Budapest, 1946. (2. évfolyam)

11. szám - KOMJÁTHY ALADÁR: Budapest, 1945 (vers)

I Szöllősy Kálmán felvétele Kenyér Kenyeret süt a pék, nagy fehér kenyeret, venné a kéz, enné a száj, enné, de nem lehet. Messze van a kenyér, a szegénység közel, ^oga harap, karja szorít és magához ölel. Könyv Azelőtt vettem is, most csak nézegetem szerelmesen a könyveket, ma ennyi jut nekem. Keserves fájdalom, hogy csak a kirakat üvegén át epekedem, mert pénzem nem akad. Кávéház Utam a kávéház előtt visz ; krőzusok napoznak ott, míg jómagam dolgom után futok. Miből telik nekik? — tűnődök hallgatag. Én örülök, ha ünnepen egy jobb falat akad. Kirakat Dús kirakat előtt állnak аг emberek, ragyog a zsír, csábít a vaj, sütemény szendereg. Alma is mosolyog, a néző kint topog s morfondíroz : »Megyek innen, mert félek, hogy lopok«. Nadrágtartó Kopott nadrágtartód, ha netán elszakad váratlanul, pajtás, ügyelj, ki ne törd a nyakad. Nem biztos, hogy vehetsz még aznap másikat. Otthon maradsz s baleseted jövődre is kihat. Házak Roskadtan állanak az ömlő holdsugár ezüstjében. Az esti szél falaik közt dudál. Beteg házak ! Talán szenvednek is belül. Sírnak talán, kiáltoznak, csak nem hallja a fül. F и г а г о я Trónol a fuvaros rozzant gebe mögött, az aszfalton kis ember áll, riadtan nyöszörög. »Négyezer« — száll a hang — s örüljön, hogy akad fuvar. »Drága« — szól az ember s fél, hogy sírvafakad. Ing Villog a selyeming, mint a veszedelem, de villog ám az ára is, bátorság, légy velem. Vájjon ki hordja majd2 Feketéző Ede. Sok pénze van s ha megveszi, ne félj, nem hal bele. Hidak Törött gerincükkel lerogyva fekszenek a bús hidak. Üres a hab, tükrén magány lebeg. »Gazság« — dörög a szó — egy város szétszakadt. A vádakat üvölteni keltsd fel a holtakat. К ültő A'agy költő neve áll a plakát elején, míg lélpkzett csak szenvedett és vergődött, szegény. Jót hasztalan remélt, amit e dús hon ad, sínre tette zavart fejét s levágta a vonat. Ruházat A gőg majd felveti a cipőt és ruhá». A szörnyű ár bús agyadony mint a villám fut át. A forró Afrikán elméd elédeleg, ilyen gonddal nem küzdenek a boldog négerek. Fű Leomlott ház előtt, a törmelék közöt', a gyenge fű a langy napon zölden kiütközött. A remény zászlaját kitűzte csendesen ; fáradt szívem példát vehetsz, ne csüggedj el te sem. BUDAPEST, 1945 415