Budapest, 1947. (3. évfolyam)

6. szám - PIGLER ANDOR: Az újjászülető Szépművészeti Múzeum

Az első szállítmány kicsomagolása és számbavétele után a Szépművészeti Múzeum azonnal hozzáfogott ahhoz, hogy az érthetően türelmetlen magyar közönségnek, mely hosszú esztendőkön át nélkülözte világhírű műkincseink élvezetét, azokból egyelőre mintegy antológiát nyújtson kárpótlásul. Dr Genthon István főigazgató úgy döntött, hogy az első kiállítás a régi külföldi mesterek műveiből adjon szemelvényeket, míg a régi magyar gyűjtemény és a modern képtár legfőbb darabjait egy következő kiállítás fogja bemutatni. Kákay-Szabó György és Devich Sándor képkonzervátorok több hónap odaadó, gondos munkájával helyrehozták egész sereg nagyfontosságú festmény kisebb-nagyobb sérüléseit. így nyílt meg négy földszinti teremben május 10-én a Régi Képtárnak összevont, kis kiadása. Azért csak négy teremben, mert üvegezés és tetőzet hiányában több helyiség még mindig nem áll rendelkezésre! Olyan körülmény, mely éppen eléggé jellemző a múzeum nyomasztó épületkáraira, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a háború előtt a Régi Képtár egymaga harmincöt helyiségben bontakoztatta ki gazdagságát. Most a szűkre vont keretek között csak másfélszáz képet lehetett bemutatni, a háborít előtt kiállított 684 darab helyett. A viszontlátás örömében, mikor sokat csodált kedvenceinket öleljük ismét szívünkre, különösen fájdalmas ez a korlátozás, de van előnye is. Csaknem minden elsőrangú értéke a Régi Képtárnak jelen van itt anélkül, hogy élvezetük fárasztó lenne ; egyiknek varázsa nem bágyasztja a másikét. Hogy milyen viszontagságok állanak e hallgatag, sugárzó képek mögött, annak csak egy példáját, a Meinling-féle szárnyasoltárkát 'említjük. Krisztus feltámadását ábrázoló jobbszárnya Szentgotthárdról érkezett haza ; a Keresztrefeszítést ábrázoló középső képet és a baloldali szárnyat a Keresztvitel jelenetével Münchenből kaptuk vissza ; két képmezőnek kerete a múzeum raktárából került elő, az egyik szárnynak a kerete pedig Pannonhalmáról jött meg. Nem érdektelen az sem, miként lehetett több festménynek elpusztult keretét jelentős költségkímélés mellett pótolni. Ezt a feladatot a budai várpalota üszkös romjai közül előkerült képkeretek felhasználásával és átalakításával sikerült megoldani. Csaknem minden kiállított darab annyira jelentős, hogy még egy ilyen rövid ismertetésben is külön említést érdemelne. Az első teremben a trecento emlékei között találjuk az Orcagna-műhely nagy Trónoló Madonnáját, a »Szent Cecilia-oltár mesteré«nek ugyanilyen tárgyú képecskéjét és Maso di Banco Mária megkoronázását. E terem főhelyét Boltraffio Madonnája foglalja el, tőle jobbra-balra a két Raffaellóval. Ugyanitt Francesco Francia három képével szerepel, míg a lombardiaiakat két Borgognone-, két Luini-és nagy Gaudenzio Ferrari-képünk mutatja be. A velenceiek közül is két Basaiti-, két Catena-kép szerepel, s egyszerre három pompás kép, köztük Crivelli remekműve, példázza, hogyan variálta ez az iskola a Trónoló Madonna témáját. Sajnos, kedvezőtlen megvilágítású falra kellett tenni Gentile Bellini Cornaro Katalinját, de egyébként ezen a falon lehetőleg nagy világító erővel bíró festmények foglalnak helyet, köztük Pannóniai Mihály trónoló Cerese és