériája is van a nádortemetésnek. A Jelenkor követi el az alábbi ballépést: •m

»Igazítás. Kedvetlenül vettük észre tegnapi lapunkban : hogy annak főeikke 5-dik sorában Ferencz Károly cs. kir. főherczeg megemlítése után a kéziratban létezett mutató jegyek elnézése következtében »s. a. t.« áll; holott szerencsénknek tartjuk kijelenteni, miszerint Károly Ferdinánd s Leopold es. kir. főherczegek is jelen valának a nádor temetésén.« De a nagyobbik hibát ez a helyreigazítás követte el, amely ezúttal Ferencz Károly főherceget említ, visszalapozván pedig az előző szám cikkére, kaján mosolylyal látjuk, hogy abban nem a Ferenc Károly, de a Ferenc József neve szerepel, aki is két év múlva Magyarország uralkodója. A bálok tehát ezidén elmaradtak. De a közjótékonyság azért nem pihenhet. A termés rossz volt, a télrendkívül kemény. »A Duna jege '— írja január 19-i számában a Jelenkor — mult szerdán az épülő kőhíd oszlopain fölül megállapodott s a szegényebb néposztály azonnal nyakra főre rohant a természetadta hídon keresztül, hogy az átszállításért járó csekély díjt (két garas) megkímélhesse.« A híd, amiről szó van, a Lánchíd, melynek alapkövét 1842-ben tették le, s mely még c§ak két és fél év múlva készül el, Rottenbiller Leopold, Pest város alpolgármestere irányítja a szegénygondozást. »Pest városa nemes tanácsának azon határozatára — írja a Nemzeti Újság január 28-án — melly szerint a fővárosban tengődő szegénység fölsegélésére aláírás nyittassák, 5000 forint gyűlt össze ezüstben, mire nézve határoztatott ismét, hogy azon öszvegen kenyér vásároltatván, a város különféle részein hetenként kétszer a szegénység közt elosztassák.' 'S hogy a mészárosok is megmutassák, mikép ott, hol emberbaráti érzelmekről' 's felebaráti áldozat készségről van szó, ők sem akarnak épen hátra maradni, a szegénység táplálására hetenkint két mázsa húst ajánlottak föl önkénytesen.« »Pesten a' kenyér ára -— írja a lap — még mind eddig igen magasan áll. Egy olly kenyeret, melly a' mult évben 20—25 váltó garas volt, most alig lehet 3 váltó forinton is megvenni.« »A' marhahús ára — írja a Jelenkor — amellyet némelyek csökkenteni kívántak, előbbeni magasságában, t. i. 11 váltó krajcárban megmaradt. Bécsben január 7-ikén hiteles jegyzet szerint, a' borjúhús fontja 28 krajcáron méretett ; ugyanazon nap mi pestiek 48 krajcáron kényszerültünk azt fizetni, azon csekély különbséggel még e fölött, hogy a' pesti font sokkal könnyebb, a' bécsinél.« 22