Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - GERÓ LÁSZLÓ: Újjáépítés és esztétika

került számtalan vakolatalatti építészeti részlethői megállapítható az ostrom előtti középkori vár, melynek épületeit az 1686-i ostrom után állították helyre. A nem odavaló épületek eltávolítására most több helyen mód kínálkozik és ezt ki is használják. A nagyrészt rommálett épületeket pedig úgy állítják helyre, hogy a nyerhető új városképben minden régi adat megőrizhető legyen, az új épületek harmonizáljanak a régiekkel. Itt nem arra gondolunk, hogy stílusutánzatokat állítsunk be, de idegen tömeg, tér vagy részletformát kerülve egyszerű, nem feltűnő épületekkel fogjuk körül vagy egészítjük ki azokat a hiányokat, ahol az eredeti homlokzat helyreállítására nincsen mód. Ez vonatkozik a nagytömegű bérházépületekre is, melyek elsősorban tömegükben és csak másodsorban stílusukkal zavarták a régi városképet. Az épületnek is olyannak kell lennie, mint annak, aki méltó polgára akar lenni városának. Rendesen, nyugodtan kell viselkednie, formában és színben egyaránt, szerényen és mérsékelten a szomszédokkal szemben, nem erőszakosan és feltűnően. Itt kell megemlítenünk, hogy a városképhez nemcsak a házak tartoznak, hanem az utak vezetése és ezáltal a természeti adottságok : hegy, víz hangsúlyos kiemelése, emellett számtalan egyéb is. így az ostromban pótolhatatlanul pusztult fáink, a szép sziklakertek, melyekben a főváros már példaszerűen tisztultabb esztétikájú volt. Csak az architektonikus hatásra épített részek (Várbazár, margitszigeti Ybl-pavillon) teljes elborítását növényzettel — nem helyeseltük. A közkertek kerítései eltávolítását örömmel üdvözöltük. Sajnos, még mindig vannak, akik nem tudják, hogy milyen fáradságos a zöld területet fenntartani és mennyi áldozattal jár. A városkép fontos tényezője a homlokzat finom színezése, mellyel sokat Szt. Gellért-kút (Medgyessy Ferenc) St. Gellért Well (Ferenc Medgyessy) javíthatunk esztétikai megjelenésén azáltal, hogy a jobb részeket kiemeljük, a gyengébb épületeket pedig színtelenebbé tesszük és ezáltal visszanyomjuk. De a gyakorlatban inkább az ellenkezőjét tapasztaljuk. Helytelen színezéssel megbontják a legszebb épületeket is. Az épületek kifestését az építtető és a kivitelező is mellékes járulékként tekintették, elfelejtvén, hogy a szín az épület egész külső megjelenésének lényeges része. Ha vannak is olyan zavaró épületek, melyek formáján már nem tudunk segíteni, színezésükkel még mindig el tudunk érni annyit, hogy a környezetükbe jobban beolvadjanak és ezáltal a szemnek is elviselhetőbbé váljanak. A divatos csillámpalás vásári, ú. n. »nemesvakolatok« helyett régi, valóban nemes eljárások felújítását ajánljuk. További városképi elemek az útburkolatok, melyekre a várban szintén több fajtát lehetne készíteni a macskakövektől a terméskő- és nagykockáig, nagyszemű kavicsburkolatot, mintásán kirakott gránitot. Ilyenekre példa a gellérthegyi hőforrások előtti gyalogjáró, a Hősök tere. A világítólámpákat is ki kell cserélni, ahogyan Székesfehérvárott Kotsis Iván kezdeményezésére tették. Az utcajelzőtáblákat, házszámtáblákat, üzletfeliratokat és portálokat mint megannyi, a városképet érintő esztétikai megjelenést kell tekinteni. A felirati és reklámtáblaszélsőségeket le kell nyesegetni. Szép és ízléses festői színezéssel és feliratok készítésével, betűkultúrával példát kell