Budapest, 1947. (3. évfolyam)

3. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Egy szobor, hegedűszóból öntve

Egykorú falragasz. Reményi Ede Félegyházán adott hangversenyéről, Petőfi Sándor pesti szobra javára biztos még élet-halál ura volt Pest-Budán és a Várban Albrecht főherceg trónolt, mint kormányzó és a bécsi udvar magyarországi helytartója : élesebb a keret, erőteljesebb a korkép, melyben Reményi szobor-ötlete született. A pesti férfinép akkoriban kezdte felölteni a magyar viseletet. Ahogy találóan mondták : beugrottak a magyar nadrágba és a magyar csizmába. Már ez is bátorságszámba ment, Prottmann kopói ezt is tüntetésnek vették! A Nemzeti Színházba is tüntetni járt a közönség, egy pesti németnyelvű újság meg is írta, hogy ez a színpad »ein Tummelplatz für magyarische Exaltados.« Es ilyen világban, ilyen légkörben játszotta el Reményi Ede a Nemzeti Színház színpadán, 1860 január 30-án, zsinóros, magyaros ruhában, aranyrojtos Kossuth-nyakkendőben a Rákóczi indulót! »Állva hallgassa, aki magyar!« — harsogta egy hang a nézőtéren és »a hölgyek mámorukban önfeledten tépték le a virágdíszt a hajukból, keblükről és dobták Reményi lábai elé, hogy egyszerre virágos kertté vált körötte a színpad.« A művész anyja — fiát féltőn — elájult páholyában. Prottmann rendőrbiztos kocsibavágta magát és rohant Albrecht főherceg kormányzóhoz a jelen téssel ; legjobban szerette volna a vakmerő hegedűst a rebellist felakasztatni; bár később megelégedett azzal, hogy becsületszavát vette: nem játssza többé a Rákóczi-indulót, kikötötte, hogy rendőri beleegyezés nélkül nem távozhat el Pestről és a helytartótanács alelnöki osztályát utasította : Reményi minden fellépését feltétlenül meg kell akadályozni! Mindez természetesen — a vak is láthatta — a gyengeség jele volt. Bécs már egy hegedű hangjától, a Rákóczi taktusaitól is félt, ijedezett, de még nem adta fel a frontot, az önkény uralma ingadozott, ugyanakkor makacsul hitt a magyar erőtlenségben. Reményi Ede szerencsére azok között volt, akik érezték, hogy az oroszlán — bár még Metternich vedlett bőrét viseli — már elvesztette fogait, mancsa erőtlen, karmai elkoptak. Nem sokat törődött Prottmann tilalmával, és becsületszavát betartva a Rákóczit csakugyan nem játszotta, de országos hangverseny körútra indult. A Nemzeti Színház-beli Rákóczi-affér nyomán valóságos »Reményi-láz« tört ki a magyar vidéken. A lapok részletesen beszámolnak sikereiről, a mámoros 82