Budapest, 1947. (3. évfolyam)

4- 5. szám - FODOR JENŐ: Az újjászületett magyar közlekedés

A repülés nemcsak mint műszaki, hanem mint sportlehetőség is középpontjában áll az ifjúság érdeklődésének. A repülőmodellkészítéstöl a vitorlázó- és motoros sportrepülésig minden korosztály megtalálja a neki megfelelő ágat és azok egyúttal előkészítő iskolái is a hivatásos repülők nehéz mesterségének. Testileg és szellemileg teljesen ép és egészséges embereket követel a repülés, érthető tehát, hogy nemcsak az e pályára jelentkezők esnek át gondos vizsgálaton, hanem később is állandó orvosi felügyelet mellett végzik szép, de veszélyes munkájukat. A repülőorvosi szolgálat vizsgálati módjai és eszközei ma a második és szinte teljesen a repülés jegyében lefolyt világháború után, természetesen a tökéletesség és alaposság legmagasabb fokát érték el. A repülők kiállítása nemcsak a pilóták életének komoly, de derűs perceiről is beszámol. VASÚT A legifjabb közlekedési eszköz, a repülés után a kiállítás sorrendjében a vasút következik, amely súlyos veszteségei ellenére, mégis oly hihetetlenül rövid idő alatt újra talpraállott. A százéves vasút eredményekben és eseményekben gazdag múltjának kiemelkedő eseményeit és műszaki fejlődésének egyes állomásait örökíti meg a vasút kiállításának bevezető termét díszítő képsorozat (Konecsni György műve), mely körülöleli az első vasúti mozdonyok egyikének kicsinyített mását ós kegyelettel állít emléket a mult e szerény képviselőjének. Bármilyen kicsi és egyszerű e szerkezet mai szemmel nézve, mégis csirája és őse korunk mozdonyóriásainak. A vasút kiállítását bevezető termében emlékezik meg a magyar közlekedésügy arról a segítségről, melyet a felszabadító szovjet csapatok a magyar vasút helyreállításáért tettek. A vasút pusztulását megdöbbentő számok jelzik. A vasút háborúokozta kára meghaladja a 2'8 milliárd aranypengőt és ebből az összegből a németek és nyilasok által okozott kár egymagában 1'9 milliárd aranypengőre rúg. Jellemző, hogy ezzel szemben a közvetlen harci cselekmények mindössze csupán 570 millió aranypengő kárt okoztak. A német megszállást követő ós főleg a vasutak ellen irányult pusztító légitámadások során közel négy és félezer tonna bomba hullott a vasút területére és ennek következtében mintegy 370 millió aranypengő kár keletkezett. A bombáknál alaposabban csak a visszavonuló németek pusztították a vasúti pályát és berendezéseit. Nem egy felszántott vonalon kilométereken keresztül minden egyes talpfát kettétörtek az erre a célra szerkesztett romboló ekével, vagy méteres darabokra robbantották mindkét sínszálat anélkül azonban, hogy ezzel a szovjet csapatok előrenyomulását legkisebb mértékben is megakadályozták volna. A vasút közgazdasági jelentősége, továbbá az a szerep, melyet az egész ország újjáépítésében be kell töltenie, parancsoló szükségként elsősorban a vasút helyreállítását követelte. Az egész ország felfigyelt Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter jelszavára, mely az újjáépítési problémák közül a vasút talpraállítását állította az érdeklődés központjába. Emlékezetünkben vannak még azok a napok, amikor ezt a jelszót követve, az ország valamennyi dolgozója hozzájárult a vasút újjáépítéséhez. Az eredmény természetesen nem maradhatott el. A vasutasok maguk mögött érezték a közlekedésügyi miniszter mindenre kiterjedő gondosságát, magukévá tették munkatempóját és a magyar vasút sokkal előbb, mint bárki remélte volna, újra megindult. Az államvasutak 8702 km nyíltvonali, 2954 km állomási vágányából és 13.784 csoport kitérőjéből (váltóiból) 3056, illetve 1090 km és 5330 csoport pusztult el. Amikor e sorokat írjuk, már 8050 km nyíltvonali és 2698 km állomási vágányzat és 12.842 csoport kitérő használható állapotban van, az elkövetkező három év le-143 Ilyen roncsokból épültek újjá <« mozdonyok , , ,