mutatni az iparnak, mely már legtöbbször elfelejtette egykori tudását. Például szolgálhatnak a főváros által a Belvárosban állított utcatáblák. Rómában csak befalazott, vagy kovácsoltvas szögekkel a falra erősített travert-inkő-táblákkal találkozunk, melyre antiqua betűket vésnek feketére festve, esetleg piros iniciátpOHTan Cb. le/j/lepra (Meabeuin teperni) Fontaine de St. Gellért. (Francois Medgyessy) lissal. Kevés szöveg, szerény kirakatok tesznek bizonyságot a Senatus Populusque Romanus jó ízléséről, mely az üzleteket is beleszorítja az építészetileg kiképzett nyílások közé. A budapesti szélesebb közönség — az országról ne is beszéljünk — elvesztette kapcsolatát a művészetekkel. A tárlatokon, zenei bemutatókon jórészt értetlenül áll és minthogy szemének, fülének teljesen idegen művészetet kap, annak alkotóit legjobb esetben bolondnak tartja. Az akadémikus művészet emlőin nevelkedett művészetszemlélet teljesen erre állította be és ilyen képekkel lelki szemei előtt — előítélettel tudja csak nézni a mai alkotásokat. Ha pedig nem azt kapja amit várt, akkor felháborodik. A művészetek lassan egy egész szűk társaság értésére és élvezetére szorítkoznak — a széles rétegek már régen kikapcsolódva nem élvezik őket és a szakadék egyre mélyebb lesz. Kínai nyelven elmondott vers szépségét sem tudjuk megbírálni és ma a művészet mindinkább kínaivá válik a közönség számára. Pedig ha foglalkoznának vele, ha megszoknak az új látást, új szempontokat: új izgalmat és a szép élvezetét biztosítaná. Mindenki számára egyformán elérhető felemelő szórakozást, mely anyagi megerőltetésbe sem kerül. Az építőművészet iránti érzéketlenségnek köszönhetjük, hogy Andrássyutunk nyugodt architektúráját üzletportálokkal, kirakatszekrényekkel építették át. Csak itt-ott nyúlik ki belőlük egy-egy kétségbeesett kariatid, vagy látszik egy-egy földszinti darabka nemesebb kiképzése, mely az említett vandalizmusból kimaradt. Ugyanezt a tomboló reklámhadjáratot, kilógó táblák tömegét látjuk elburjánozni mindenfelé, ami bizony rossz ízlés bizonyítéka. A városképnek kellő megjavítását mindnyájan szolgálhatjuk. Számtalan szokás is hozzájárul az épületek külső képe elrettentő hatásához. Ilyen rossz szokás például, hogy kiselejtezett bútorokat, edényeket mielőtt eladnák ócskásnak — előbb 2—3 évig a konyhai erkélyen tartogatják. A padlástér elrendelt kiürítése óta általában ilyen lomkamrává vált sok nyílt erkély, melyek nem járulnak hozzá a város esztétikai megjelenésének javításához. A mai időkben keveseknek van módjában az esztétikai kép aktív emelése, de passzíve mindenki kiveheti részét a városkép javításában. A jóérzést sértő festékcsillagoknak, utcai porcellán kirakatoknak és panoptikumszerű fodrász és női divatüzleteknek az eltüntetése és kicserélése, egy-egy homlokzat átgondolt színezése, tűzfal eltakarása zöld lombbal — a reklámnak visszaszorítása az elkerülhetetlen mértékig —, ezek azok az apróbb cselekedetek, melyekkel kellő szeretettel mindnyájan hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az újjáépítés esztétikája tisztultabb legyen. A legnagyobb magyarral ma is mondhatjuk : »szegény kis haza, mégiscsak csúnyácska vagy . . . igaz, hogy nem ismerlek egészen, de majd megnézlek nemsokára, mert hűségesen szeretlek, dacára futóhomokodnak és felfuvalkodott lakóidnak« — s hozzátehetjük : ízléstelen épületeidnek és városképeidnek. 198