Budapest, 1946. (2. évfolyam)

2. szám - KŐHALMI BÉLA: Szabó Ervin emlékezete

KŐHALMI Bf. LA (KflhaUninl Chriatianu« Janka felvitele) Szabó Ervin Ervin Szabó 3pBHH Caőo Krvin Szabó Szabó lirvin cin le ke/ele l'oglia annolitln non rnmtnlt nl dnnno ; TM ennuntni in tanln. in funnlo trmr. w 11 ritrae, radrre in piü affanno. Dante : fWni/iao IV 109 Hfalrirt a Dantr. Írók ég művészek, gondolkodók két istenség egyikének hódoltuk mindenkor : a tökéletességnek, vagy az erőnek. Guglielino Ferrero. a korok lelki alkatának vizsgálatánál erre a jelenségre tapint rá. A két pogány latin kultúrában — mondja — inkább a tökéletességre törekedtek a művészek és a gondolkodók ; a bibliai és az ó-keresztény irodalom viszont inkább hatni akart. Phidias. Pruxiteles, Leonardo, Kufael a tökéletesre törekedtek, a rhodesi iskola mesterei, Michelangelo, Hubens és Rembrandt az erő kifejezésére. Petrarea, Kacine a perfekció csillagképében ragyogott ; Dante az erő, a hatalom fénycsóvájában. Csuk a modern kor művészei, gondolkodói törekednek mindkettőre. Kettős akarat irányítja terveik megvalósítását : a tökéletesség és erő akarása. A művészi kiteljesedés, u mesterségbeli tudás telje és a minél nagyobb körben való hatás fékezhetetlen vágya. Ha Szabó Ervin sokrétű, rendkívül összetett lelki alkatából ki akarjuk emelni az uralkodó, az ösztönző erők eredőjét, rrre u két vonalra fut rá a tollúnk. Igaz, valaminek behódolt, amire azt mondhatjuk, hogy nemzedékének uralkodó és jellegzetes vonása volt : behódolt a haladás doktrínájának, hiszen a 19. század utópiákra csábító, nagy dolgokat ígérő tudományos és technikai felfedezéseinek sodrában élt, éltünk s ezt az elméletet lelkébe égetve viselte, de nem az utópisták szeliden álmodozó módján. Az elméletet elfogadta, de alkalmazni ő akarta; cselekvővé, gyakorlativá tenni a maga módján akarta, mert ha hitt is benne, mint a dogmában, nem hitt ennek az automatizmusában : nem hitt abban, hogy egy szellemi élcsapat, vagy egy társadalmi osztály tevékeny közreműködése nélkül is hatékony erő lehelne. Ezért fordult teljesen a feladat felé, fordult urccal a haladás alapjainak lerakásához : a műveltségnek széles rétegekben való elterjesztéséhez és a munkásosztály harcának tudatosításához. A fegyverzetét is ehhez formálta : tökéletes szellemi fegyverzetre törekedett, ezért érdekelte minden, ami a bibliopnlisz világában történt, ezért lett a bibliográfia egyik nemzetközi szervezője és ezért tanított és nevelt fegyverhordozókut a dolgozók osztályában, hogy elméletei társadalomformáló erők lehessenek. Azok, ha kell. forradalmi úton, de nein a forradalomért magáért, hanem úgy, ahogy Dante mondatja Beatrice-vel: az ártulmat nein akarvu, csuk úgy. hu vele a rosszabbat háríthatja el. »l r..inK kiiny\tár«« voll, ilr nrm minitrn Liinvvliírm lizrlrtl linllial »1 IMII lliíivrltkrl M/lrt a IthiirrrI. hogv kiinvtlár«! rlzilllr./Irltr«. (I Hitrtoig.) Erővonalak képződhetnek egy hivatuli szoba falui körül is, ha a hivatását teljesítő tisztviselő kiszabadítja magát a paragrafusok nyűgéből, hogy többet préselhessen intézkedéseibe a közjó szelleméből. Magnaud»jő bírá«-ja ítéleteinek közvéleményformáló erejük volt. pedig a bíró nem mozdult ki bírói székéből, nem állt ki népgyűlések dobogójára. A »jó könyvtáros« is kialakít hat könyvtári közvéleményt példundással : ha a könyvtárában felliulmozott könyvek potenciális energiájából semmit nem von el közönsége elől, ha az irodalom és a tudomány legjava új termékeit időveszteség, bürokratikus mókák és szertartások nélkül játssza a betűszomjasok kezére. Angol és amerikai könyvtárosok, akik a modern »public library*-k típusát kialakították, pontosan látták, hová vezet a »felszabadított könyv« útja : alapja lesz a nép nagy teljesítményeinek, ahogy ezt Szovjetoroszországhan látjuk. Közel száz éven át, a 18. század közepétől a 19. század második feléig, ami alatt a fejedelmi »bőkezűségből« fönntartott könyvtárak, akadémiák és az egyetemek bibliotékáinak kapui kinyíltak, a kapukon át más mint tudós professzor, vagy kiváltságos személy nem hatolt be a könyvtár szentélyébe. A könyvtárukat fenntartó fejedelmek, vagy közületek írástudókat, a »könvvek arisztokratáit« ültették be könyvtárosoknak, akik megbecsülték a könyvet, de kinézték az olvasót, legjobb esetben regisztráltak és kutalógizáltak, de leggyakrabban a műveiket írták. A hagyományoktól mentes Amerika mert szakítani ezzel a szokással : könyvtárosoknak tett meg olyanokat, akik nem voltak tudósok, de nem voltak híjával a tudósok könyvkultúrájának és tudományos tájékozottságának. A külföldi egyetemi tanulmányokat végző Szabó Ervin látott jó és rossz könyvtárakut, kimozdítbututlun közöny íi tüskés könyvtárosokat, de megismerkedett jókkal ig — pl. a Berlini Königliche Bibliothek-bun,— ahol Hurnackszelleme kiparancsolt minden tudós féltékenységet és közönségtől való idegenkedést. A huszonkét éves Szabó Ervint u képviselőházi könyvtárban eltöltött néhány hónapi gyukornokoskodásu után megbízzák u Buda pesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárának rendezésével. A teljesen elhunyugolt könyvtárat két év alatt tőből újjá alakítja, felfrissíti és kiadja a katalógusát, amelyről megjelenésekor azt írta egy külföldi szaklap, hogy : »mint könyvészeti segédkönyvkitűnő vezető a társadalmi tudományok kutatói számára«. Ezt a modern szukkönyvtárut. mint afféle mintukönyvtárat, évtizedeken át sűrűn látogatták huzai és külföldi szakemberek. Kamarai könyvtárossága évei alatt — katalógusával vonva magára a külföld figyelmét — kapja meg a brüsszeli Nemzetközi'Bibliográfiai Intézet (az Institut International de Bibliographie) felszólítását, hogy közgazdasági könyvészetét az Institut nemzetközi osztályozó rendszere szerint újra rendezve, mint az intézet kiadványát szerkessze és adja ki. Ez a munka Mandello Gyula egyetemi tanárral együtt elkészítve Rihlioeraphia Economira Universalis címen 1902-ben meg is jelent. Ezzel a munkájával teremti meg tartós és bensőséges kapcsolutát a bibliográfia nemzetközi szervével és ez pecsételi meg barátságát a bibliográfia világszerte ismert nugy szervezőjével. Paul Otlrf-vel, aki később meg is lútogutta 79