Budapest, 1946. (2. évfolyam)

12. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Az UNRRA Magyarországon

A. Gackson F. H. La Guardia A. Gackson F. H. La Guardia A Gackson F. H. La Guardia А. Джэксон Ф. X. Ла Гуардия LESTYÁN SÁNDOR AZ UNRRA M AGYARORSZ A G О IV »Hozzá kell segítenünk az embereket, hogy segíthessenek magukon. Ez az alapgondolata az UNRRA működésének« — mondotta Lehmann Herbert vezérigazgató, (La Guardia előde,) mikor a világ legnagyobb segítőszervének élére állították. Szép szavak, igaz emberi érzésből fakadó szavak és szabatosan meghatározzák az UNRRA feladatkörét. Ez a feladat egyike a legnagyobbaknak és a legnehezebbeknek, amit a világháború az emberiségre rótt: éhezőket visszarántani a sír széléről az életbe, megmenteni a betegeket a pusztulástól, megakadályozni a ragályok terjedését és lehetővé tenni, hogy a sokat szenvedett, nélkülöző milliók a termelőmunka szolgálatába állhassanak. Az apokaliptikus szörny romba, nyomorba, emberhez nem méltó sorsba döntötte a háborúszántott országokat és azok népét. Soha ilyen barbár pusztítás és a javaknak ilyen vandál megsemmisítése nem zúdult az emberiségre, mint a nácik rablóhadjáratában ! Szomorú részese ennek a szörnyű dúlásnak Magyarország és egykor ragyogó fővárosa : Budapest, amit úgy dobtak oda, fogcsikorgatva és esztelen őrjöngésben a megsemmisülésnek, mint egy úgynevezett sündisznóállást, ami órákra, talán csak percekre feltartóztatja a diadalmas előnyomulást, az elkerülhetetlen Véget. Majd elhangzott a felszabadult ország és az újjászületett főváros jajkiáltása és az UNRRA kinyújtotta felénk segítő kezét. Eljuttatta hozzánk segélyszállítmányait, segít rajtunk, hogy — Lehmann Herbert szavait idézve — e segítség révén talpraálljunk és segíthessünk önmagunkon. Az UNRRA magyarországi működése az ország és a főváros megújhodásának еЕУ'k jelentős fejezete; könnyeket szárított fel a nyomorúság arcán, téglát rakott a romok helyére, életeket mentett és hozzásegített bennünket az új élet kivirágzásához. I\em ítélünk elfogultan, hiszen az utókor történetírói számára örökítünk itt meg egy jelentős fejezetet. A demokratikus Magyarország kormányának és magyar szívek millióinak hálája és köszönete száll az UNRRA felé, ugyanakkor azonban elvitathatatlan, hogy az UNRRA-segítség egymagában nem lett volna elég a feltámadáshoz. Szükség volt a dolgos magyar kezek szorgalmára, a lendületre, ami as országot felrázta és arra a magyar lelkekben gyökerező élniakarásra, ami az ország történelme során a tatár, török és német dúlások után mindannyiszor megmutatkozott. Elsősorban ez a titka annak, hogy Magyarország 1946 karácsonyán általában jobb helyzetben van, mint nála nagyobb, gazdagabb, háborúsujtotta országok. Ugyanakkor ez igazolja, hogy a magyarországi UNRRA-segítség nem jutott méltatlan nemzetnek. A felszabadulás után a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárulásával az UNRRA központi bizottságához fordult az ország megsegítéséért. A központi bizottság 48 tagállam nevében határozott. Anglia, Ausztrália, Belgium, Bolivia, Brazilia, Costarica, Csehszlovákia, Csile, Délafrikai Unió, Dominika köztársaság, Egyiptom, Etiópia, El Salvador, Equador, Fehéroroszország, Franciaország, Fülöpszigetek, Görögország, Guatemala, Haiti, Hollandia, Honduras, India, Irak, Iran, Izland, Jugoszlávia, Kanada, Kína, Kolumbia, Kuba, Lengyelország, Libéria, Luxemburg, Mexikó, Nikaragua, Norvégia, Oroszország, Panama, Paraguay, Peru, Törökország, Ujzéland, Ukrajna, Uruguay, USA és Venezuela közös megértése és elhatározása adta meg a választ : négymillió dollár értékű segélyszállítmányt szavazott meg számunkra a központi bizottság. Különleges határozatra volt szükség, miután Magyarország a volt 471