Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - GERÓ LÁSZLÓ: Újjáépítés és esztétika

Régi városrészek fellazítása (Stockholm) IlepeAeJlKa crapux QACTEIÍ ropoaa B CrOKrOflbMe A new section of the old City Stockholm) Vieux quartiers dégagés (Stockholm) megjelenésében, mégsem ez minden. Például az épületet védő ereszpárkányt most játszva megépítheti 2— 3 méteres kiiilésűre is, holott a régieknek a római Farnese-palota két méter kiülésű főpárkánya később soha sem elért nehéz teljesítménye volt. Mégis azt látjuk, hogy párkánynélküli épületeket építenek, ami a mi éghajlatunk mellett még csak nem is »sachlich«. A párkányra rakódó kormot az eső közvetlenül a homlokzatra mossa és az épület rövidesen foltos, csúnya lesz, az eső a homlokzatot állandóan áztatja és ezzel élettartamát a fagykárok miatt lényegesen rövidíti. A lakások túlméretezett ablakait a mi éghajlatunk mellett nyáron ernyőzni kell, télen a hőveszteség okoz bajokat és így tovább. Mi tehát a követendő út, mi hozhatja az esztétikai kép megtisztulását? Azt kell felelnünk, hogy semmiesetre sem a régi utak újrajárása. Árpádházi királyainktól betelepített szerzeteseink virágzó román és gótikus építészeti kultúrája nem fordult vissza előző idők építészeti irányaihoz. A reneszánszban is új formákat használtak, Róma csak az impulzust adta, az eszmei tartalmat azonban a humanizmus hatalmas áramlata. Az ellenreformáció újabb áramlásai élükön a jezsuitákkal, hozták a barokkot. És ekkor sem gondolt senki arra, hogy román, gótikus, vagy reneszánsz stílusban építkezzék. Azonban emberi kívánság az, hogy lakógépben sem akarunk lakni - vagy ott, ahol minden tárgy, bútor, az iparra, a sokat csodált technikára figyelmeztet. Munkahelyünkön dolgozunk, de otthon pihenni akarunk ; kikapcsolódni, szemlélődni. Emberek akarunk lenni, emberi lakóhellyel, nem gépek kiszolgálói, lakógépben. A lakógép, a legsivárabb skatulyaház is feltétlenül jogos és szükséges volt. Mint ahogyan a festészetben szükséges volt a müncheni akadémizmus kátyújában megrekedt és ott körben taposó festészetet kirántani onnan és a kubizmus, szürrealizmus, dadaizmus, futurizmus irányaiban fölrobbantani azt a szellemi tunyaságot, melyben minden nyúlóssá vált. Ezekben az izmusokban izmosodtak meg a művészetek és teltek meg új tartalommal és szépséggel. Ezért volt szükséges a körúti házak egymást túlkiabáló, ízetlen és egyénieskedő, de szellem, tartalom és iránynélküli tanácstalansága után a skatulyaházra, mely a háború után ismét lábrakapott neobarokk épületek ellenhatásaként jelent meg az egész Európát végigjárt új esztétikai elvek megvalósítójaként, miután a sokkal érzékenyebb — mert a kevésbé kötött — költészetünk, zenénk és festészetünk már gyakran túljutott a például szolgáló külföld nagyjain is. Mint minden időben, a mai építésznek is az a célja, hogy a gyakorlati rendeltetésnek a kor követelményei szintjén megfelelő épületet építsen, mely illeszkedjék atájba, környezetével összhangban legyen, a táj, környezet szépségeit ne csökkentse, hanem emelje, tömege, nyílásai ritmusosak, jó elosztásúak legyenek. Ehhez pedig nem szükséges lábazat, oszlop. pillér, párkány, füzér, virág vagy mezőkövesdi ornamentika. * Természetesen szükségesek az örök művészeti szabályok, a nyugodt, sima és a zsúfolt kis felületek ellenpont-hatása, a vízszintesek és függőlegesek játéka és a tömegek kiegyenlítettsége. De szükséges hozzájuk a közönség érdeklődése és avatottsága is. Az új dolgok legtöbbször idegenszerűen hatnak, de ez nem ok arra, hogy ellenzéssel fogadjuk őket. Az építészet nem teremthet önmagának, hanem mint mondottuk, egyúttal bizonyos gyakorlati cél érdekében. Ezért fokozottabban függ a közönség bírálatától, megértésétől. A közönséget pedig a művész viszi előbbre, mert ő látja fokozottan a kor problémáit, benne halmozódnak a kor energiái és őbenne robbannak ki. Ennyiben más is, mint a többi közönséges halandó és minthogy különböző, nehezebben is érthető. De a közönség szükségszerűen konzervatívabb szemléletét felemelni pár művészünk nem tutija. És ez fokozottan áll szerencsétlenségünkre az építészetre. Lírai és zenei költészetünk, festészetünk, szobrászatunk mind megteremthették a maguk alkotásait, mert nem függtek annyira közönségüktől. Nem volt megrendelő, a művészek a maguk élvezetére alkothattak. Azután elfogadták őket ; először talán külföldön, de itthon is mindig volt egy kis réteg. Most már széles rétegekben hatnak alkotásaik. Nem így az építészetben, ahol a közönség szava a megrendelőé, mely nem bízik az építészben és önmaga mond le az építészetről, mint művészetről, mikor háza tervezésével nem építőművészhez fordul. Erre pedig fokozott szükség volna, mert szép verset írni, vagy képet festeni, szimfóniát költeni lehet közönségsiker nélkül is, de épületet építeni nem nagyon. A fájdalmasan elpusztult várunkkal kapcsolatban már régen foglalkoztak azzal, hogy az itt kialakult öreg városképet megóvják. Az ostromban elő-197 Régi ház üzlete Shop in an old house Mara3HH B CTAPOM ZIOME Magasin d'une maison ancienne