Domenico Ghirlandajo Szent István vértanúja. A szomszédos teremben olyan elütő alkotásokat '-ellett megnyugtató egységberendezni,mint Giorgione, Tiziano, Piombo, Jacopo Bassano, Romanino, Veronese férfiképmásai, Correggio »Madonna del Latte«-ja, Annibale Carraccinak Krisztus és a samáriai nő c. képe, Domenico Fetti Alvó leánya, a két Tiepolo egyegy kis remeke, Greco két és Murillo három műve. Goyának meg éppen mind az öt képét viszontláthatja a közönség, sőt itt kapott elhelyezést Claude Lorrain Campagnai tájképe is. A másik épületszárny oldalvilágítású terme, mely egykor az antik márványszobroké volt, most a 15—16. századi németalföldi és német képeket fogadta magába. Itt ragyog régi tüzében Petrus Cristus Madonnája, mellette a szeretetreméltó Gerard David képével, Jézus születésével, s nem messze a már említett Memling-triptychonnal. Itt tündököl a »Szent Vérmester« Lucretiája és Colijn de Coter két oltárszárnya. Barend van Orley V. Károly-képmásának monumentalitása talán sohasem volt ennyire lenyűgöző, de a legnagyobb élményt természetesen Bruegel képe jelenti, Keresztelő Szent János prédikációja. A németeket elsősorban Dürer, Baldung, Cranach és Altdorfer képviseli. Ugyanebben a teremben két olyan festmény is szerepel, amely aSzépművészetiMúzeumbaneddig még nem volt kiállítva. Az egyik az osztrák »Albert-oltár mesteré«-nek Jézus születése, a másik Bernhard Strigel magyarvonatkozású műve, Szent László Mária oltalmába ajánlja II. Ulászló magyar királyt s gyermekeit. A csatlakozó teremben a németalföldi festészet »nagy századá«-nak képviselői vonulnak fel. A flamandok közül Jordaens, Van Dyck, Gonzales Coques, az ifjabb Teniers és Siberechts szerepelnek itt megint elsőrendű alkotásaikkal. A hollandok közül elegendő Rembrandt, Frans Hals, Vermeer, Van Goyen, Cuyp, a Ruysdaelok nevét említeni, de rajtuk kívül más műfajok főképviselői is remekművekkel jelennek meg e falakon. Érdekes, hogy Vermeer Női képmása talán még sohasem kapott olyan pompás megvilágítást, mint ebben a kényszer által kijelölt teremben. Ugyanitt nyert elhelyezést a nagy angol képmásfestők, Hogarth, Reynolds, Gainsborough, Raeburn, Hoppner és Lawrence jellegzetes műveiből alakított gyűjtemény. Ezzel a kiállítással a Szépművészeti Múzeum ismét elfoglalta előkelő helyét az európai nagy művészeti közgyűjtemények között, hajléka azonban még mindig abban a siralmas állapotban van, amelybe az ostrom és méginkább az azóta eltelt két esztendő időjárási behatásai juttatták. Földszinti nagy csarnokai egy kivétellel, emeleti kiállító helyiségei pedig kivétel nélkül használhatatlanok. Majdnem ugyanez mondható raktárhelyiségeiről. Midőn a mult év elején Genthon főigazgató megrendezte az 1945. évi új szerzemények kiállítását, ezt a szemlét egyúttal figyelmeztetésnek szánta a közvéleményhez, hogy ne hagyja sorsára a világhírű kulturális intézményt. E felhívásnak eddig csak kevés foganatja mutatkozott. Annál örvendetesebb, hogy most végre legilletékesebb helyekről, a kultuszkormány és az építésügyi minisztérium részéről kötelező ígéretek hangzottak el arról, hogy a bajok hamarosan gyökeres orvoslásra fognak találni, s már a következő, jubiláris esztendő teljesen helyreállított épülethez fogja juttatni a megújhodott Szépművészeti Múzeumot. 186