Budapest, 1946. (2. évfolyam)

12. szám - KŐVÁGÓ JÓZSEF: Emlékezés egy jajkiáltásra

Mikor jön az UNRRA-kabát? Когда будет получено пальто от ЮНРРА ? hen can we expect an UNRRA coat? Quand aurons-nous un manteau UNRRA? a szív melegét közvetlenül szétosszák. 230 tonna tejkonzervet, 2 tonna tejport és is egyéb élelmiszert küldött. Svédország üzent : nem hagyjuk éhenhalni gyermekeiteket. Kinyíltak az aknazártól lezárt tengerek öblei is és a hajók, amelyek eddig fegyvert és robbanóanyagot szállítottak, megteltek gabonával, cukorral, hússal, tejjel és ruhá­val. S a tengeren túl ezer és ezer vagonba ömlött a szeretet adománya s a rakodó­partoktól útnak indította hajóit az UNRRA. Mint a világ élő lelkiismeretének meg­nyilatkozása, az UNRRA-ban összponto­sult az egyetemes emberi érdek : sehol a földön nem élhetünk egymás nélkül. S a hiányzó fehérjeszükséglet pótlására 74.000 doboz halkonzervet, 500.000 doboz húskonzervet, 231 tonna zsírt, 424 tonna szalonnát, s a nélkülöző gyermekek és anyák számára 6 tonna tejkonzervet, 93 tonna tej­port, 55 tonna cukrot, 179.000 doboz tej­konzervet, a ruhátlanok részére pedig több ezer tonna ruhát és fehérneműt küldött. S a még fegyverben álló határokon keresz­tül, megtörve a »Jaj a legyőzötteknek«, több ezeréves törvényét, zakatolva robogtak át a vagonok s az autók százai. Újra meg­jelent a Vöröskereszt, de nem a lövészárkok és betonerődök rémképét, hanem a jóság és a részvét jelképét idézve. A nélkülözés legnehezebb perceiben meg­érkezett a 77 tonna ír cukor, az amerikai magyar segélyakció 14 tonna tejpora, a Nemzetközi Vöröskereszt 24 tonna tej­konzerve. Európától, Afrikán és Ausztrá­lián át, Amerikáig, érkeztek adományok. A magyarság segélykiáltása nem volt pusztában elveszett szó. A magyar anyák szemébe újra visszatért a bizalom fénye, a gyermekek ajkáról ismét csengő kacagás hangzott s a halál megtorpant a részvét ekkora ereje előtt. A gyermekotthonokba visszatért az élet, ennivaló került az aszta­lokra, tej a csecsemők táplálására s az orvos ismét biztonsággal nyúlhatott fehér szek­rénye felé, mely újra megtelt a szükséges gyógyszerekkel. Vájjon, van és volt-e felemelőbb és izgatóbb történés az emberiség életében, mint az, hogy szerte a világon, egy szörnyű háború kegyetlen borzalmai után kinyúltak a segítő kezek a szenvedők, az éhezők és elesettek felé : Újra tudatossá vált az összetartozan­dóság érzése s az átélt szörnyűségek hatása alatt földrerogyott ember magasra emelhette Mosolyog a kis rongyos: már meg is kapta ! Улыбается оборванец: он уже его получил ! The little ragamutfin is happy. He has his coat Le petit gueux sourit: il a déjá sur menteau ! kíntól parázsló szemét, mert megtalálta társát a jóságnak és a nemesnek képében. * Mi itt, a romok árnyékában, meghajtjuk fejünket. Budapest népe nem felejt! S ha egyszer régi szépségénél szebben, régi vendégszereteténél szívesebben, régi szellemi­ségénél sokrétűbben, az új demokratikus átalakulásban megújhodva ismét kitárhatja majd kapuját a világ népei előtt : azok látni fogják, hogy szeretetüket, áldozat­készségüket nem pazarolták el hiába. A székesfőváros közönsége szívében emelt szobrot az UNRRA-nak és azoknak a boldog nemzeteknek, melyek a háború után olyan helyzetben voltak, hogy — adhattak . . . 470

Next

/
Thumbnails
Contents