Budapest, 1946. (2. évfolyam)

2. szám - CS.SZABÓ LÁSZLÓ: Ostromnapló

elemekből összetákolt egy rádiót s elfogta Londont, így tudtam meg a lengyelországi áttörést, Allenstein, Lodz, Posen, Marienburg stb. elestét. Boroszló, Königsberg közvetlen veszélyben. Hóesuklyában, sisakosan, cuppogó bakkancsban, lábuk közé szorított fegyverrel, bogáncsként álomhoz ragadva, csöndesen ülnek a német katonák a kihűlt konyhában. Ha most betoppanna egy orosz, annyi erejük se volna, hogy állva adják meg magukat. Először hasonlítanak igazán emberhez. Az augsburgi orvos utolsó védőoltásaival próbálkozik a lelki klinikáján. Jön, jön, itt van már a kapuban a felmentő sereg! »Mensch, warum bist du Arzt, warum bist du nicht lieber Stratege geworden?« — horkan fel az egyik s visszaroskad halálos álmába. Puffadt az arcuk a kimerültségtől, dagadt és ólomszínű. Késő este megjön a menázsi. Tegnap óta nem ettek. Huszonöt deka kenyér, tizenöt deka zsír s három cigaretta az adagjuk a következő két napra. Egy pillanatig magukhoz térnek a dühtől, a legerősebbnek pár ordításra is telik a tüdejéből. De az őrmesternek se kell több egy-két káromkodásnál. Rájukrivall, kezükbe nyomja a kenyeret ; eltompulva, leragadt szemmel, megjuhászodva majszolják. Végre kibuggyant az ember ezekből a marslakókból. Kegyetlenül lakolnak a Wilhelm-strassei pogány fáklyásmenetekért. Azt hittétek, örökre tart az a dzsungelünnep ? Éj közepén kilesek a kapun. Dühöng a hófúvás ; az elhagyott, sötét lépcsőházban bokáig ér a ropogós, friss hó.Meg-megcsörrennek a liftakna üvegfalai. Odakünn csattognak az aknák. Egy fegyveres, fehér kísértet csúszik be négykézláb a külső kertkapun, szemérehúzott csuklvával. Sebesülthöz hívja az orvost. S az orvos abbahagyja hadászati monológját, fogja a gyógyszeres zsákot, s négykézláb eltűnik a förgetegben. A falióra tovább ketyeg a szűk konyhában. Eekete-erdei malmokat, kakukos órákat, tiroli hegedűket, rajnai hajókat ketyeg a hócsuklyás tetszhalottak álmához. Az óvóhelyen telefonparancsokat oszt a főhadnagy. Január 27 Egy kisfiú kezében fölfedeztem gyerekkori játékomat s melléje kéredzkedtem. Öt lapból áll a játék, mindegyik lapon húsz kockára osztott egy-egy világrész. A kockákat színes képek fedik, amelyeket helyes földrajzi válasszal lehet kiváltani. Hányszor utaztam be így a világot egy kolozsvári földszintes házban! Hányszor, de hányszor kergettem ezt a gulyát a pampákon, s szűrtem meg ezt a gumifát a padlón könyökölve! A mormonok sárga városában is jártam s ezt a holdfényt kergettem egy fogaton Mexikóban! Talán még a piárista templom harangja is megszólal az utazáshoz? Nem szólal meg. Vízhordásra hívnak. Csak négy vödröt viszünk, apad a kút. * A patkány fiatal korában is patkány, a csatornában lapít, az én fiatalságom azonban nem erre a patkányhalálra készített elő. Bocsássatok meg. ha néha elvesztem a fejem. 59